Optimista tragédia

n Csontos

hogy közeledik az ember a Zselicség fővárosához, úgy telik meg a lénye a szelíden hullámzó pannon táj szellemével. Kaposvár mégis minduntalan meglepetésként éri: erre az enyhe domboldalba épített kis ékszerdobozra érdemes újra meg újra rácsodálkozni. Kaposvárról elsősorban Csokonai Dorottyája ötlik az ember eszébe, meg a dámák diadala a farsangon. A somogyi megyeszékhely – újabban püspöki székváros – azonban manapság egyebek között a színházáról nevezetes: voltak korszakok, amikor a fővárosi értelmiség kultikus zarándokhelyének számított. Ma is kiemelt figyelem övezi a vidéki teátrumok között: kísérletező színháza emberléptékű hírében áll, amely egyszerre hoz létre izgalmas és fogyasztható előadásokat; s ez nem kis részben az emberemlékezet óta a társulat élén álló Babarczy László jó szemének és szívének tulajdonítható.
Az épület inkább tradicionálisnak mondható – a felületes szemlélő nem gondolná, hogy itt a szűkebb provincián túl másokat is meg akarnának szólítani. A teátrum nem a főtéren vagy a sétálóutcán áll, hanem a város centrumától kissé távolabb, egy park közepén. A Csiky Gergely Színház Kaposvár és Somogy megye első állandó társulattal rendelkező állami színháza, amely csupán 1955-ben nyitotta meg kapuit Huszka Jenő Szép juhászné című operettjével. Maga az épület 1945 után főleg a pécsi színház és az Állami Faluszínház nyári és őszi játszóhelye volt. Az igazgatói posztot a társulat első másfél évtizedében Sugár László, Zách János, Ruttkai Ottó, Sallós Gábor, Gáti György és Laczina László töltötte be. Ebben a periódusban többek között itt játszott Barcza Éva, Egervári Klára, Lóránd Hanna, Forgács Tibor, Fillár István, Komlós István, Cserényi Béla, Somogyvári Pál, Tordy Géza és Varga Tibor, a jelentősebb rendezők közé tartozott Németh Antal, Horváth Jenő és Sándor János. Egy-egy évad műsortervében sokszor tizenhat darab is szerepelt, zömében operettek. 1967 és 1972 között itt rendezték meg a dunántúli színházak találkozóját.
1971-ben Komor István lett az igazgató, az 1968-ban friss diplomával odaszerződött Zsámbéki Gábor pedig a főrendező, akik Csehov Sirályának megrendezésével új korszakot nyitottak a színház életében. Hasonló gondolkodású, közös művészi nyelvet beszélő alkotótársakat gyűjtöttek maguk köré. Az első években Koltai Róbert, Molnár Piroska, Tímár Éva, Csikós Gábor, Kiss István, Andai Kati, Vajda László, Pogány Judit, Olsavszky Éva, Kun Vilmos képezték az újjáalakuló társulat magvát. Rendezőnek pedig sikerült megnyerniük Babarczy Lászlót, Ascher Tamást, Kornis Mihályt és Szőke Istvánt. Shakespeare Ahogy tetszik című előadásával aratták első országos sikerüket. Komor István halála után, 1974-től 1978-ig Zsámbéki Gábor lett a színház igazgatója, Babarczy a főrendezője. A társulat Lukáts Andorral, Monori Lilivel, Reviczky Gáborral, Helyey Lászlóval, Csákányi Eszterrel és Rajhona Ádámmal kiegészülve ebben az időszakban nyújtotta a legegyenletesebb művészi teljesítményt: ekkorra ért be Zsámbékinak a hetvenes évek elején megkezdett színésznevelő, társulatépítő, egyre igényesebb műsort választó programja. Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című művével, Dosztojevszkij Ördögök, Osztrovszkij Erdő, Csehov Ivanov, Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdő, Szép Ernő Patika, Shakespeare Ahogy tetszik, Arnold Wesker A konyha című darabjának előadásával a Csiky Gergely Színház különleges helyet vívott ki a magyar színházi életben.
1978-ban Zsámbéki a színház több vezető művészével Budapestre szerződött a Nemzeti Színházhoz. Azóta Babarczy László az igazgató, Ascher Tamás pedig 1984-től a főrendező. Babarczy a kezdeti válság után ugyanabban a művészi szellemben folytatta a munkát. Szerződtette többek között Spindler Bélát, Balkay Gézát, Básti Julit, Máté Gábort, Bezerédi Zoltánt, továbbá Ács János, Gothár Péter és Gazdag Gyula rendezőket, később Kulka Jánost, Börcsök Enikőt, Znamenák Istvánt, akikkel számos nagy sikerű előadást hoztak létre (Shakespeare: Szeget szeggel; Gombrowicz: Esküvő; Molière: Don Juan; Arden: Élnek, mint a disznók; Rowley-Middleton: Átváltozások; Bulgakov: A Mester és Margarita; Orwell–Hall: Állatfarm, Molière: Mizantróp vagy Peter Weiss: Jean-Paul Marat üldöztetése és bukása című műve), amelyek nemzetközi sikert is arattak.
A nyolcvanas évek végétől a társulat színészei közül sokan a fővárosba szerződtek, helyüket többnyire olyan fiatal színészek töltötték be, mint Bodor Erzsébet, Csapó Virág, Kelemen József vagy Kovács Zsolt. Ugyanakkor új rendezői nemzedék nevelődött ki a színházban: Mohácsi János, Bezerédi Zoltán, Znamenák István, akikhez a legfiatalabb nemzedék is csatlakozott Keszég László személyében a kilencvenes évek végén. A jelenhez érve sem szűkölködik a társulat sikerekben. A tavalyi újvidéki Sterije játékokon például Biljana Srilbjanovic Családtörténetek – Belgrád című művével vettek részt, s az előadás nemcsak a legjobb előadás díját és a kritikusok különdíját nyerte el, de a legjobb rendező is Rusznyák Gábor, a legjobb női alakítást nyújtó Gryllus Dorka, a legjobb díszlettervező pedig Ignjatovic Krisztina lett. A Csiky Gergely Színház 1997-ben csatlakozott az Európai Színházi Konvencióhoz, amelynek azóta is egyetlen magyar tagja. Az 1987-ben alakult konvenció olyan szervezet, amely ma harmincegy államilag támogatott színházat tömörít. Az alapítók úgy vélték: az európai integrációt úgy hozhatják létre, hogy megértik és tiszteletben tartják a különböző kultúrákat. Ez az integráció azt a problémát tükrözi, amellyel ma minden nemzetnek szembe kell néznie a bevándorló kultúrákat illetően. Ezért a témáról való párbeszéd világos képet ad az egyes régiók és nemzetek kultúrájának relatív helyzetéről az Európai Unión belül, valamint felújítja a kapcsolatokat Közép- és Kelet-Európával, hogy Európát megnyissa a többi kontinens számára. A színház talán a legfontosabb eszköze ennek az integrációnak, hiszen egyik legfőbb eszköze a nyelv. A különböző európai nyelvek hangsúlyozásának egyik legjellegzetesebb eszköze a drámai kifejezés. Hogy ezt a projektet elindíthassák, a részt vevő színházi intézmények a konvención keresztül szoros kapcsolatokat alakítottak ki. Az országonkénti taglétszámot egy intézményre korlátozták, hogy ellenőrizzék a működést, és végrehajtsák az első közös kísérleteket. Az eredmények magukért beszéltek. Megnyitották hát szervezetüket azon országok előtt is, amelyek még nem tagjai az Európai Uniónak, és egy országból több színház is tag lehet ma már. Kaposvár hovatovább törzstagnak számít a konvencióban.
„Huszonöt éve igazgatom a kaposvári Csiky Gergely Színházat; kevés dolog van, amelyet még nem éltem át” – nyilatkozta egy ízben Babarczy László, s alighanem hinnünk kell neki. Annál inkább, mert amíg például a Nemzeti Színházban a Czillei és a Hunyadiakat állítja színpadra Vörösmartytól, az államilag támogatott, főiskolai szintű kaposvári színházi tanszéket is ő irányítja (miközben a fővárosi Színművészeti Egyetem rektorhelyettese is), a másik pillér pedig Ascher Tamás főrendező. A kaposvári színészképző fakultás három-, a látványtervezői pedig négyéves. A fokozott érdeklődést mutatja, hogy az első színészosztályba több mint 350-en jelentkeztek a tizenöt helyre. Az utánpótlás tehát, úgy látszik, hosszú időre biztosítva van a Kapos partján…