Ékessége lehet a kertnek a gyep vagy pázsit, s kiemelője a cserjéknek, fáknak és berendezési tárgyaknak. Laikusként sokan úgy gondoljuk, a pázsit és a gyep egymás szinonimái, ám mégis külön fogalmat takarnak. Előbbi apró szálú, finom levelű fajokból álló, szőnyegszerű, ápolt zöld felület. A gyep igénytelenebb, durvább füveket, s akár más évelőket, például lóherét is tartalmazó, magasabbra hagyott növényegyüttes. Mindkettő „feldobhatja” a kertet, ezért érdemes sok időt áldozni rendben tartásukra. A kert tervezésekor arra is érdemes figyelni, hogy a kerti út ne vezessen keresztül a zöld területen. Ha ugyanis középen haladunk, akkor az út elválasztja a teret, s így azt kisebbnek érezzük. Érdemes a szintkülönbségre is odafigyelni. Ha a járda alacsonyabban van a fű szintjénél, akkor az esőzés rámossa a földet, ha magasabban, azt fűnyírónk késéle bánhatja. A tervezéskor célszerű megválasztani, milyen környezetbe kerül a fű. Egyes fák – akác, gesztenye és dió – alatt szinte alig marad meg. Ezek a fák ugyanis olyan méreganyagot termelnek, amely gátolja a többi zöld fejlődését. Így a fákról lehulló ágakat, leveleket érdemes összeszedni. Hasonlóan a fenyők tűleveléhez, amely talajsavanyító hatású.
Hogy milyen fűmagot kell választani, az függ az igénybevételtől, a helytől és egyéb más tényezőktől, ezért érdemes tanácsot kérni szakembertől. A kínálat széles: ma már lehet kapni olyan fűmagot is, amelybe virágmagot kevertek. Ez természetszerűbb, ám hátránya, hogy ritkábban lehet füvet nyírni, mert a kis virágok nyílásához idő kell. Nyírni egyébként muszáj, s ha van rá lehetőség, minél többször. Gyakorinak az évi húsz-harminc alkalom számít, vagyis a szezon alatt heti egyszer célszerű. Talán a nyírásnál is fontosabb a fű öntözése. Ez végezhető a slagos módszerrel, de ma már léteznek korszerű, időkapcsolós, programozható öntözőberendezések is. A programozás előnye, hogy éjjel vagy hajnalban is végezhető az öntözés, amikor sokkal kisebb a párolgásból adódó vízveszteség.

A klímák után a hűtőket is betiltaná az EU