A retrodivat a városi kisautók után a legfelsőbb kategóriákat is utolérte: a Ford hamarosan Európában is árusítani kezdi a GT40 reinkarnációját, a Mercedes pedig a jellegzetes szárnyas ajtóinak, illetve a kor legkiválóbbjai közé tartozó pilótáinak – többek között Juan Manuel Fangiónak és Stirling Mossnak – köszönhetően halhatatlanná vált SLR-t, pontosabban az abból utcára átdolgozott SLR Coupét állította újra kerékre.
Ilyen pedigrével a Mercedesnek nem volt más választása, mint hogy minden szempontból a lehető legtökéletesebb autót építse meg. A futurisztikus dizájn gyakorlatilag semmit sem változott a néhány évvel ezelőtt bemutatott formatanulmányhoz képest: a ferdén felfelé és előre nyíló ajtók, valamint az első kerekek mögötti bordák az eredeti, 1955-ös modellnek állítanak emléket, míg az orr kialakítása a márka Forma 1-es versenyautóját idézi. Nem ez az egyetlen párhuzam a színtiszta sporttechnológia és a kétüléses szuperkupé között: a teljesen sík padlólemezen hat diffúzorcsatornát alakítottak ki, amelyek nagy sebességnél kíméletlen erővel szívják az aszfalthoz a nem egészen 1,8 tonnás járművet.
A csekély tömeg elsősorban az ugyancsak a versenysportból származó, méregdrága anyagok alkalmazásának köszönhető. Csaknem a teljes karosszéria, beleértve az utascellát és az első gyűrődőzóna elemeit is, szénszálas kompozit anyagból készült, amely fele olyan nehéz, mint az acél, ám annál mintegy ötször jobb energiaelnyelő képességekkel rendelkezik, így baleset esetén rendkívül jó túlélési esélyeket biztosít az autóban ülőknek. Szintén nem hétköznapi a kerámiatárcsás fékrendszer, amely huzamosabb terhelés után is iszonyatos fékerőt képes produkálni, ráadásul a hagyományos megoldásoknál jóval hosszabb élettartamú. Az SLR McLaren lassításáról azonban egy további különleges berendezés is gondoskodik: vészfékezés esetén a csomagtartó peremén lévő, visszafogott méretű spoiler 65 fokos szögbe emelkedve a repülőgépekről ismert féklapként működik.
A maximális stabilitást garantáló aerodinamika, illetve az akár 1,3 g-s negatív gyorsulásra képes fékteljesítmény létszükséglet az SLR esetében: az 5,5 literes, dupla kompresszoros V8-as motor 646 lóerőt és 780 Nm forgatónyomatékot ad le. Az autó 3,8 mp alatt éri el a 100 km/h sebességet, majd további 7 másodperc múlva már kétszázzal száguld. Álló helyzetből fél perc alatt gyorsul 300 km/h-ra, és még itt is rendelkezik tíz százaléknyi sebességtartalékkal. Az AMG által kifejlesztett motor ugyanakkor képességeihez viszonyítva szupertakarékos: vegyes ciklusú átlagfogyasztása 15 liter alatt marad, ráadásul maradéktalanul megfelel az Euro IV-es károsanyag-kibocsátási előírásoknak.
Már ez is arra utal, hogy a hagyatékához méltó menetteljesítmények dacára az SLR mégis csak egy csúcsminőségű utcai luxuskupé. Ehhez mérhetően fényűző kényelmi és biztonsági felszereltsége is. A bőrbe, alumíniumba és karbonba burkolt beltérben az oldallégzsákok egyben az utasok fejét is védik, és a világon elsőként mindkét ülés elé térdlégzsákot építettek be. Az elektrohidraulikus Sensotronic fékrendszer olyan különleges szolgáltatásokat tesz lehetővé, mint az automatikus sebességváltóval szerelt autóknál megálláskor jelentkező rángatást kiküszöbölő Soft-Stop funkció, a vissza- illetve előregurulást megakadályozó rendszer, illetve a dugóban való haladást nagyban megkönnyítő megoldás, amely 15 km/h sebesség alatt önállóan lefékezi az autót, ha a vezető felengedi a gázpedált.
origo.hu
„Aki ilyen szintű árulást követ el, annak mennie kell” – Lajkó Fanni Kollár Kinga botrányos beszédéről
