Mintha elszállt volna a kezdeti lelkesedés, és a tíz ország picit keserű szájízzel lépne be az EU-ba. Nem gondolja, hogy az uniónak a bővítés ügyében tanúsított halogatása is szerepet játszik ebben?
– Egyáltalán nem hiszem, hogy a tíz új tagország hangulata keserű lenne, sokkal inkább eufória és egyfajta készülődés tapasztalható. Ha már a halogatást említi, akkor azonban szeretnék arra is utalni, hogy ezt a folyamatot tizenöt éve kezdtük el, és annak idején nem is mertünk arra gondolni, hogy enynyi idő alatt sikerül az uniós bővítést nyélbe ütni. Ami pedig a régi tagokat illeti, ebben az esetben valamennyire igazat kell adnom önnek. A korábbi bővítések tapasztalata ugyanis azt mutatja, hogy a régi tagországok lakói gyakran hoszszú ideig készültek a nagy eseményre. Spanyolország vagy Portugália csatlakozása esetében is ez történt, és most a közép-európai országok belépésekor is. A politikai és gazdasági elit már régen felkészült a bővítésre. Ugyanakkor ezt az oktatásnak és a tudománynak is fel kell dolgoznia. Főként az iskolákban és a tantervekben lenne fontos, hogy a lakosság széles rétegét – az új és a régi tagországokban egyaránt – az új európai realitással megismertessük.
– Ha már az eufóriát említette, nem lehet figyelmen kívül hagyni: az ünnepi hangulatot beárnyékolja, hogy az EU a szabadságjogokat nem teljes mértékben terjeszti ki az új tagokra. Nem gondolja, hogy a munkaerő-áramlás korlátozását érthető módon vették zokon az új tagok?
– Az Európai Bizottság részéről mi sem örülünk annak, hogy a tagországok nem igazán éltek a kétoldalú koncessziók lehetőségével. Ugyanakkor őszintén megvallva nem igazán tudom, hogy ez a döntés valóban hátrányokat okoz-e Magyarország számára, vagy sokkal inkább egy pszichológiai jelenséggel állunk szemben. A helyzet ugyanis az, hogy a magyarok számára a mobilitás hiánya jelent problémát. Annyiban igazat adok önnek, hogy az nem szerencsés, ha az uniós tagok ragaszkodnak a kialkudott hosszú átmeneti időhöz, ugyanakkor utalni szeretnék arra is, hogy az új tagországok a földtulajdonszerzés kérdésében szintén átmeneti mentességet kértek.
– A legtöbbször arról hallunk, hogy hiányos a tagjelöltek felkészültsége, és kevés szó esik a másik oldalról. Az EU mennyire van felkészülve a mostani bővítésre?
– A magyar felkészülés egészen biztosan nem hiányos. Az Európai Bizottság minden évben megvizsgálta a csatlakozó országok felkészültségét, és arra a következtetésre jutott, hogy a tagjelöltek mindegyike érett a csatlakozásra. Persze nem minden területen tökéletes a felkészülés, az új tagok azonban egészen biztosan megtalálják a helyüket az unióban. Ami a tizenötöket illeti, már beszéltünk a lakosság pszichológiai felkészültségéről, amely talán némiképp későn ment végbe. Azt gondolom egyébként, hogy a kibővült Európai Unió sikere számára végeredményben nagyon fontos lenne, ha döntés születne az új EU-alkotmányról. Egyébként – mint az európai egyesítési folyamatoknál mindig – egyensúlyoznunk kell az optimisták és a pesszimisták, az esélyek és a félelmek között. S azt gondolom, ha nem akarjuk, hogy a pesszimisták kerekedjenek felül, akkor meg kell mutatnunk, hogy a kibővített Európában képesek vagyunk az integrációt tovább folytatni, és a csatlakozás nem vezet az integrációs remények romlásához.
– A magyar kormány kizárólag a csatlakozás nyerteseiről beszél, és alig esik szó az esetleges vesztesekről. Ön szerint milyen negatív hatásai lehetnek ennek az egyoldalú tájékoztatásnak?
– Nem tudom, hogy beszélhetünk-e egyoldalú tájékoztatásról, hiszen érthető, ha a csatlakozás esélyeit állítják előtérbe. Ezt minden kormányzatnak így kell tennie. Egy kormány célja csak az lehet, hogy az országa számára a legjobbat hozza ki ebből a csatlakozásból. Hogy vannak-e kimondott vesztesei a csatlakozásnak, nos, én ezt kétségbe vonnám. Természetesen mindig vannak olyan csoportok, amelyek szkeptikusabbak, főként az idősebbek, a kevésbé képzettek vagy a vidéki lakosság körében. Megpróbáltuk eloszlatni a félelmeiket, hiszen a csatlakozás után sokuknak valóban sokkal jobb lesz a soruk. Nekem például az a véleményem, hogy Magyarországon a vidéken élők nagyon sokat profitálnak majd azzal, hogy részt vesznek a közösségi agrárpolitikában.
– Ha már a mezőgazdaságról beszélünk, meg kell említenünk: a bizottság több ízben felrótta, hogy Magyarországon késlekedik a kifizető intézmények felállítása. Mit gondol, képesek leszünk majd a közösségi pénzeket lehívni?
– Azt gondolom, hogy igen. A napokban jártam a minisztériumban, ahol pontról pontra felvázolták a helyzetet. Természetesen a felkészülésben minden nap számít, mivel a rendszer nagyon bonyolult. Ugyanakkor tényleg azt gondolom, hogy májustól már lehívhatók lesznek a közösségi pénzek a magyar mezőgazdaság számára. És az eredmények nagyon hamar érezhetők lesznek…
– Nem gondolja, hogy az EU szellemiségével ellentétes az, hogy a bővítés hajrájában néhány szocialista képviselő a vörös csillag használatának betiltásáról szóló törvény megsemmisítését kezdeményezi?
– Ez olyan belpolitikai kérdés, amelyhez igazából nem kívánok hozzászólni.
– Nem sokkal az uniós csatlakozás előtt nem igazán látszanak jelei annak, hogy a magyar politikusok felismernék az európai lobbiban rejlő lehetőségeket. Ön hogyan látja, mennyire állt át a magyar gondolkodás erre?
– Egy nagyon fontos pontot érintett, hiszen lényeges, hogy a megfelelő helyen lobbizzanak. Ezt egyrészt a gazdasági szervezetek látják el, másrészt pedig ott vannak a régiók képviseletei, amelyek speciálisan a saját térségeik érdekében lépnek fel.
– Őszintén szólva én sokkal inkább a politikai lobbira gondoltam…
– Természetesen fontos szem előtt tartani, hogy Magyarország már nemcsak részt vesz az uniós intézmények munkájában, hanem szavazata révén beleszólása is van abba. Nincs kétségem egyébként afelől, hogy a magyarok érdekeiket, ötleteiket jól képviselik majd az EU-ban.
origo.hu
Túlélőkalauz az érettségi alatt: így küzdheted le a vizsgadrukkot
