Népek csatája

n T.

Hóvihar Isztambulban, vastag hótakaró az athéni Akropoliszon, havat taposó emberek Jeruzsálem pálmafái alatt. Valóban az időjárásunkat radikálisan megváltoztató, globális felmelegedésnek nevezett folyamat első nyilvánvaló jeleiről van szó, vagy csupán e kaotikus rendszer máskor is előforduló szélsőségeivel van ismét dolgunk? És ha tényleg a földi klíma gyökeres átalakulásáról beszélhetünk, mennyiben kiváltó oka ennek az ember környezetszennyező tevékenysége és mennyiben olyan ciklikus folyamatok, amelyek évmilliók óta alakítják a bolygó időjárási viszonyait?
Ezekről a kérdésekről majd két évtizede vitatkoznak a szakértők, miközben egyre-másra látnak napvilágot a sokszor egymásnak is ellentmondó előrejelzések, a globális felmelegedés rövid és hosszú távú következményeit ecsetelő, sokszor baljós elemzések. Legyen bármelyik félnek is igaza, vannak olyan kutatók, akiknek hivataluknál fogva feladatuk mindig az, hogy a legrosszabb forgatókönyvre készüljenek fel.
Közéjük tartoznak az Egyesült Államok hadügyminisztériumának, a Pentagonnak elemzői is.
Az ő apokaliptikus víziójukat a globális felmelegedés következtében előállt politikai káoszról nemrégiben ismertette az amerikai Fortune magazin.
A katonai elemzők figyelmét valószínűleg azért érdemelte ki a jelenség, mert az utóbbi időben több olyan előrejelzés is napvilágot látott, amelyek az eddig jósolt fokozatos időjárás-változás helyett hirtelen klímaváltásról beszélnek. Néhány héttel ezelőtt a potsdami klímakutató intézet egyik professzora, Stefan Rahmstorf jelentetett meg egy tanulmányt, melyben azt elemezte, hogy a globális felmelegedés nem várt hatásaként az éghajlatot nagyban meghatározó tengeri áramlatok hirtelen leállhatnak. Az északi sarkvidéken megolvadó jég ugyanis nagy tömegben juttat hideg vizet azokba a tengerekbe, amelyek ezen áramlatok „forrásai”. Az újabb klímamodellek azt prognosztizálják, hogy ilyen mennyiségű további hideg víz egyszerűen leállíthatja azt az áramlatot, amely a Mexikói-öböl térségéből meleg(ebb) vizet szállít Európa nyugati és Észak-Amerika keleti partjaihoz. A potsdami elemzés szerint a Golf-áramlat összeomlása nem példa nélküli a Föld történetében: az elmúlt 100 000 évben húsz esetben állt le ez az európai klímát oly nagyban meghatározó tengeri folyam – legutóbb a 8000 évvel ezelőtt véget ért jégkorszak nyomán.
Ha a Golf-áramlat leáll, akkor Skandináviában az átlaghőmérséklet 5–10 Celsius-fokkal, míg Németországban 3–4 fokkal csökkenhet, miközben a világ átlaghőmérséklete – a más területeken bekövetkező hőmérséklet-emelkedés miatt – a század végére 1,4–5,8 Celsius-fokkal emelkedhet.
A Pentagon elemzői hasonló modellből indultak ki. Elméletük szerint az időjárás olyan finomra hangolt rendszer, melyet egy-egy tényező megváltozása akár hirtelen fel is boríthat. A tudósok nincsenek tisztában azzal, hogy most mennyire van közel ez a rendszer a kritikus küszöbhöz, azonban nem zárható ki, hogy a nagyon is közeli jövőben bekövetkezik egy ilyen kataklizma.
A Pentagon elemzése Andrew Marshallhoz és csapatához fűződik, aki élő legenda az amerikai hadügynél. A 82 éves elemző 1973 óta vezeti azt az agytrösztöt a Pentagonnál, amelyiknek feladata, hogy a jövőben Amerikát érintő nemzetbiztonsági kockázatokat elemezze. A kopaszodó, szemüveges bölcset a Pentagonban „Yoda-mester”-ként is emlegetik. Nos, Yoda-mester a téma amerikai szakértőinek kikérdezése után igen közeli időpontra, 2010-re teszi azt, amikor az említett nagy horderejű folyamatok érzékelhetővé válnak a Föld klímájában.
Az éghajlatváltozás miatt keletkező éhínségek, soha nem látott migrációs hullámok nyomán Marshall a következő lehetséges forgatókönyvvel számol 2020-ra:
– Az átlaghőmérséklet Európa, Észak-Amerika és Ázsia egyes részein 5–6 Celsius-fokkal csökken, Észak-Európában a lehullott csapadék mennyisége 30 százalékkal csökken, klímája pedig a szibériaihoz lesz hasonló.
– Soha nem látott viharok kísérik a Golf-áramlat összeomlását. Hollandiában a védőgátakat áttöri a tenger, de a viharok még Kalifornia partvidékén is komoly gondokat okoznak.
– Az Egyesült Államok déli államait példátlan szárazság sújtja eközben, a szárazságot az átlagnál 15 százalékkal erősebb szélviharok kísérik, amelyek felgyorsítják a talajeróziót.
– Az USA megerősíti védvonalait, hogy a katasztrófa következtében a még mindig relatív jólétben élő ország felé induló menekültáradatnak gátat vessen. Ennek következtében Mexikó és az Egyesült Államok között növekszik a feszültség, az USA pedig felülvizsgálhatja azt az 1944-es szerződést, amelynek értelmében Mexikó vízhez jut a Colorado folyóból.
– Európa eközben a Skandináviából érkezőkkel van elfoglalva, akik a melegebb klíma reményében tömegesen költöznek délebbre. Dél-Európát ugyanakkor ostrom alá veszik az Észak-Afrika katasztrófa sújtotta területeiről érkező nincstelenek.
– Kínát az éghajlatváltozás miatt kiszámíthatatlan monszunesőzések sújtják, amelyek pusztító árvizeket okoznak. Az áradások éhínséget eredményeznek, míg Ázsia más vidékein az emelkedő tengerszint okoz leküzdhetetlen gondokat.
A 2020-as évtized végére Marshall még merészebb jóslatokkal áll elő:
– Kelet-Európa egyes éhínséggel küszködő államai szemet vetnek Oroszország elnéptelenedő területeire, Japán pedig az orosz kőolaj megszerzéséért indít agresszívabb politikát.
– Pakisztán és India között a menekültek miatt határvillongás robban ki, amely atomháborúba torkollhat. Észak- és Dél-Korea technológiailag fejlett, atomütőerővel rendelkező közös országot alakít, Oroszország pedig, felismerve a környezetében leselkedő veszélyeket, csatlakozik az európai blokkhoz, miközben Kanada és az Egyesült Államok észak-amerikai szuperállamot alakít.
Mivel a megváltozott viszonyok között az energiahordozók gyorsabb ütemben fogynak, a nukleáris energia elengedhetetlenné válik az egyes országok számára. A távolabbi jövőben ez a nukleáris technológia proliferációját eredményezi, amelynek következtében Japán, Németország és Egyiptom is nukleáris fegyverek fejlesztésébe kezd a fenyegetettség ellensúlyozására.
A kedvezőtlen változások végül nagyban befolyásolják a Föld „ellátóképességét” – azt a természeti kincsek, a társadalmi szervezetek és a gazdasági hálózatok alkotta rendszert, amely képes fenntartani az ezeket működtető népességet. Ahogy ez az ellátóképesség zsugorodik, ősi jelenség üti fel a fejét: elkeseredett, az ellenfél megsemmisítését célzó háborúk indulnak az élelem, a víz és az energiahordozók megszerzéséért.
A Fortune cikke mindazonáltal leszögezi: a jelenlegi adatok ismeretében a hirtelen, nagy horderejű klímaváltozás esélye kicsi. Ám, tekintve annak súlyos következményeit, ideje a globális felmelegedéssel mint nemzetbiztonsági kockázattal is számot vetni.