Zavaros pénzügyek

Hóman Bálint a két világháború közötti korszak magyar történettudományának kiváló képviselője, ugyanakkor elvállalta a vallás- és közoktatásügyi tárcát Gömbös Gyula kabinetjében (1942 tavaszáig irányította a minisztériumot), tudjuk róla, hogy németbarát volt, s megszavazta a zsidótörvényeket. A népbíróság életfogytiglani börtönre ítélte, a váci fegyházban halt meg 1951-ben. Kétségtelen azonban, hogy középkor-történeti tanulmányai úttörő jelentőségűek, nem véletlen, hogy harminchárom évesen választotta tagjává a Magyar Tudományos Akadémia. Elsősorban a gazdaság- és társadalomtörténet területén alkotott maradandót. Korán felismerte, hogy a pénztörténet feldolgozása nélkül lehetetlen megérteni a középkor gazdasági viszonyait, ami nélkül viszont a történelmét sem lehet megírni. „A középkori államháztartás legjellemzőbb sajátsága, hogy benne szoros kapcsolatban, sőt egybeolvadva tűnnek fel az államgazdaság és a királyi magángazdaság jelenségei… az egykorú közfelfogás nem tudott különbséget tenni a király magánjogi jogviszonyokon alapuló földesúri és közjogi jogviszonyokon alapuló államfői bevételei és kiadásai közt. A magángazdasági és regálejövedelmek egyaránt a királyi kincstárba folytak be, együttesen kezeltettek, és együttesen fordíttattak a királyi magánháztartás, valamint az államigazgatás és kormányzat szükségleteinek fedezésére.” Magyarán: a középkor zavaros pénzügyi terminológiája lehetetlenné teszi, hogy az utókor világosan lássa, osztályozza és elemezze a gazdasági mozzanatokat.
Ez volt Hóman kiindulópontja, innen kezdte felderíteni a magyar középkor gazdaságtörténetének fehér foltjait. Mint a nemrégiben megjelent reprint kiadás utószavában Draskóczy István megjegyzi: az alapkutatások hiánya miatt a történészek lehetetlennek tartották, hogy valaki összefoglaló pénztörténeti munkát tegyen le az asztalra, ám Hóman az alapkutatások elvégzésére is vállalkozott, megállapította például a különböző pénzek súlyát, nemesfémtartalmát. (Ennek azért van jelentősége, mert akkoriban még az egymáshoz közeli területeken is eltérő mértékeket használtak.) Az évekig tartó kutatómunka eredménye volt először a Magyar pénztörténet, 1000–1325 (megjelent 1916-ban), majd öt évvel később a Károly Róbert koráról szóló, az akkori reformokat bemutató alapmű.
(Hóman Bálint: A Magyar Királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. A Nap Kiadó reprint sorozata, Budapest, 2003. Ára bőrbe kötve 4900, kartonálva 1950 forint)