Életveszélyes gyógyszeráremelések
Az egészségügyi pénztár által csökkentett támogatások rontják a betegek gyógyulási esélyeit
Egy éve már, hogy Matejka Zsuzsanna főigazgató aszszonyhoz fordultunk levelünkkel. Kértük, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) a forgalomban lévő két gyomorkímélő gyulladáscsökkentő mellett biztosítsa más gyomorkímélő gyulladáscsökkentők OEP-támogatását is, hisz a két forgalomban levő készítmény nem alkalmas valamennyi, a hazánkban élő több mint százezer rheumatoid arthritisesben, Bechterew-kórban, illetve kötőszöveti betegségekben szenvedő, köztük kétezer kisgyermek számára. Kiemeltük, hogy a nem gyomorkímélő gyulladáscsökkentők körülbelül 600 ember halálát okozzák évente Magyarországon. Ez a tény önmagában indokolja más gyomorkímélő gyulladásgátlók, így a VIOXX és a Celebrex támogatását az eddig támogatott Mesulid és Movalis mellett. A VIOXX-ot és a Celebrexet Romániában, Szlovákiában, Csehországban, Szlovéniában és Lengyelországban is támogatja a társadalombiztosítás.
Matejka Zsuzsanna akkor azt válaszolta, legyünk türelemmel, foglalkozik problémánk megoldásával.
Mi, akik betegségünk következtében néhány év alatt fogyatékossá és munkaképtelenné válunk, akiknek ízületei, gerince eltorzul, kötőszövete, belső szervei, veséje, érrendszere tönkremegy, mi, akik tíz évvel rövidebb ideig élünk a várható átlagéletkornál, türelemmel vártunk. Az OEP azonban a következő újévi meglepetéssel szolgált nekünk.
1. Az eddigi két, 90 százalékban támogatott gyomorkímélő gyulladáscsökkentő, a Mesulid árát több mint a háromszorosára, a Movalis árát – háromheti adagnál – több mint ezer forinttal emelte. A Nidol tabletta, bár lényegesen olcsóbb az előbbieknél, hatásában messze nem azonos.
2. Megemelte egyes gyomorvédő gyógyszerek, köztük kiemelten a Losec árát.
3. Eltörölte kísérő betegségeink kórházi finanszírozását, vagyis reumatológiai betegségünk mellett fennálló csontritkulásunk, magas vérnyomásunk, cukorbetegségünk stb. kezelését már nem fizeti meg a kórházaknak az OEP.
4. A gennyes ízületi gyulladásnak, amely betegségünk és kezelésünk rettegett szövődménye, s amelynek halálozási aránya fejlett egészségügyű országokban is 15 százalék, kórházi normatív ápolási ideje 12 nap. Sehol a világon nem tudnak gennyes ízületi gyulladást 12 napos kórházi kezeléssel meggyógyítani.
Az OEP mindezen rendelkezéseket anélkül hozta meg, hogy a Reumatológiai és Fizioterápiás Szakmai Kollégium, illetve az Immunológia Szakmai Kollégium véleményét figyelembe vette volna. Vannak sajnos más panaszaink is. Csontritkulást megelőző és gyógyító gyógyszert csak akkor kaphatunk, ha elértük a csontritkulás küszöbértékét, holott köztudomású, hogy a szteroid kezelés kikerülhetetlenül csontritkulást okoz, ami megelőzhető lenne. Férfiak még az esetben sem kaphatnak 90 százalékos támogatást biszfoszfonát kezelésére, ha csontritkulásuk van. Ha ezek a nyilvánvaló igazságtalanságok fennállnak, mit remélhetünk a biológiai kezelések finanszírozásától, amelyet szintén finanszíroznak Szlovákiában, Romániában, Szlovéniában is? Bármily nehéz anyagi helyzetben legyen is az ország, képtelenség, hogy a fogyatékos, létükért küzdő betegekre az OEP vezetése ekkora terhet helyezzen!
Tájékozottak vagyunk, ismerjük betegségünket s annak kezelési módszereit, s tudjuk, hogy más országokban, akár a környező országokban, milyen lehetőségek állnak sorstársaink rendelkezésére. Az OEP és a gyógyszergyártók vitája nem ránk, betegekre tartozik. Ránk az tartozik, hogy a tizenöt százalékos áremelés a valóságban háromszáz százalék a legtöbb gyógyszer esetében, mivel még a kilencvenszázalékos támogatást is megszüntette az OEP. Ezek a gyógyszerek bennünket nem gyógyítanak meg, csak átsegítenek a következő napra. A több mint százezer kötőszöveti betegségben szenvedő embert és azok családjait testileg, lelkileg és anyagilag ellehetetlenítik.
A főigazgató asszonynak haladéktalanul vissza kellene vonnia a minket sújtó rendelkezéseit. Az ENSZ által meghirdetett csont és ízület évtizedében élünk, amely a mozgásszervi betegek életminőségének javítását tűzte ki célul. Az OEP által hozott rendelkezések viszont a mi életminőségünket nem javítják, hanem lényegesen rontják! Ebbe nem törődhetünk bele.
Schopper Györgyné, a Magyar Lupus Egyesület elnöke; Dr. Majtényi Sándor, a Bechterew Klub elnöke, Budapest
Eltávozott körünkből egy élő legenda
György András, Budapest
Tudományos kutatás veszélyben
Prof. Kollár László, az OTKA Élettelen Természettudományi Kollégium elnöke
Prof. Sándor Péter, az OTKA Élettudományi Kollégium elnöke
Prof. Taxner-Tóth Ernő, az OTKA Társadalomtudományi Kollégium elnöke
Kiskapuk és kijátszóik
Korchmáros István közgazdász, Budapest
