Nem vicc, inkább kultúrtörténeti adalék, hogy a költöztetők első kérdése rendre az: „Zongora van…?” Bár a hangszert bizony roppant bonyolult fölcipelni mondjuk az ötödikre, mégis inkább azért kérdezhetik ezt, mert volt idő, amikor bizony a háztartások többségében ott állt a zongora. Hogy használták-e, s ha igen, milyen hatásfokkal, az édes mindegy. Volt. Lennie kellett. Legalábbis ott, ahol adtak magukra a háziak. Másik adalék, hogy nem is olyan régen még alig akadt gyerek, aki ne tudta volna lepötyögni a „Boci, boci tarka…” első sorát. Zongorán. Ami azt jelenti, hogy a kölyök találkozott a hangszerrel, s ha már összefutottak, nem állta meg, hogy ki ne próbálja, esetleg próbáltassák vele.
Ennyi talán elegendő annak bizonyítására, hogy a zongora velünk élő történelem. Hiába nagy testű, nehezen mozgatható, évszázadok óta életünk része. Ma már nem státusszimbólum, de valamikor az volt. Olyannyira, hogy egyes nyelvekben a Royal megjelöléssel (is) illetik, a kutatók szerint gondolati restségnek köszönhetően. Az adott országba ugyanis először egy Royal márkájú zongora érkezett, s ha már a gyártó neve fennen virított a hangszeren, hívjuk úgy – gondolhatták.
Az viszont már kőkemény tény, hogy az első feljegyzés 1426-ból származik „valami zongoraszerű hangszerről”, hogy aztán századok múltával eljussunk az elektromos gépzongoráig, a digitalizációig s minden olyan egyéb újításig, amely elfeledteti velünk, milyen is ez a tekintélyes hangszer – valójában. Maradjon csak a hangja, amely persze fontos, meglehet, a legfontosabb, valójában azonban kevés. Önmagában nem sokat ér, legalábbis annak, akinek életében nem csupán a végeredmény a lényeg, hanem a történet, a forma is.
Napjaink „modernnek” hirdetett embere nem ilyen, a pénz uralta világban még az érték is csak akkor számít, ha hasznos is. A zongora című roppant alapos munkában 47 oldal foglalkozik a hangszer történetével (benne három a nagy zeneszerzők zongoráival), s 61 a gyártók fölsorolásával. Na ja, a történelem, az egykorvolt nagyságok aligha lehetnek támogatói egy-egy vállalkozásnak, a gyártók viszont igen. Legalábbis, ha méltó ellenszolgáltatást kapnak. Az pedig külön szerencse, hogy a könyv szép, érdekes és olvasmányos. Tudjuk be annak, hogy az igazi nagyságoknak – mint esetünkben a zongora – sohasem okoz gondot megtalálni az arany középutat.
(John-Paul Williams: A zongora. Vince Kiadó, 2003. Ára: 5995 forint)
origo.hu
Tuja a kertekben: miért száradnak ki, és meg lehet-e őket menteni?
