Nyári rege

Nem a szegedieké a szabadtéri játék, hanem a turistáké – vetette oda a nyári játékok miatt aggodalmaskodó önkormányzati képviselőknek a városi közgyűlésen az egyik centrumpárti képviselőnő, aki magas tisztséget tölt be a szocialista városvezetésben. A tervezett programot látva akár igaza is lehetne: a Szegedi Kortárs Balett előadását és a szintén szegedi Molnár Dixieland Band estjét kivéve nem lép fel helyi művész, de más magyar előadó sem nagyon.
Tavaly áprilisban nevezték ki a Szegedi Nemzeti Színház élére – némi botrány közepette – Székhelyi Józsefet, az SZDSZ-es politikai kötődését nyíltan vállaló színész-rendezőt.
A teátrum előző igazgatója rendszeresen túllépte a rendelkezésére álló költségvetést, és több százmillió forint adósságot halmozott fel, többek között ez vezetett a menesztéséhez. A színház tehát már tavaly is a fizetésképtelenség határán állt, ezért a város vezetése önkormányzati biztost nevezett ki az intézmény költségvetésének átvilágítására és gazdasági rendbetételére. Mádi Zoltán sok mindent kifogásolt, egyéb ügyeket rendben lévőnek talált, tett egy sor javaslatot, majd távozott Szegedről. Az intézmény mindenesetre megszabadult adósságai egy részétől, és a színészek is megkapták elmaradt fizetésüket. Az összeomlás közeli helyzet viszont megmaradt.
A sors iróniája, hogy Székhelyi Józsefet annak a kormánynak az intézkedései hozták anyagilag végképp lehetetlen helyzetbe, amelyiknek a hatalomra jutásáért nyíltan kampányolt.
A szegedi színház költségvetése – durván kerekítve az összegeket – körülbelül egymilliárd-ötszázezer forint, amelyből mintegy 500 milliót az állami költségvetés, 500 milliót pedig a helyi önkormányzat ad. A többit a színháznak kell pótolnia a saját bevételeiből.
Javarészt ebből a büdzséből költenek a szabadtéri játékok rendezvényeire is.
Dr. Rákos Tibor, Szeged ellenzéki országgyűlési képviselője kiszámolta, hogy amikor a kormány – kizárólag pénzügyi szempontok alapján – meghatározta a színházak és általában a közművelődési intézmények gazdálkodásának idei évre vonatkozó szabályait, mennyit is vett el – például a Szegedi Nemzeti Színháztól. Számítása szerint az áfa-visszaigénylés körének szűkítése, a kulturális tárca hozzájárulásának csökkentése, a várhatóan megugró infláció, a közműszolgáltatások árának növekedése, valamint a dologi kiadások és a különféle szolgáltatások árának drágulása érzékenyen érinti az intézményt.
– Nem nehéz kiszámolni – foglalja össze Rákos Tibor –, hogy ha ezeket a számokat összeadjuk, 179 millió forint jön ki. Ennyivel kevesebből lehet az idén Szegeden színházat csinálni.
Mindezek ellenére ebben az évben minden eddiginél több pénz, 662 millió forint jut a nyári szabadtéri játékokra, nemcsak azért, mert most csatlakozunk az Európai Unióhoz, hanem azért is, mert ebben az esztendőben emlékezik Szeged a nagy árvíz 125. évfordulójára. A szabadtéri játékokra azoknak a városoknak a művészeit hívták meg, amelyek annak idején nagylelkű adományokkal segítették a város újjáépítését: Bécset, Londont, Rómát, Párizst, Berlint, Brüsszelt.
Ugyanakkor a szabadtéri játékok történetében 1959 óta először – épp az idén, az uniós csatlakozás évében! – nem lesz a Dóm téren néptáncgála.
Székhelyi József arra a kérdésre, hogy miért marad el a néptáncgála – amely pedig minden évben hatalmas siker, ha csak a táncosok hozzátartozói jönnek el, már tele van a nézőtér –, azt felelte, hogy ebben semmiféle szándékosság sincs, „egyszerűen így alakult”. Jövőre mindent bepótolnak: a Bálint Sándor-év alkalmából különlegesen színes néptáncprogram várja majd az érdeklődőket – tette hozzá.
A szocialista Botka László polgármester és Kozma József alpolgármester országgyűlési képviselőkként Budapesten megszavazták a megszorító intézkedéseket, majd hazatérve a szegedi színház segítségére siettek. Annak érdekében, hogy meglegyen a nyárra tervezett 662 millió, közbenjártak, hogy elengedjék az intézmény 122 milliós tartozását. Ezenfelül Hiller István kulturális miniszter is felajánlott 75 millió forintot a szabadtéri előadásokra, a szegedi városvezetés pedig ígéretet tett arra, hogy amennyiben ez a pénz megérkezik, megtoldja ugyanennyivel. Csakhogy: bár a miniszter Székhelyi Józsefnek személyesen is megígérte, hogy átutalják a pénzt, ez mind a mai napig nem történt meg.
Rákos Tibor szerint a szegedi közgyűlés által visszajuttatott 122 millióból alig valamit érzékel majd a színpadon a közönség, ez a pénz ugyanis szinte teljes egészében elmegy különféle dologi kiadásokra, például azoknak a színészeknek a végkielégítésére – és nem kevesen vannak –, akik Székhelyi kinevezése óta elhagyták a Szegedi Nemzeti Színházat.
– Nemrég a Népszabadságban olvastam egy kritikát, amelyben azt kifogásolták, hogy a szegedi társulatból hiányoznak az igazán átütő egyéniségek. Azt kell mondanom, hogy nézőként én is ezt tapasztalom – mondja Rákos Tibor.
Székhelyi József, mielőtt leültünk volna beszélgetni, előrebocsátotta, hogy nem szívesen ad interjút a Magyar Nemzetnek, mert „rossz tapasztalatai vannak” lapunkkal kapcsolatban. (Arra kért, ezt írjam is le.)
Ami viszont azt a bizonyos 179 milliót illeti, amelytől a színház a kormány megszorító intézkedései miatt elesik, Székhelyi József így vélekedett róla: „lesz ez több is”. Rögtön hozzátette, a maga részéről biztosan hisz abban, hogy az intézkedéscsomag közgazdasági szempontból teljesen indokolt.
A színház veszteségeit az is növeli, hogy az idei évadra szóló bérleteket a tavaly érvényes, alacsonyabb áfakulccsal adták el, az áfakulcs emelkedése miatti árnövekedést viszont nem lehet utólag behajtani a nézőkön. Az igazgató szerint a jegyáremeléssel amúgy is csínján kell bánni. Bár az idén jelentősen, 30 százalékkal növelték mind a kőszínházi, mind pedig a Dóm téri előadások jegyárait – a legdrágább 12 ezer forint –, a végtelenségig ezt sem lehet srófolni, mert végül nem lesz, aki jegyet vesz. Jelenleg a legtöbb előadás telt házas Szegeden, és olyan nagy sztárok, mint Gregor József – és tegyük hozzá, a direktor maga is – egyforintos, jelképes gázsiért próbálnak. Ugyanakkor a szabadtéri előadásra érkező külföldi vendégek európai árat kérnek a produkciójukért, így fordulhat elő az, hogy az egyik külhoni balettegyüttes előadásának hatvanmillió forint a költségvetése.
– Én a huszonnegyedik óra hatvanadik percéig kitartok – foglalja össze nem túl bizakodóan a mondandóját Székhelyi József, hozzátéve: nem engedheti, hogy a színház személyi állománya, illetve az előadások színvonala essen áldozatául az „olcsójánoskodásnak”. Azt reméli, hogy pályázatok útján pénzhez jutnak majd, illetve tavaszig talán születik valamiféle megoldás arra, hogy csökkenjen az áfa-visszatérítés okozta veszteségük. Addig is igyekszik megfogni minden fillért.
Úgy tűnik, időközben váratlan segítséget kapott a sorstól a szegedi színház: vélhetően a szervezés kései megkezdése miatt több jeles nemzetközi sztár mondta le a nyári játékokon való fellépését, legutóbb például a Berlini Szimfonikusok. A Dóm téri költségvetés ennek ellenére egy fillérrel sem csökkent.