Banánhéj az autópályán

Bár a román politikusok biztosra veszik, hogy az év végéig sikerül lezárniuk az Európai Unióval való csatlakozási tárgyalásokat, az Európai Parlamentben az utolsó pillanatig komolyan gondolkodtak a tárgyalások megszakításán. A külügyi bizottságban tegnap kezdték tárgyalni Emma Nicholson bárónő jelentését Romániáról, melyben a politikus harmincnégy ajánlást fogalmazott meg. Az eredeti szöveg szerint az igazságügyi reform késlekedése, a mindent elborító (politikai) korrupció, a sajtószabadság hiánya és a gyermekek örökbeadási gyakorlata miatt az Európai Parlamentnek fel kell szólítania tagállamait a Romániával folytatott csatlakozási tárgyalások felfüggesztésére. Hasonló indítványa volt korábban Arie Oostlander holland képviselőnek is.
Az okok között hiába keressük a kisebbségi jogok biztosítása terén tapasztalt lemaradásokat, így például a magyar nyelvű állami egyetemi oktatás hiányát, az uniós gyakorlatnak megfelelő autonómiakezdeményezések merev elutasítását vagy az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásában való hatalmas késlekedést. Az uniós – és az amerikai – politikusok ugyanis meg vannak arról győződve, hogy keleti szomszédunkban példásan rendezték a kisebbségi kérdést, s ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy jobb- vagy baloldali kormányoktól függetlenül a magyarok érdekvédelmi szervezete hatalmi tényező, kívülről vagy belülről támogatva a mindenkori hatalmat. Az euroképviselők ingerküszöbét két, kívülről nézve banánhéjnak tetsző ügy lépte át: nemrég kiderült, hogy több száz román gyereket fogadhattak örökbe külföldiek azóta, hogy az ország 2001-ben (az EU nyomására) felfüggesztette a külföldiek számára az adoptálást; a másik ügyben pedig azt sérelmezik a képviselők, hogy az ország közbeszerzés nélkül adott megbízást kétmilliárd dollárért (ez a román GDP hat százaléka) az amerikai Bechtel cégnek az észak-erdélyi autópálya építésére.
Félreértés ne essék, azt nem állítanám, hogy ezek lényegtelen ügyek, de ennél súlyosabb problémák esetében is hunytak már szemet Brüsszelben. Persze tény, hogy a romániai rendszerváltás után néhány év alatt több mint tízezer gyereket fogadtak örökbe legálisan, és alapos volt a gyanú, hogy sokan pénzért árulták a kiskorúakat. A „húsexport” persze azóta sem állt le, csak legföljebb másnak álcázták – Bukarest például azzal védekezik, hogy a folyamatban lévő ügyeket nem állíthatta le. Az is kiderült, hogy külföldi diplomaták (köztük Amerika és Franciaország képviselői) lobbiztak a gyerek után vágyó szülők érdekében, így még az is elképzelhető, hogy azok is biztatták az országot a tilalom megszegésére, akik korábban a restrikció bevezetését szorgalmazták (Silvio Berlusconi kormányfő látogatása után például a román hatóságok százöt gyermek örökbefogadási kérvényét írták alá olasz szülők számára.) Az örökbefogadási botrány Arie Oostlander holland EP-képviselő jelentése kapcsán robbant ki, aki az országról szóló jelentésében háromszázötvenkilenc adoptálást bizonyított. Oostlander szavára odafigyelnek a politikusok, hiszen ő az EP legnagyobb, vagyis kereszténydemokrata frakciójának külpolitikai koordinátora.
A hivatalos örökbefogadás mellett a húsexport is virágzik, elsősorban gyermekprostitúciós és szervkereskedelmi célokra. Tavaly a CNN hírtelevízió sugárzott egy megdöbbentő riportfilmet Prostituálódó gyerekek – a szégyen kereskedelme címmel. A riport szerint Románia a Nyugat-Európából és Amerikából érkező pedofil szexturisták paradicsoma, akik magukkal is vihetik áldozataikat – vagy ha nem teszik, akkor házhoz szállítják a kiszolgáltatott gyermekeket az emberkereskedők. A rejtett kamerával készült felvételeken például feltűnik egy apa, aki Milánóban kényszerítette tizennégy éves fiát szexuális szolgáltatásokra. A Hope and Homes for the Children szervezet munkatársai szerint számos romániai gyermeket maguk a szüleik adnak el külföldre. (Az UNICEF jelentése szerint évente hatezer kelet-európai kiskorú gyermeket juttatnak ki nyugatra prostituáltnak.)
A két botrány után valamelyest enyhült az európai honatyák amnéziája: újra téma lett a romániai korrupció, az ország gazdaságának tragikus állapota, és azt is észrevették, hogy a csatlakozási tárgyalásokon vállaltakat az ország gyakran meg sem próbálja teljesíteni. Feltűnt, hogy az igazságszolgáltatás a kormány ellenőrzése alatt van, akár a médiumok döntő többsége. Romániában mostanában verik az ellenzéki újságírókat, és az is szemet szúrt, hogy a rendőrőrsökön sem sikerült megszüntetni az erőszakot. Persze az is előfordulhat, hogy teljesen másról van szó. Akadnak elemzők, akik úgy vélik, a tízes csatlakozással elfogyott a lendület, és az unió nem szeretne több olyan országot felvenni, amely csak pénz kér és problémát importál a szövetségbe. Ezért aztán indokokat keresnek a további bővítés leállítására, és Románia esetében nem kellett sokat kutakodni.
A bukaresti diplomácia hatalmas offenzívába kezdett a zavarok elhárítására. Az ország minden területen megpróbálja eljátszani a jó fiút: a Zengőn megépítendő lokátorállomás körüli magyar tiltakozás hírére az egyik legnagyobb politikai és pénzügyi napilap azonnal spekulálni kezdett, hogy Románia biztosan szívesen átvállalná a NATO-radar megépítését. A kormány és a parlament, illetve a kormánypárt hivatalos levelekkel bombázta Brüsszelt, ezzel párhuzamosan egy küldöttség is ment a bizonyítvány megmagyarázására. Sok pénzről van ugyanis szó: a számítások szerint Románia és Bulgária együttesen 9-10 milliárd eurós támogatást kaphatna a csatlakozást követően.
Belpolitikai téren azonban megkezdték a terep előkészítését az esetleges kudarc megmagyarázására. Tegnap a kormánypárt szóvivője úgy fogalmazott: késhet az EU-tárgyalások befejezése. Persze kizárólag külső okok miatt: az új Európai Parlament megválasztása és az új biztosok kijelölése lassíthatja a tárgyalásokat, de „ez nem jelenti azt, hogy veszélybe kerülne a 2007-es csatlakozás”. Az is nehezíti a helyzetet, hogy épp a két legvitatottabb fejezet, a belügyi és az igazságügyi kérdés maradt a végére.
A romániai diplomácia most védekezésre kényszerült. Az iraki háborút feltétel nélkül támogató álláspontja miatt elveszítette több európai befolyásos barátját, köztük Franciaországot és Németországot, ám ugyanezért (talán) megnyerte Angliát és Spanyolországot. A tárgyalások felfüggesztésére különben volt már precedens: a Meciar-korszak idején Szlovákiával is megszakították a folyamatot.
„Úgy tűnik, mintha a román kormány azt hinné, hogy az ország csatlakozása már lefutott ügy. Erről szó sincs” – mondta az Indexnek Emma Nicholson bárónő, a román országjelentésért felelős európai parlamenti képviselő. A politikus később mégis finomított az ajánlásán: végül nem a tárgyalások felfüggesztését, hanem a tárgyalási folyamat újragondolását javasolta. E kettő ugyanazt jelenti – magyarázta –, csak az újragondolás szó nem annyira riasztó. Az új szöveget az unió bővítési biztosa, Günter Verheugen is támogatja, és hasonlóan nyilatkozott az Európai Néppárt és a liberális frakció is. Ugyanakkor az EP külügyi bizottsága visszavonta tegnapi ülésén azt a fenyegetést, hogy az unió felfüggeszti csatlakozási tárgyalásait Romániával. Egyelőre tehát elhárult a közvetlen veszély a bukaresti kormány feje fölül. De azért nem árt figyelnünk itthon sem.