Tavaly ősszel ön azzal hívta fel a köz figyelmét, hogy keményen bírálta a kormány pénzügypolitikáját, sőt azt találta mondani: a kormány megbukott, és László Csabát le kell váltani. Igaz, a kormány maradt, ám a pénzügyminiszter menesztését sikerült megjósolni. Mégis nagy a csend ön körül.
– Fél évvel ezelőtt a sajtó a pénzügy-politikát érintő okfejtésemből csupán azt a mondatot emelte ki, hogy a kormány megbukott. Közgazdász vagyok, érthető, hogy a beszédem alapvetően a pénzügypolitikáról szólt. Tény, hogy elég erőteljesen fejtettem ki a véleményemet. Pár hónappal a sáv közepének eltolása után voltunk, de még a következő háromszáz bázispontos kamatemelés előtt. Valóban erősre és hatásosra sikeredett a kritika. De hát a saját bőrünkön érezzük, hogy a magas kamatnak milyen hatásai vannak a gazdaságra. A rossz pénzügy-politikai döntések pedig rossz hatással voltak a vállalkozói szférára, és terhet róttak a lakosságra is. Az egész gazdaság teljesítményére rányomták a bélyeget. A figyelmeztetés nem a sajtónak szólt, egy belső fórumunkon hangzott el, igaz, tudtam, hogy ott vannak az újságírók. Nyilvánosságra került, és én vállaltam a szavaimat. Ma is úgy vélem, nem baj, hogy elhangzott, mert arra sarkallhatta a döntéshozókat, hogy változtassanak a gazdaságpolitikán. Állampolgárként is kötelességemnek éreztem, hogy szóljak, hiszen nemcsak láttam a bajt, közgazdászként tudtam azt is, miből ered. S mivel a kormányban lévő SZDSZ vezető testületének tagja vagyok, nagyobb a felelősségem, mint másnak. A sáveltolást a Magyar Nemzeti Bank és a kormány együtt döntötte el, ezért a bírálatom a jegybank elnökére is vonatkozott.
– A jegybank elnökét a sávközép eltolásáról szóló döntést megelőzően hónapok óta támadták, nyomást gyakoroltak rá.
– Ha a jegybank elnökére nyomást lehet gyakorolni, akkor még komolyabbak a gondok. Nem hiszem, hogy kényszer alatt döntött volna. Szerintem egyszerűen csak belement. Talán szakmai hozzá nem értés miatt. Lehet, hogy korábban támadták a jegybank elnökét. A sávközépeltolásról később hozták meg a döntést. Nem találkoztam egyetlen olyan makro- és banki tapasztalatokkal rendelkező közgazdásszal sem, aki értette volna, hogy ezt miért csinálták, vagy aki ezt a lépést akkor indokoltnak tartotta volna.
– Akkor kiknek volt az érdeke?
– Jó kérdés. Ezt én is szeretném megtudni. Volt egy bölcs, öreg barátom, aki azt mondta: egy fix pont van az életben, az emberi butaság. Tehát ezt a lehetséges okot soha nem lehet kihagyni a számításból. Ezt a döntést szakmailag sehogyan sem lehet alátámasztani.
– Okozott-e feszültséget az SZDSZ-en belül, hogy azt mondta, megbukott a kormány? Kuncze Gábor annak idején azt nyilatkozta: ,,Ungár a Fideszből jött, megkérdezem, nem akar-e visszamenni.”
– Az én következtetésem a pénzügypolitikából indult ki. Úgy
gondoltam, ha ezt a politikát Medgyessy Péter nem változtatja meg, akkor ez azt jelenti, hogy támogatja. Ez viszont rossz kormányzást, sőt alkalmatlan kormányzást jelent. Vagyis ez esetben a kormány megbukott, mert a teljesítménye nem elég, és rossz. Ha ebben a helyzetben az SZDSZ elnöke nem határolódott volna el tőlem, akkor másnap ki kellett volna lépnünk a koalícióból. Kuncze Gábort borzalmas helyzetbe hoztam. Világos helyzetet kellett teremtenie. Mivel az SZDSZ-nek nem állt szándékában, hogy kilépjen a koalícióból, az elnök nem tehetett mást, mint hogy elhatárolódik tőlem. Aki ebből más következtésre jut, az nem ért a politikához.
– Vagyis ne kell mindig komolyan venni a pártelnök beszólását?
– Kuncze Gábor kiváló és éles humoráról híres. Ha az ember egy koalícióban van, és keményen kritizálja a kormányt, miközben a pártnak, illetve a vezető testületének nincs se döntése, sem stratégiája arról, hogy kész akár kiszállni is a koalícióból, akkor egy pártelnök nem tehet mást, mint amit Kuncze Gábor tett. Egyetlen ember biztos, hogy nem sértődött meg emiatt, és az én voltam.
– Az SZDSZ elnöke is közgazdász, a gazdasági tárcát is liberális szakember irányítja, nyilván nem volt egyedül a pártban sem a kormány pénzügypolitikáját érintő, lesújtó véleményével.
– Mindketten tudták, hogy szakmai hiba volt a sávközép eltolása. Hisz ezt Járai és László is elismerte. Szeptemberben én semmi újdonságot nem mondtam nekik.
– Azért többről volt itt szó, mint a sávközépeltolással okozott szakmai hibáról, nem?
– Tavaly ősszel, sőt már nyáron komoly, a nyilvánosság előtt zajló gazdaságpolitikai vita folyt a két koalíciós párt között. Az SZDSZ álláspontját nagyon világosan képviselte a pártelnök. Nagy hangsúlyt fektettünk a személyi jövedelemadó kérdésére, egy teljes – a társasági és a helyi adókra is vonatkozó – adócsomagot tettünk le az asztalra. A vitában Csillag István és Kuncze Gábor markánsan képviselte álláspontunkat. Hónapokig folyt a vita, amely nem csak az adóról szólt. Az SZDSZ végig azt állította: adót kell csökkenteni, és ennek a költségvetési kiadások lefaragásával kell együtt járnia. Mi olyan adópolitikát szeretnénk meghonosítani, amely belekényszeríti a mindenkori kormányt a racionális és takarékos gazdálkodásba. Ebben komoly filozófiai különbség van a két koalíciós párt felfogása között. Az MSZP alapfilozófiájában nem fontos, hogy az emberek és a vállalatok kevés adót fizessenek. Számukra fontosabb az, hogy a kormány dönthesse el, hogy kikre, illetve milyen célokra költse a pénzt. Szerintünk ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a Fidesz vagy az MSZP van hatalmon. Mindkettőjük filozófiájában hangsúlyos, hogy ők szeretnék kiemelni és kedvezőbb helyzetbe hozni a számukra fontos társadalmi rétegeket. Számukra fontos a direkt visszaosztás, ebből a szempontból az SZDSZ markánsan különbözik mind a két nagy párttól. Mi lényegesen erősebben hiszünk a piaci elosztás mechanizmusában, és sokkal igazságosabbnak tartjuk a verseny mechanizmusait.
– Bizonyára ezért mondják a párt bírálói: az SZDSZ elrugaszkodik a magyar valóságtól, amikor a liberális gazdaságpolitika elveit követi. Ugyanakkor van olyan – az önökénél semmivel sem korszerűtlenebb – felfogás is, amely szerint az államnak, ha szükséges, be kell avatkoznia a gazdasági folyamatokba.
– Ugyanakkor vicces, hogy a Fidesznél, sőt az MSZP-nél is – a szó legnemesebb értelmében – baloldalibbnak számít az SZDSZ, amikor szociálpolitikáról beszél, mert hangsúlyosan szól azokról a társadalmi rétegekről, csoportokról, amelyeknek valóban segíteni kell. A libertárius gazdaságpolitikára visszatérve: ahol piacgazdaság van a világban, ott teljesen világos, hogy az államnak milyen ügyekben és milyen területeken kell hogy szerepe legyen. Az SZDSZ e kérdésről azt mondja: az államnak kötelessége megépíteni az infrastruktúra hiányzó részét, ami a gazdasági növekedést gátolja. Tehát új autópályával, illetve vasúttal kell a hátrányos helyzetű régiókat bekapcsolni a közlekedésbe, a gazdaság véráramába. Mert a fejlettséget tekintve valóban mély különbségek tapasztalhatók az ország különböző részei között. Látható, hová megy a működő tőke, hol telepszik meg az ipar és hol nem. A különbség olyan szoros kapcsolatot mutat az úthálózat fejlettségével, hogy az infrastruktúra fejlesztését az államnak kötelessége magára vállalnia. Megmondtuk azt is, kit tekintünk rászorultnak és kit nem, és miként kell a támogatásokat odaadni. Az MSZP markánsan képviseli a nyugdíjasok érdekét. Csakhogy van kisnyugdíjas, nagynyugdíjas, és van középnyugdíjas. Mint ahogy van olyan családos, akinek jó a munkaerő-piaci pozíciója, és nincs szüksége állami gondoskodásra, illetve van olyan családfenntartó, aki ha belepusztul, akkor sem tudja megoldani a gondjait, mert olyan helyen lakik, ahol nincs munkahely, vagy mert olyan alacsony a képzettségi szintje, hogy nem talál magának munkát. Állítom: igazi társadalompolitikája, társadalomfilozófiája csak az SZDSZ-nek van, minden más pártnak csak szavazatszedő politikája van.
– László Csaba ment, ahogy ön is szerette volna, és jött megszorító csomagjaival – ahogy nem szerettük volna – Draskovics Tibor. Van-e remény arra, hogy az önök ismérve szerinti rászorulók ízelítőt kapjanak a következő két esztendőben az SZDSZ társadalomfilozófiájának jóságából?
– Most kármentés folyik. A gazdaságpolitika mindig hosszabb idő alatt fejti ki a hatását. Közhely ma már, hogy az Orbán- és a Medgyessy-kormány is osztozik a felelősségben, ami a költségvetés, illetve az államháztartás helyzetét, avagy ami a fizetési mérleg és a működő tőke helyzetét illeti. A Medgyessy-kormány a tavaly nyári sávközépeltolásért konkrétan felelős. Ha valaki – mint a jegybank elnöke – felelős poszton áll, s ehhez megfelelő legitimitással rendelkezik, annak nincs fölmentés, ha súlyos szakmai hibát vét.
– Helyes volt-e ön szerint, hogy a költségvetési törvény hatályba lépése után két héttel fűnyíróelven, törvénymódosítás nélkül faragjanak le milliárdokat egyes kiadási tételekből?
– Nem működött itt semmilyen fűnyíróelv. Hangsúlyozom, zárolás történt, nem elvonás, a tárcáknál differenciáltan zárolták a különböző kiadásokat: egyes fejlesztéseket elhalasztottak. A gazdasági mutatók most már azt igazolják, hogy a kétszer háromszáz bázispontos alapkamat-emelést csökkenteni kell. Minden mutató azt jelzi, hogy a 12 százalékos alapkamat nincs összhangban a gazdasági mutatókkal, ezért csökkennie kell. Azért fontos, hogy az alapkamat csökkenjen, mert minden egyes egy százalékpontos kamatcsökkenés harminc–ötven milliárd forintnyi költségvetési kiadáscsökkenést eredményez. A zárolás későbbi feloldása nagyon erősen függ attól, hogy miként alakul a kamat, és ez milyen hatással lesz a költségvetés kiadási oldalára. A kamat emelése az államháztartás szempontjából tehát többletkiadást eredményez, vagyis az így keletkező államháztartási hiányt a költségvetésnek kell finanszíroznia. És nem mindegy, hogy mennyibe kerül a büdzsének a hiány finanszírozása.
– A makroszférában tehát csak átütemeztek, a mikroszférában az ember mégis azt érzi: tőle viszont valóban elvontak forrást, hiszen azt tapasztalja, hogy folyamatosan romlik az életszínvonala.
– A napi életben az életszínvonal romlását az infláció okozza. 2003 novemberében, amikor a parlament eldöntötte bizonyos áfakulcsok növekedését, világos volt, hogy ez egy százalékponttal megemeli az inflációt. Egyébként az inflációs mutató nagyon jól alakult. Erre mondta az SZDSZ, hogy sokkal igazságosabb, ha a fogyasztáson keresztül fizettetjük meg a terheket. Mert akkor ezt csak az fizeti meg, aki megveszi az adott terméket. Így az egyén befolyásolhatja a saját „inflációs rátáját” a saját fogyasztási kosarának alakításával.
– Jó, de az energiaár drasztikus emelése mindenkit érint. A MSZP a szavazatszedés közben megígérte, hogy nem lesz energiaáremelés.
– Az SZDSZ nem ígért ilyet.
– És már megint hiteleket vesz fel az állam.
– Ez jó hír. Ennél jobbat én sem tudok mondani önöknek.
– Tessék? Miért jó az nekünk, ha eladósodunk?
– Az eladósodás a hitelek futamideje és kamatai nélkül nem minősíthető. Legalábbis gazdaságilag. Nem az a helyes kérdés, hogy jó-e, hogy hitelt vett fel az állam, hanem hogy életbevágóan fontos volt-e? Erre az a válaszom: igen, az életben maradásunk feltétele volt a hitelfelvétel. Ez a történet nem az ország eladósodásról és a visszafejlődésről szólt, hanem arról, hogy sikerült nagyon gyorsan biztonságosabbá tenni a gazdaságot.
– Lesújtó véleményeket lehet hallani az M5-ös autópálya kivásárlásáról is, az ellenzék rossz üzletnek tartja az állam kisebbségi tulajdonszerzését. Az üzletet az SZDSZ-es gazdasági miniszter ütötte nyélbe.
– Szívesen mondanék véleményt én is, de a szerződés nem
nyilvános, így nem ismerem a részleteit. Szeretném azonban leszögezni: nem Csillag István kötötte meg az ominózus szerződést, hanem a magyar kormány. Azt a megoldást, amikor egy miniszterelnök úgy tesz, mintha nem lenne köze a kabinet tagjaihoz vagy a kormány által kötött ügylethez, a vicc kategóriájába sorolom.
– Végre sikerült kicsiholni önből egy ungáros beszólást! Elárulja végül, miért burkolózott ilyen mély hallgatásba az elmúlt hónapokban?
– Személyes döntés volt. Úgy ítéltem meg, hogy nagyon sok embert megdöbbentettek a szeptemberi–októberi nyilatkozataim. Ma úgy látom, hogy akiknek el kellett gondolkodniuk, azok elgondolkoztak. Vagyis sikeres és hatékony volt a kiáltásom. És nem csak az SZDSZ-ről beszélek. Az SZDSZ elérte, amit célul kitűzött maga elé. Sikerült keresztülvinnie a szükséges gazdaságpolitikai korrigálást a költségvetésben, ezáltal csökkent a társasági adó mértéke, és a korábban eldöntött, 2004-től érvényes személyijövedelemadó-terheket sem tudták utóbb megemelni a szocialista indíttatású pénzügyesek. Nem tudták a különböző külföldi-belföldi hatások terhét az adóemelésen keresztül is a lakosságra hárítani.
***
Ungár Klára.
A Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen végzett. 1981-től tudományos munkatárs egy gazdasági kutatóintézetben. 1987-ig a külkereskedelem szabályozása, a magyarországi beruházási rendszer volt a kutatási témája. 1987-től a kisvállalkozásokkal, valamint a lakáshelyzettel foglalkozott, több tanulmánya jelent meg. 1988-ban csatlakozott a Fiatal Demokraták Szövetségéhez. Egyik szerzője volt a párt gazdasági és szociális programjának, tagja volt az Ellenzéki Kerekasztal delegációjának. Az 1990. évi országgyűlési választásokon a Fidesz országos listáján szerzett mandátumot, majd a párt politikájában bekövetkezett változások hatására eltávolodott a Fidesz politikájától. 1993-ban lemondott képviselőségéről. Az 1994. évi választásokon már az SZDSZ támogatásával indult, mandátumát az országos listáról szerezte. Jelenleg a párt egyik ügyvivője.
origo.hu
A klímák után a hűtőket is betiltaná az EU
