Katolikus ének – protestáns könyvben

Csanaki Máté (1595–1636) orvosdoktor, sárospataki tanár sokat köszönhetett I. Rákóczi Györgynek. Külföldi tanulmányait a fejedelem támogatta, és ugyancsak ő, valamint felesége, Lorántffy Zsuzsanna segítette néhány könyvének kiadását. Szüksége is volt az adományokra, hiszen örökségének felélése után a minden iránt érdeklődő fiatalember több mint tíz esztendőt töltött különféle egyetemek padjaiban: Nagyszombat, Pozsony, Sárospatak, Gönc, Heidelberg, Bréma, Leiden, Oxford, Cambridge, Strassburg, Génua, Bázel iskolái mind-mind vendégül látták hosszabb-rövidebb ideig. Valóságos főállású tanuló volt, hivatásos diák, aki végigvándorolta a fél világot, és ahol csak tudott, felcsippentett valamilyen tudásmorzsát. Végezetül Páduában fejezte be hosszúra nyúlt ismeretszerző körútját, ahol orvosi oklevelet kapott.
Talán személyes sorsa predesztinálhatta erre az önkéntes vándorlásra: gyerekkorában Báthori István országbíró és felesége, Homonnai Eufrozina udvarában nevelkedett, és ez a környezet aligha nyújtott igazi otthont számára. Nem csoda, hogy nyakába vette a fél világot, és egyetemről egyetemre, kollégiumról kollégiumra vándorolt.
Legismertebb műve bizonyára A döghalálról való rövid elmélkedés, amely Kolozsvárt jelent meg 1634-ben, nem sokkal azután, hogy otthagyta Rákóczi fejedelmet, és az „udvari orvos” megtisztelő címet a „kolozsvári református kollégium rektora” titulusra cserélte. A döghalálról való elmélkedés igazi forrásmunka, nélkülözhetetlen a hazai pestisjárványok tanulmányozásához, valamint az ezzel kapcsolatos hiedelmek megértéséhez. Ez azonban már a harmadik sajtó alá került írása volt.
Első munkája 1625-ben jelent meg Leidenben, csaknem kétezer kilométer távolságra szülőföldjétől, Kolozsvártól. Logikai, teológiai és filozófiai vita a skolasztikus Bartholomaeus Keckermann (1571– 1608) szellemében, amelyet a főurak udvarában nevelt árvák sorsát plasztikusan ecsetelő temetési beszédével bővített. Az iskolai munka Johannes Cornelius Wourdanus nyomdájában látott napvilágot, természetesen Csanaki saját költségén, egész pontosan Rákóczi György támogatásával. Wourdan, aki Plantin mellett a város második nyomdásza volt, több magyar deák munkáját is kinyomtatta, nála jelent meg 1627-ben Salánki György fordításában Rotterdami Rézmannak – vagyis Rotterdami Erazmusnak – „az kereztyen vitességet tanito kezben viseleo ko’nyvecskeie”.
A leideni egyetem, amelynek előadásait Csanaki látogatta, nem túlságosan régi intézmény, „mindöszsze” 1575-ben alapította I. Hallgatag Vilmos. A század tízes éveiben Szepsi Csombor Márton is felkereste peregrinációja során Lugdunum Batavorumot, azaz Leident. „Nem hiszem én, hogy ennél az természet kívánságára szebb város lehetne” – írta elégedetten. Meglátogatta a nagyobb templomokat, ahol ámulva tapasztalta, hogy férfiak és nők vegyesen ülnek a padokban, sőt még előadásokat is hallgatott az újjáépített akadémián.
Nos, a másik egykori leideni diák, Matthaeo Czanakio, azaz Csanaki Máté kint nyomtatott munkájából érthető módon meglehetősen kevés példány került Magyarországra, így a meglévőket meg kell becsülnünk. Különös, hogy egyik példányunk a jelek szerint a kezdetektől katolikus tulajdonban volt. A címlapon érdekes hangzású név látható: Petrus Dongilogus. Hogy ki volt az illető, nem tudjuk, de valószínűleg nem sokkal a kötet megjelenése után, tehát még a XVII. században juthatott hozzá Csanaki művéhez, amelyet nem csupán dísznek tartott, hanem a bejegyzések tanúsága szerint használt is. És hogy katolikus volt, arról egy énekszöveggel „informálja” a távoli utókort: „Jesus megh ualtonk / Mi szabaditonk, / oh szep viragh szal / Isten Fia / Maria magua / halgas megh minket / Jesus szent Annya / Dauidnak tornia, / oh szep viragh szal / oh Keges Anya / szep szüz Maria / könyörögj erettünk.” A lorettói litániától ihletett sorok tördelés nélkül, folyamatosan olvashatók Csanaki Máté munkája pergamenkötésének belső felén.
Néhány más mondatfoszlány, tollpróba még gazdagítja a kötetet: „Dominus”, „ßent ßent”, „Jesus megh”; valamint egy rövid vélemény a kötet belsejében: „Szep dologh bizony.” Többet nem árul el magáról a hajdani használó. Sose tudjuk meg, hogy került hozzá Csanaki Máté Controversiae logicae című munkája, és mire használta a kötetet – tollpróbálgatáson kívül.