Óvatos várakozással tekintenek a május elsején belépő kelet- és közép-európai országok az uniós csatlakozás és főként a tagság mindennapjai elé. Noha a többség az életkörülmények javulását várja a történelmi momentumtól, nem kevesen vannak, akikben ott bujkál az ismeretlentől való félelem is. Egy tallinni pszichológiaprofesszor, Voldemar Kolga például azt nyilatkozta, az észteknek a legnagyobb problémája az lesz az unióban, hogy nem tudják, miként viselkedjenek egy közösség tagjaként. A kutató szerint az észteknek nincs tapasztalatuk az együttműködésben, és ez már így volt a Szovjetunióban is. A Litvániáról szóló elemzésekben is rendre megemlítik, hogy az ország alig 13 éve nyerte vissza függetlenségét. Irena Vaisvilaite, a vilniusi egyetem tanára szerint ez túlságosan rövid idő. – Túl gyors az emberek számára a szovjet bürokratikus rendszerről a brüsszeli felé való váltás – vélekedett Vaisvilaite. Hozzátette, sokan személyes gazdasági boldogulásuk javulását várják az EU-tól. – Ha aztán nem úgy megy a dolog, ahogyan azt szeretnék, akkor egyszerűen Brüsszelt teszik majd felelőssé – vélekedett a szakértőnő.
Az uniós csatlakozás fogadtatása nem egyértelmű egyébként a lengyelek körében sem. Egy minap közölt felmérésből például az derül ki, hogy a lengyelek 47 százaléka bizonytalan abban, hogy számára jót vagy rosszat hoz-e az integráció, húsz százalékuk fél az EU-tagságtól, öt százalék dühös, két százalék pedig szégyenkezik miatta.
Ami Szlovákiát illeti, északi szomszédunk – Brüszszel és a gazdasági elemzők szerint is – a vártnál jobban felkészült az uniós csatlakozásra. Mint pozsonyi tudósítónk beszámolt róla, a szakértők mindezek alapján azt sugallják a polgárok felé, hogy bár nem lesz varázsvessző a napi gondok leküzdésére a csatlakozás, már rövid távon jelentkezhetnek előnyei. A beruházási kedv a csatlakozással csak nőni fog, az pedig viszonylag gyorsan hozzájárulhat Szlovákia legnagyobb gondjának, a nagyfokú munkanélküliségnek a megoldásához. Ennek alapján meglehetősen optimista a közhangulat május elseje előtt, bár vannak jelei annak is, hogy a lakosság körében a bizalom „eurorealisztikus” jellegű. Az idősebb nemzedék is támogatja az ország csatlakozását, de azzal a felkiáltással, hogy „legalább az unokáimnak jobb élete lesz”, az újabban kialakult rizs- és cukorfelvásárlási láz pedig arra utal, résen állnak az emberek, és a maguk módján reagálnak a legkisebb negatív jelzésre is.
Roham. A szlovákiaihoz hasonló felvásárlási rohamot több új tagállamban is megtapasztalhattak a boltosok, akik nem ritkán még rá is tettek egy lapáttal a félelmekre. Volt, ahol nagy táblákkal „tudatták” az emberekkel, milyen áremelkedésekre számíthatnak a bővítés után, és ez meg is tette a hatását. Helyszíni beszámolók szerint Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban szinte megrohanták az emberek a szupermarketeket, és zsákszámra vásárolták fel a cukrot, sót és rizst. Észtországban és Lettországban is néhány nap alatt több élelmiszert adtak el, mint máskor hetek alatt. Szakértők szerint ugyanakkor a félelmek indokolatlanok, és nem várható jelentős áremelkedés a csatlakozás után sem. (MN)
