Gombariadó

Az orvosok között sincs összhang abban a kérdésben, hogy civilizációs pszichoszomatikus betegségről vagy tényleges gombás fertőzésről van-e szó a candidiasis esetében. Ám a többség egyetért abban, hogy a jelenség helytelen életmódunknak, kedvezőtlen körülményeinkek köszönhető. Felmérések szerint Nyugaton már a lakosság 70–80 százaléka érintett. A viták közben egész iparág bontogatja szárnyait.
A tünetek egész sorát produkáló beteg egyre többször kapja a legkülönfélébb helyekről azt a választ, hogy „candidás”. Az érintettek többsége számos problémára panaszkodik, igazolható szervi elváltozás nélkül. Ezek között lehet szédülés, migrén, fejfájás, romló látás, bőrproblémák, hasmenés, székrekedés, puffadás, szív- és mozgásszervi panaszok és még számos bizonytalan eredetű, nem tipikus, sokszor súlyosnak vélt tünet. Ezek a betegek örökösen visszajárnak az orvosokhoz, panaszaik mégsem szűnnek meg.

A könyvesboltok polcain „gombamód” szaporodik a témával kapcsolatos irodalom. Egymásnak ellentmondó tanácsok és receptek sokasága forog közszájon. Élelmiszerek tucatjain olvasható a bűvös „anticandidás” felirat, mely semmit nem garantál, de rögtön magasabb árat jelent. A világhálón pár másodperc alatt több ezer, a kérdéskörrel kapcsolatos oldalt találhatunk, amelyeken táplálék- és vitaminforgalmazó cégek reklámjai nyüzsögnek. A zavaros helyzet azonban csak azoknak kedvez, akik megfelelő szakmai ismeretek hiányában kihasználják a mindenáron gyógyulni vágyó betegeket, és üzletet csinálnak a kérdésből.
Az Infektológiai Szakmai Kollégium állásfoglalása hangsúlyozza: a hivatalos orvosi véleménytől eltérő irodalom és ennek nyomán az információkat kritika nélkül átvevő média egyre gyakrabban foglalkozik a candidák okozta állítólagos kórképpel. Az „új” candidiasis térnyerése az Amerikai Egyesült Államokból több mint 20 éve elindult irányzat begyűrűzése. A diagnózist alátámasztó vizsgálatok és terápiák (Voll-teszt, Vega-teszt, colonhidroterápia és egyes biotermékek) az orvosi szakirodalom által nem elismertek, viszont az ilyen ellátásban érdekeltek számára az „igazi” megoldást jelentik. Az American Academy of Allergy and Immunology 1986-ban foglalt állást ebben a kérdésben, kimondva, hogy az egész szervezetet sújtó szindróma spekulatív és tudományosan nem alátámasztott.
A hivatalos álláspont mellett azonban léteznek más vélemények is. László Mária belgyógyász, hematológus, orvos-természetgyógyász a nagyközönség számára írt könyvében alternatívát mutat.
– Emiatt szakmai körökből sok támadás ér, de egyáltalán nem zavar, a gyógyult betegek engem igazolnak – meséli mosolyogva. Elismeri, hogy tudományosan elfogadott kutatásokat a témában nem végeztek, de itt az ideje, hogy kiderüljön, kinek van igaza. Ugyanakkor nem érti, hogy az általa is képviselt elmélet ellenzői miért zárkóznak el ennyire. Ki lehetne mondani, hogy a candidiasis népbetegség, mert az életkörülményeink kedveznek a gombának.
– A mai életmód: a tápanyaghiányos étkezés, a stressz, a túlzott édességfogyasztás, fogamzásgátlók szedése nagy mennyiségben, szteroidok és antibiotikumok indokolatlan alkalmazása mind megfelelő körülményeket teremt a gombáknak – vallja a doktornő. – Nem véletlen, hogy 30-40 évvel ezelőtt, mikor az antibiotikumokat nagymértékben kezdték alkalmazni, sorban jelentek meg a betegek az említett panaszokkal. Az amerikai orvosok rádöbbentek, hogy a kiirtott jótékony baktériumok helyén szaporodtak el a gombák. Sajnos az orvosok manapság nagyobb hangsúlyt helyeznek a pozitív laboratóriumi leletekre, mint arra, amit a páciens elmond, pedig a betegeknek legtöbbször igazuk van. A szóban forgó embereket az alternatív medicina és a természetgyógyászat akkor karolta fel, mikor azok már az összes hagyományos lehetőséget kipróbálták, számtalan szakorvost kerestek fel eredménytelenül.


Köztudott, hogy a candida olyan gombaféleség, amely jelen van az ember mikroflórájában. Óriási mennyiségű élőlény él velünk szimbiózisban. Ezeknek a lényeknek, amelyek elsősorban baktériumok, van egy normális egyensúlyi arányuk. Dr. Zala Judit, a Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ mikológiai osztályának vezetője azt állítja, létezik bizonyos tünetegyüttes, de a candidagomba okozta „ezernyi” tünetet kiváltó gombás betegség nem létezik.
– Nincsen még egy ilyen kórokozó, amely ennyi egymásnak ellentmondó, egyéntől függő tünetet tudna okozni, akkor miért pont a gomba lenne az – jelenti ki. – A bélflóra egyensúlya az antibiotikumos kezelések után egészséges immunitású embereknél egy-két héten belül helyreáll. A természetgyógyászati törvényben tudomásom szerint benne van, hogy orvosi diagnózis nélkül nem szabad célzottan kezelni. Ha valaki egy Vega-tesztre hivatkozva ad úgynevezett „candida”-kezelést, nem is biztos, hogy szabályosan jár el.
Nagy tévedés a mikológusok szerint az is, hogy különböző méreganyagok – mitoxiniok – termelését tételezik föl a candidáról. Ez elsősorban a penészgombák sajátja.
– A kérdésben a féligazságok a legveszélyesebbek. A gomba tényleg okozhat szöveti fertőzést, de csak nagyon súlyos esetekben, és ezek a betegek nem bent fekszenek a kórházban – vélekedik Zala Judit. Azt azonban nem vonja kétségbe, hogy a mai hagyományos orvoslás sokszor tanácstalan, ha valaki általános rosszulléti panaszokkal érkezik.
– Nézetem szerint ez igazából nem gombakérdés, hanem civilizációs, életvitelbeli probléma. A nem teljes értékű, hiányos, káros anyagok fogyasztásával és minden egyéb hatással az ember „elhangolja” szervezetét, amely borzasztóan nehezen tud alkalmazkodni. A jó diéta vagy az egészséges táplálkozás önmagában is pozitív hatású, ehhez a gombának nem sok köze van. Azonban meglehetősen veszedelmes dolog szigorú candidaölő diétára és colonhidroterápiára szorítani egy kezelést, és azt mondani, hogy ilyenkor a gomba ürül. Ezt a beavatkozást a belek és a szervezet is nehezen viseli. És ez nem is mindig ártalmatlan – magyarázza a gombakutató. – Ám a különböző alternatív módszerek, ha jól alkalmazzák őket, arra alkalmasak lehetnek, hogy a kibillent testi és lelki egyensúlyt helyreállítsák, bármi is okozza a gondot.
– Az igazságot mindig az arany középúton kell keresni – vallja Tamasi József belgyógyász, természetgyógyász specialista. – Nem tartom helyesnek, ha valaki a „candidabetegség”-et feltupírozza, és ezzel rémítgeti az embereket. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a candida és bizonyos agresszív baktériumok képesek túlszaporodni a mikroflórán belül, és ez a szaporulat rengeteg problémát okozhat. A candidaügyet pozitív lehetőségnek tartom arra, hogy az orvos a páciensét egészségesebb életre biztassa. Azt mondhatom, a saját praxisomban sikeresen tudom kezelni az ilyen panaszokkal hozzám fordulókat. Magam azonban soha nem nevezem őket candidásnak.


Az infektológiai társaság állásfoglalása kapcsán Tamasi megjegyezi:
– Mindig probléma, ha valamit teljesen tagadnak, mert azt illegalitásba kényszerítik. Az létezik, ami a mindennapi életben megtalálható, márpedig a sajátos panaszegyüttes gyakran megfigyelhető, az emberek többsége már hallott erről. Hogy nem szakszerűen nevezik el a panaszokat? Lehetséges, de ha a kérdést úgy próbálják kezelni, hogy „candidaügy” nincs, akkor a kóklerek szintjére süllyesztik mindazokat, akik ezzel foglalkoznak. Sokkal értelmesebb hozzáállás az, ha a meglévő ismereteket pontosítjuk. Egyetlen vezető infektológus kolléga sem tud felelősen nyilatkozni arról, hogy mi történik a normális flórán belüli élesztőgomba-arány utolsó időpontja és a klinikai gyakorlatban is felismerhető általános candidafertőzés kialakulása közötti időben. A megoldás ezen időszak kutatása lehet. Veszélyes a kóklerség, de a dölyfös tudományosság is, mert mindkettőnek csak vélt szakmai alapja lehet az efféle viselkedésre.
A mindennapi betegellátásnak számtalan olyan területe van, amelyet nem lehet a tudományosan bizonyított medicina eszközeivel megismerni. Tamasi doktor szerint ilyenkor szükséges a tapasztalatokra, a ráérzésre, esetleg a beteg szubjektív jelzéseire hagyatkozni.
– Ezek nem tudományosan megfogható tételek, mint ahogy a pszichoterápiás ápolási módszerek szinte egyike sem az – fűzi hozzá. – Csak mert valami nem tudományos, azért azt nem lehet tagadni. A tudományosságot (még) nélkülöző módszereknek is megvan a jól megérdemelt helyük az egészségkultúrában. Természetesen vannak, akik ezzel visszaélnek – nem lehet a betegeket megtévesztők szekerét tolni.
Hívei szerint a természetgyógyászat nemcsak akkor veszi komolyan a páciens szavait, amikor már szervi elváltozások alakulnak ki, hanem megpróbálja a betegséghez vezető korábbi stádiumokat is észlelni.
– A nyugati országokban az a tendencia, hogy egyre nagyobb az igény a kevesebb kárt okozó, természetes gyógymódok iránt. Németországban az orvosok döntő többsége – 80–90 százaléka – már valamilyen kiegészítő kurzust elvégzett. Ma már minden valamirevaló orvos igyekszik komplementer gyógyászatot is tanulni, különben lemarad – véli Tamasi József. – Hibás az a mentalitás, amely az előző rendszerben alakult ki, miszerint a gyógyítás az orvos dolga, és a beteg csak passzív szemlélő, de a betegek gyógyulási törekvéseit a tudományosság nevében lehurrogó orvos sem éppen követendő példa. Csak örülni lehet annak, ha a lakosság olyan egészséghiedelmeket fejleszt ki, amelyek következtében aktívan megváltoztatja addigi hibás életmódját. Jól teszi mindenki, aki vélt vagy valós candidabetegség miatt kevesebb cukrot fogyaszt, vagy többet mozog.