Hazafias Népfront 1.1

Még nem láttam olyat, hogy egy miniszterelnöknek élő adásban menjen el az esze. Immár ezen is túl vagyok. De erről később. Tehát: ez nem beszéd, és különösen nem országértékelő beszéd volt. Hanem egy legyártott fedősztori. A szokásos ködharapó blöffök kis lexikona. Ismerjük mindet, hallottuk mindet. Medgyessy Péter most is elmesélte nekünk az Orbán-kormány által hátrahagyott 900 milliárd forintnyi (most éppen 900 milliárd: volt már több, volt már kevesebb) adósságot, amely a legfurcsább adósság minden eddig ismert adósság között, hiszen száz nap alatt további 300 milliárd forintot lehetett belőle szétosztani. Sok ilyen adósságot kívánok kedves mindnyájunknak.

Ez persze csak később került elő, a jövőbe kacsintó négy konkrét programpont után. Megerősítjük a gazdaságot. Ez igen. Felgyorsítjuk a modernizációt. Bizony. (A modern szó előfordulásait egyébként húszig számoltam, utána meguntam.) Felhasználjuk az unió erőforrásait. Csak nem? Egységet teremtünk. Hehe. Ez Medgyessy Péter, a kormány és az MSZP programja. Ez a négy nagy konkrétum, több kisebb alkonkrétummal ellátva. A teljesség igénye nélkül: több biztonságot, Budapest és Szeged közötti utat, szobát, gyógyszert, megújulást, felnőttoktatást, esélyt, összefogást, etikus orvosi magatartást, pályázatírást, élettartamot és európai közbeszédet az embereknek!
Sajnálatos, hogy a kondenzcsíkívű terveknek mindjárt egy 185 milliárd forintos (most éppen 185 milliárd: volt már több, volt már kevesebb) megszorítással vágunk neki. De mint kiderült, előre kell menekülni, ahogy Medgyessy Péter kedvenc egyszerű embere is megmondta. Tőle rendben is van. Egy miniszterelnöktől azonban kissé sematikusnak tűnik a javaslat.

Mindazonáltal voltak konkrét indítványai is Medgyessy Péternek. Régi, jól ismert felvetések. A köztársasági elnök közvetlen megválasztása és a kisebb létszámú Országgyűlés: az egyikhez az alkotmányt, a másikhoz a választójogi (foglalkozására nézve kétharmados) törvényt kell módosítani. Több politikai erő hozakodott már elő ezekkel, amikor a figyelmet vagy magára, vagy magáról el kívánta terelni. E két témakörben Torgyán József és Horn Gyula tud különösen szépeket csapongani.

Nagyjából ebben a szövegkörnyezetben ment el az esze a drága (sokba kerül) embernek. Közös európai parlamenti lista állítását javasolta a parlamenti pártoknak. Ezt úgy képzeli, hogy a Magyarország számára juttatott EP-mandátumokat kormányoldal és ellenzék elfelezi. A Hazafias Népfront 1.1-es verziója telepítésre vár. Medgyessy Péter 1989. március 7-én az MSZMP KB ülésén kijelentette: „Meg van fogalmazva, hogy szabad választások kellenek. Nem tudom, mit jelent a szabad választás: nem lehet ilyen semmitmondó jelzővel illetni a választásokat.” Kissé különös, hogy Medgyessy Péter ma sem tudja, mit jelent ez a fogalom. Mi az, hogy elfelezni a mandátumokat kormány és ellenzék között? Miket beszél ez az ember, aki valamennyiünk és saját balszerencséjére most éppen hazánk miniszterelnöke? Hogyan gondolja, hogy az európai parlamenti választás folyamatából kihagyja a magyar választókat? Mire szavaz majd a magyar társadalom? Egy elfelezett, elkészült, nevekkel eleve kitöltött listára? Arra felesleges, mert nincs választási lehetőség, még látszatlehetőség sincs. A helyek elfelezése egyetlen szavazat leadása, de tovább megyek, a választások kiírása nélkül is tökéletesen végrehajtható. Elhangozhatnak ilyen mélységesen antidemokratikus, az alkotmány szellemét sértő, mindannyiunkat semmibe vevő szavak a magyar Országgyűlésben? A kormányfő szájából? Meg aztán: elfelezni a parlamenti pártok között. Van demokrácia, ahol a parlamenten kívüli pártokról miniszterelnöki verdikt mondja ki, hogy tulajdonképpen nem is léteznek? Vagy velük is felezne a tréfamester? Milyen arányban, és kikkel közülük? Majd megmondja azt is? Vagy nem mondja meg?

Minek kell történnie ahhoz, hogy Magyarország hivatalban lévő miniszterelnöke egy ilyen ötlettel rukkoljon elő, hogy döntetlennek nyilvánítana egy éppen csak kiírt választást? Ehhez nem koktélt kell inni, hanem csavarlazítót.
Vagy ennyire reménytelen a helyzet a Szonda Ipsos vágatlan verziói szerint?

Ennyire. Az ilyen nagylelkű kommunista felajánlások hátterében mindig ott áll a felismerés: a kutyaszorítóból valamilyen kiutat kell keresni, és ha lehet, találni. 1989. február 6-án, tehát alig egy hónappal Medgyessy Péternek a szabad választások értelmezésére vonatkozó eszmefuttatása előtt, kerekasztal-tárgyalások kezdődtek Lengyelországban. A Lengyel Egyesült Munkáspárt nagylelkűen felajánlotta a Lech Walesa vezette Szolidaritásnak az elérhető parlamenti mandátumok 35 százalékát. Az egy éppen ilyen szocialista-realista kompromisszum volt. A választások és a szavazatok összeszámlálása (boldog idők…) után kiderült, hogy a Szolidaritás a szejmben 161-ből 160 helyet szerzett meg.

Közös lista? Nem. Medgyessy Péternek van már egy közös listája. Menjen azzal Európába. Derűs kis lista az is. Medgyessy Péter előtt a 208-as van, mögötte a 210-es. Ez a sajátja, ezzel azt csinál, amit akar. A többit bízza a választópolgárokra. A jóval kisebb létszámú parlament ugyanis a mai napig csak egy ötlet, de ha Medgyessy Péter így folytatja, a jóval kisebb létszámú MSZP-frakció egészen biztosan megvalósul majd.