Korlátozott iráni választás

Parlamenti választásokat tartottak Iránban, de a voksolásra súlyos árnyékot vet, hogy a reformpárti jelölteknek nem engedték az indulást, és a hasonló szellemiségű sajtószervek működését is korlátozták. Szajed Ali Hamenei ajatollah, az ország szellemi és vallási vezetője felszólította a választókat, hogy tömegesen menjenek el voksolni, a reformerek azonban bojkottálták a választást.

Úgy tűnik, Irán legfőbb vallási vezetői tévedhetetlenek. A véres kezű Khomeini éppúgy az volt, mint a jelenlegi hatalmat a gyakorlatban élvező Ali Hamenei. A konzervatív vallási vezetők a legutóbbi időkig minderről legalábbis szentül meg voltak győződve – más véleménynek mindenesetre nem hagytak semmiféle létjogosultságot. Több mint száz reformszellemű iráni parlamenti képviselő a minap mégis azzal vádolta meg az ország legfőbb vallási és politikai vezetőjét, hogy lábbal tiporja az alapvető emberi jogokat. A vádakat tartalmazó levél megírására a reformistáknak persze minden okuk megvolt, néhány éve azonban még igencsak kiszámíthatatlan végeredménye lett volna ezen véleménynyilvánításuknak. Hiába – mondhatnánk –, a szokások és az erőviszonyok átrendeződőben vannak. A látszat azonban csalóka, hiszen bár brutális megtorlásokra mind ritkábban kerül sor, az Ali Hamenei által kinevezett Őrök Tanácsa a két és fél ezer reformista kizárásával így is csúfosan besározta a tiszta választások lehetőségének képzetét.
Az Iránban bátor hangvételűnek számító, s szokatlanul kényes kérdéseket megfogalmazó „teszt” rámutat arra a problémára, hogy – noha a győztes kiléte ma már nem lehet kérdéses – az új összetételű parlament nem fogja maga mögött tudni a nép támogatását. A hatalom pedig, legyen bármilyen gátlástalan, ilyen felállásban hosszú távon nem biztos, hogy kellőképpen meg tudja védeni az ország érdekeit. S ez az Irak és Afganisztán által közrezárt, s a Kaszpi-tenger, valamint a Perzsa-öböl körüli pozícióharcban rendkívül érdekelt ország esetén egyáltalán nem mindegy. A választásokon bizonyosan diadalmaskodó konzervatívok – ha csak nem kezdenek titokzatos alkudozásba a nagy riválissal, Washingtonnal – így többszörös erővel kerülhetnek kettős szorítás közé. A „gonoszok” továbbra is amerikai célkeresztben maradhatnak, s a lakosság is egyre sűrűbben lőheti ki rájuk tüzes nyilait.
A probléma azonban nem egyszerűsíthető le a jók és a rosszak hétköznapi párharcára. A leköszönő teheráni parlamentben jelenleg 210 reformpárti és 70 konzervatív képviselő foglal helyet, valamint további tíz független honatya. Noha tény, hogy a végső döntés a kérdések többségében az elmúlt hét év során sem a világi, hanem a vallási vezetők kezében volt, a lakosság jó része, főként a fiatalok, úgy vélik: Hatami elnök nem szállt szembe elég határozottan a vallási konzervatívokkal. Magyarán: csalódtak a reformistákban. Ezen pedig az elnök szájából az utóbbi napokban elhangzott határozottabb hangvételű megnyilatkozások sem enyhíthetnek már.
Pontos számadatok csak néhány nap múlva várhatók, az viszont már ma látható, hogy az értelmetlennek látszó kötélhúzás eredményeként az irániak mind közönyösebbé váltak a politika iránt. A reformpártiakat ez pedig biztosan nem segíti, így félő, hogy Iránban újra a régmúlt ijesztő árnyai kísérthetnek.