Románia a mi kezünkben van – hirdette szalagcímben április elején az egyik tekintélyes tel-avivi napilap. Az újság címoldalán Corneliu Vadim Tudor szélsőséges román pártvezér izraeli kampánystratégájával karöltve feszít, miközben mutató és középső ujjával a győzelem nemzetközi jelét mutatja. Az izraeli lap cikke arról számol be, amit Romániában tulajdonképpen már hónapok óta sejtett mindenki, aki egy csöppet is követi a belpolitikai eseményeket. Jelesül: az idei romániai parlamenti és államfőválasztás szálai a közel-keleti ország tanácsadóinak kezében futnak öszsze. Az Ariel Saronból pártelnököt és kormányfőt avató Eyal Arad most C. V. Tudornak, míg a korábban Ehud Barak, Jicak Rabin és számos amerikai elnök mellett tüsténkedő Tal Zilberstein és csapata a román kormánypárt államfőjelöltjének, Adrian Nastase jelenlegi miniszterelnöknek kampányol.
Az izraeli kampánystratégák ilyen mértékű térhódítása valóban példátlan a romániai politikai életben, annál is inkább, mivel egy-két esetben „természetellenes párosításra” is alkalmat ad. Ennek legnyilvánvalóbb példája a korábban nyíltan antiszemita nézeteket valló Nagy-Románia Párt (PRM) és a zsidó Eyal Arad tanácsadó irodájának „választási frigye”, amely a romániai mózeshitűek körében és Izraelben egyaránt megütközést keltett. C. V. Tudor és az Arad Communications közötti tárgyalások tulajdonképpen már tavaly megkezdődtek, ám a kampánytanácsadásról szóló szerződés megkötését éppen a zsidók ellenkezése késleltette. Hiszen Vadimot világszerte a román Le Penként, vagyis a zsidóellenesség és a fajgyűlölet eszméjének gátlástalan hirdetőjeként ismerik. A nagy-romániás pártvezér éveken keresztül tagadta a holokausztot, többször kijelentette, hogy hatalomra kerülése esetén stadionokba gyűjtené, majd legépfegyverezné a cigányokat és az újságírókat, a magyarokat pedig számtalanszor küldte vissza Ázsiába. Ennek dacára Eyal Arad kétmillió dollárért vállalta, hogy államfőt csinál Vadimból, a néptribun jobbkezét, Dumitru Dragomirt, a Román Labdarúgóliga elnökét pedig hozzásegíti Bukarest főpolgármesteri tisztségéhez. Pedig Dragomir ugyancsak nem nevezhető zsidóbarátnak: a román sajtócéhek által kitagadott szennylapja évekkel ezelőtt köntörfalazás nélkül, a náci eszmékre emlékeztetve azt írta, hogy a zsidókérdés „végső megoldása a szappan”.
Eyal Aradot átfogó lobbi keretében próbálta eltántorítani a romániai zsidó hitközség és Izrael bukaresti nagykövetségének vezetősége a Vadimmal való szövetkezéstől. A próbálkozás azonban nem sikerült, az izraeli tanácsadó pedig báránybőrt aggatott a farkasra: filoszemitává változtatta ügyfelét. Vadim Brassóban szobrot avatott Rabin néhai kormányfőnek, bocsánatot kért korábbi kiszólásaiért és tévelygéseiért, májusban pedig auschwitzi zarándoklatra készül, a többség azonban nem hisz a hirtelen pálfordulásban. A PRM államfőjelöltje jelenleg a szelíd, jóindulatú, istenfélő államférfi képében tetszeleg, jelszava pedig: „Csak én szabadíthatom meg Romániát a korrupciótól!” Kérdés, hogy a látszólagos Izrael- és zsidóbarátság hány új szavazatot hoz majd Vadimnak, akinek, ha bekerül az államfőválasztás második fordulójába, a jelenlegi román kormányfővel kell megküzdenie. Stratégáinak tanácsára a mindeddig arrogáns, távolságtartó és kötekedő Adrian Nastase – aki a hírek szerint négymillió dollárt fizet izraeli–amerikai kampánystábjának – az elmúlt időszakban szimpatikus, barátságos politikussá vedlett, sőt szokásától eltérően sűrűn „leereszkedik” a nép közé. A novemberi parlamenti választásokat megelőző kampány azonban közel sem ígérkezik ilyen barátságosnak. Már csak azért sem, mert Tal Zilberstein, Nastase tanácsadója szerint a politikai kampány a háborúhoz hasonlatos – azzal a különbséggel, hogy az előbbi során nem golyókkal, hanem üzenetekkel lövöldöznek. De az ellenfelet ugyanúgy nem kímélik.
Bírósági igen.
