Két rossz közül választ Szlovákia

Szlovákia polgárai az „áruló” és a „hazug” közül választhatnak maguknak ma új államfőt. A jelzőket nem e sorok írója, netán koalíciós politikusok találták ki Ivan Gasparovicra, illetve Vladimír Meciarra, ők maguk jellemezték ily módon egymást az elnökválasztás második fordulója előtti rádiós és televíziós vitaműsorukban.

Neszméri Sándor
2004. 04. 16. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az egykori házelnök, Gasparovic szerint Meciar „mindig is a hazugságra építette politikáját, s ezt teszi most is”, a háromszoros exkormányfő pedig úgy jellemezte volt párttársa „áruló” vonásait, hogy „szemből megöleli az embert, aztán meg hátba támadja”. A nyilvános szereplések kevésbé emocionális részeiben aztán elismerték többek között azt, hogy két évvel ezelőtt egyikük fejében sem fordult meg, hogy egyszer majd egymással állnak szemben, s a polgárok kettejük közül választhatják meg az ország első emberét. Két évvel ezelőtt ugyanis mindketten egyazon párt, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom tagjai voltak, csak a 2002-es parlamenti választásokra készülőben fordultak el egymástól, amikor kiderült, a háromszoros exkormányfő-pártelnök már nem akarja a mozgalom listáján látni egykori legnagyobb támaszát, a volt házelnököt.
*
Gasparovic ezt követően hozta létre saját pártját, a Demokráciáért Mozgalmat, de nem jutott a parlamentbe, amit ugyancsak csípős szavakkal emlegetett a mostani kampányban Meciar. „Sosem értél el semmit egyedül, mindig mások hátán jutottál a csúcsra” – szólt a háromszoros exkormányfő értékelése.
Hogy ezek után miként viszonyulnak a polgárok az elnökválasztáshoz, teljességgel kiszámíthatatlan. Az első választási forduló olyan meglepetést hozott, hogy a közvélemény-kutató központok nem is vállalkoztak felmérésre a második forduló előtt. Szó szerint találgatássá váltak a politológiai és szociológiai értékelések. A részvétellel kapcsolatban például valamennyien elmondták, valószínűleg csak harminc százalék körüli lesz a részvétel, tehát az eddigi választások közül a legalacsonyabb, de az is előfordulhat, hogy a kormánykoalíciós választópolgárok körében olyan nagyfokú az „antimeciarizmus” érzése, hogy bár „csikorgó fogakkal”, de mégis az urnákhoz járulnak, s a szavazók aránya meghaladja az ötven százalékot, ami több lenne, mint az első fordulóban volt. Az elemzők abban is „megegyeznek”, hogy az alacsony részvétel Meciarnak kedvez majd, Gasparovic akkor nyerhet, ha sokan járulnak az urnákhoz, de csak amennyiben a választók többsége számára fontos az is, a jelöltek közül kinek van „jobb neve” külföldön.
Gasparovic kampánycsapata mindenesetre abban bízik, hogy a választók nagyobbik része figyelembe veszi a külföld véleményét, s abból indult ki, hogy az 1994–98-as időszakot mind a NATO-tagállamok, mind az Európai Unió Meciarral azonosította. A választások második fordulója előtt ezért arra építettek, hogy emlékeztették a választókat arra, Meciart már kormányfőként is sokan elutasították, nem látogatták az országot a demokratikus országok vezetői, míg ugyanabban az időben Gasparovicot házelnökként mindenki fogadta. Ennek megfelelően olyan plakátok is megjelentek országszerte, hogy „aki nem szavaz, az Meciart választja”. Hogy e kampánynak milyen sikere lesz, nehéz előre megítélni, az viszont megállapítható, hogy a reklámfogás minimum meglepő: Gasparovic mögé ugyanis olyan erők sorakoztak fel, amelyek számára a külföld soha nem jelentett mást, mint „szlovákellenes öszszeesküvést” és a „szlovák nemzeti érdekek érvényesítésének a gátját”. Nem szabad elfeledni, hogy eredetileg a volt házelnököt a Nemzeti Erők Konföderációja támogatta elnökjelöltként, s e tömörülés legismertebb politikusa a Le Pen-barát Ján Slota.
A politológusok bizonytalankodásaival szemben a koalíciós politikusok egyértelműek: számukra mindkét politikus egyformán rossz, szerintük ők ketten vezették az országot a kilencvenes évek közepén a teljes politikai izolációba, ezért egyik jelöltet sem támogatják, s választóikra bízzák, az urnákhoz járulnak-e. Más kérdés, hogy Szlovákiának így is, úgy is lesz elnöke. Hogy ki, s főként hogy milyen lesz, az egyelőre nagy kérdőjel.

***

Clinton is kampányolt?
„Közvetítőnk segítségével írásban kértük Bill Clintont és más amerikai személyiségeket, hogy a szlovákiai választási kampányban Meciar támogatása érdekében emeljék fel szavukat. E kérés alapján Clinton egy aláírásával ellátott fotót juttatott el hozzánk, amelyen többek között sok sikert kíván Meciarnak. Ezt azt jelenti, hogy közvetlenül fejezte ki, megelégedéssel töltené el, ha Vladimír Meciar kerülne az elnöki székbe. Clinton pontosan tudta, amikor elküldte a fényképet, hogy kinek küldi és miről van szó. Ezzel fejezte ki, hogy örömmel töltené el, ha Meciar töltené be az elnöki funkciót” – mondta a Sme liberális napilapnak Viliam Sobona, Meciar választási kampánystábjának főnöke. Pammy Sun, Clinton hivatalának szóvivője elmondta, hogy Bill Clinton Meciar kampányát nem támogatja. Szlovákia volt amerikai nagykövete, Martin Bútora szerint magas rangú amerikai politikusok százszámra szoktak fotókat küldözgetni, azonban ez még nem jelent nyílt támogatást. (B. B.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.