A 2024-es EP-választásokat követően az európai szuverenista erők új lendületet vettek, és világos üzenetet fogalmaztak meg Európa polgárainak. A Patrióták Európáért pártcsalád létrejöttével nemcsak az Európai Parlament harmadik legerősebb frakciója született meg, hanem egy olyan békepárti, szabadságszerető, keresztény alapokon nyugvó közösség is, amely hitet tett amellett, hogy a brüsszeli elit önkényuralmával szemben létezhet hatékony ellensúly.
A Patrióták ajánlata világos: leszámolni a brüsszeli kettős mércével, az ideológiai elfogultsággal, a woke-, gender- és migrációpárti őrülettel, továbbá a háborús pszichózissal, amelyek Európa szövetét mérgezik.
Ígéretükhöz híven a Patrióták vállalták, hogy szembeszállnak a jogállamisági boszorkányüldözésekkel, a forrásokkal való politikai zsarolással, a lopakodó hatáskörbővítéssel, a konszenzus kultúrájának felszámolásával, a tagállamok szuverenitásának elnyomásával és a brüsszeli birodalmi törekvésekkel.
Oly sok éve hallgatjuk Európában a liberális politikai csoportok kétszínű aggodalmaskodását és megvető nyilatkozatait, valamint az őket kiszolgáló NGO-k és balliberális média igazságtalan vádaskodásait a szuverenista kormányokkal, pártokkal, politikusokkal – különösen Magyarországgal – szemben. Most azonban fordult a kocka.
A Patrióták Európáért pártcsalád új fejezetet nyitott az európai politikatörténetben. A Szabadság és Demokrácia Bizottság július közepén Varsóba látogatott, hogy első kézből szerezzen bizonyítékokat a Tusk-kormány által elkövetett jogállamisági visszaélésekről, amelyek Brüsszel hallgatólagos támogatásával zajlanak.
A tényfeltáró misszión személyesen is részt vettem Hermann Tertsch (Vox) és Rui Gomes (Chega!) társaságában, július 15. és 17. között. Utunk során meghallgattuk a politikai üldöztetés áldozatainak megrázó történeteit. Találkozóinkon bírák, ügyészek, ügyvédek, újságírók és civil szervezetek képviselői osztották meg velünk a tapasztalataikat.
Beszámolóik sötét képet festettek a lengyelországi kormányzati intézkedések sokaságáról, amelyek a kommunista idők módszereit idézik, és napról napra aláássák a jogállamiságot. Megdöbbentő látni, hogyan vált a Tusk-kormány egyik legfőbb célpontjává az igazságszolgáltatás, amely ellen szisztematikus és összehangolt támadást indított.
Hatalomra kerülése után nem sokkal megkezdődött a bírák és ügyészek ellehetetlenítése. Adam Bodnar igazságügyi miniszter például jogellenesen menesztette Dariusz Barski főállamügyészt – döntését a lengyel legfelsőbb bíróság és alkotmánybíróság egyaránt törvényellenesnek minősítette. Ennek ellenére a Tusk-kormány következetesen semmibe veszi a bírósági döntések egy részét, figyelmen kívül hagyja az ajánlásokat, és a saját hatalmi érdekei mentén igyekszik irányítani az országot. A 2018 után kinevezett bírákat „újbíráknak” bélyegzik, marginalizálják, lefokozzák, és kizárják őket a fontos ügyek tárgyalásából. Eközben szándékosan akadályozzák a bírói állások betöltését, emiatt már több száz betöltetlen hely van a bíróságokon.
