Páros portré

Lázár Kati idestova harminc éve mondhatja magát – kisebb-nagyobb megszakításokkal – kaposvárinak. Termékeny éveket töltött közben az Új Színházban és a Merlinben is, de – mint mondja – szakmailag és emberileg is Somogyország fővárosában érzi magát igazán otthon. Márpedig van összehasonlítási alapja: másutt is rendszeresen néz előadásokat, s bizton állíthatja: speciális teátrum a kaposvári. Nem mintha nem lennének itt is gyengébb produkciók, ám – ahogy fogalmaz – „a minőség és az igényesség mindig itt lebeg a fejünk fölött”. Területi igényeket kielégítő színházként itt is mindenféle műfajra szükség van – mindezt azonban sikerül összeházasítani a kísérletezés szenvedélyével. Lázár Kati az idén a rendezői karból „megkapta” Mohácsi Jánost és Jeles Andrást is – számára ezek a szakmai élmények jelentik az infúziót az életben. Sok embert szeret a társulatban, s ez a kötődés kifejezetten jót tesz a produkcióknak. Ez az ő értelmezésében annyit tesz, hogy a színész ilyenkor inkább adni akar, s nem villogni. Borzalmas szakma ez, vallja, ahol óriási adomány, ha a nagyra nőtt ego legalább néha háttérbe szorulhat. Ilyenkor hálás lesz az ember a többieknek: kiteljesedik szakmailag és emberileg is. Ilyen csoda történik meg a Csak egy szög című előadásban: felüdülnek tőle, melegség árasztja el őket. Ritka adomány az ilyen, az infúzió hosszú időre erőt ad. Lázár Kati nemcsak a fővárosban, hanem Kaposvárott is rendezett – ma már azonban ez a feladat nem izgatja annyira. Sokkal inkább a kertészkedés, a gyomlálás, az aprómunka – ezért is szeretett mindig pályakezdő kollégákkal együtt dolgozni. Egy alapos előadás előállításához temérdek időre van szüksége, s ezt nem igazán engedi meg a jelenlegi színházi szisztéma. Ehhez sok pénz, fanatikus csapat és belefeledkezés szükségeltetne. A szecsuáni jólélek is azért vérzett el szerinte, mert háromszor annyit kellett volna próbálni, mint amennyire lehetőség volt. Amúgy pedig Lázár Katinak saját megítélése szerint sok minden hiányzik egy rutinos rendező készletéből: hamar sértődik, lelkesedik és összezuhan. Úgy tartja, ez az oka, hogy a nők jobban megértik őt – az egészet biztosan a Hold járása befolyásolja. Játszani is csak akkor szeret, amikor valaminek az értelmét látja. Csupán azért, hogy lássák, ma már nem szívesen lép színpadra. Akkor inkább sétálgat az esőben…
Znamenák István nemcsak az egyik meghatározó színésze a kaposvári társulatnak, de visszatérően rendez is. A kettősség szerinte annak köszönhető, hogy egészében érdekli a színház. Amúgy nem végzett rendezőiskolát: 1991-ben színészként került Kaposvárra, amikor Babarczy László szerződtette Marton László teljes végzős színészosztályát. Épp ennek kapcsán kérték fel először rendezésre: a régi színészosztállyal a Woyczeket állította színre. Azóta sok helyütt rendezett már, idestova tizenötször: Zalaegerszegtől Balatonbogláron át egészen Szabadkáig. Volt a repertoárban Büchner, Osztrovszkij, Örkény, Arhur Miller csakúgy, mint kortárs drámaírók, sőt még könnyed nyári operett is. Soha nem rendezi bele magát a darabjaiba: úgy gondolja, erre a bravúrra csak olyan nagyságok voltak képesek, mint Charlie Chaplin vagy Nyikita Mihalkov. Jobb szeret színész lenni. A játék több örömöt, eufóriát okoz számára – már csak azért is, mert a színész nem „veszíti el” az előadást a premier után, mint a rendező. (Bár Kaposvárott a rendező indokolt esetben a bemutató után is „belenyúlhat” az előadásba.) Znamenák Istvánnak a színészi repertoárja is sokszínű: Diótörő, Néró, Peer Gynt; a kísérletező színháztól a szórakoztató zenés darabokig. Érzi, hogy kaposvári művészként az átlagosnál nagyobb figyelem összpontosul rá, de úgy gondolja, ezzel fölösleges foglalkozni. Inkább annak örül, hogy rendesen foglalkoztatják, s ezért nem is vágyódik máshová. (Bár közreműködését Margittai Ági Thália színházbéli kamaradarabjában kedves szerepei között említi.) Budapesti fiú létére letelepedett egy közeli faluban, Töröcskén: házat vett, s műveli kertjét, mint Candide Voltaire művében. Voltaire alakítójaként sem mond nemet a mind újabb szellemi izgalmaknak. Most épp a cseh filmrendező, Petr Zelenka Hétköznapi őrületek című művében készül apaszerepre: harmincnyolc éves létére darabbéli fia betöltötte a harmincat…