Márciusban a médiafigyelő cég mérései szerint a televíziózásra fordított idő napi átlaga a nők esetében meghaladta, a férfiaknál pedig megközelítette az öt órát. Sőt egyes korcsoportokban (ötven év felett) még a 360 percet is túllépte.
– Az AGB adatait túlzottnak tartom, de tény: számos vizsgálat mutatja, hogy szabadidőnk elértéktelenedik, mivel egyre nagyobb részét a fő tevékenységgé váló, paszszív tévénézés teszi ki. Ennek a folyamatnak évek óta tartó mértéktelen és töretlen emelkedése figyelhető meg – állítja Falussy Béla szociológus. A Központ Statisztikai Hivatal (KSH) munkatársa időmérleg-kutatásaiban bebizonyította: a tévéhasználat az egyes társadalmi csoportok minőségi időfelhasználásának legjobb indikátora. Véleménye szerint a négy-hat órás tévézés biztos jele egy olyan életformának, amelyben az ember az élet valódi megélése helyett egy virtuális világot választ magának. Ilyen esetekben – mint mondja – bizonyítottan nincsen húsba vágó életszervező elv (rendszeres tanulás, munka stb.).
A KSH felméréseiből kiderül: míg a jelenség a szegénységgel egyenesen, az iskolázottsággal fordítottan arányos. Minden értékes szabadidős tevékenység pénzbe kerül, ezek hiányában a legkézenfekvőbb és legolcsóbb megoldás a televízió. Akiknek az élete szoros napirend keretei között zajlik, lényegesen kevesebb időt fordítanak ilyen tevékenységre, mint azok, akik között sok a munkanélküli, nyugdíjas, beteg, illetve iskolázatlan, körükben igen magas – akár napi hatórányi – a képernyővel töltött kontaktus aránya.
– A folyamat egyik oka lehet, ha egy társadalom vizuálisan „kiéhezett”, ilyen volt a szocializmusból való átmenet Kelet-Közép-Európában – véli Zsolt Péter médiakutató. A másik, ha egy nép túlságosan individuális, ami „régi jellemzője, mondhatni karakterjegye” a magyarságnak. Már a 80-as évekbeli értékkutatások is azt bizonyították, hogy mindent egyedül akarunk megoldani, nem közösségben gondolkodunk, és ez a beállítódás nem változott a rendszerváltás után sem.
– Akik sok időt töltenek filmek, sorozatok, híradók és különböző show-k nézésével, – a benne lévő agresszió miatt – bizalmatlanná, érzéketlenebbé válnak, és indokolatlanul veszélyesebbnek látják a világot – fogalmaz Németh Erzsébet szociálpszichológus, a SOTE Magatartástudományi Intézetének munkatársa, majd megjegyzi: az ilyen emberek sajátos csoportot alkotnak, és elkezdenek értékeikben, érdeklődésükben, politikai nézeteikben hasonlítani egymásra. Itt már – mint mondja – jól érzékelhető, hogy nem a lét, hanem az uniformizáló média határozza meg a tudatot. – Egy sajátos „politikai kevert” jön létre, mely a jobb- és baloldali populizmus irányába megy el. Tehát a médiumok említett műsorai is gerjesztik a szélsőséges nézetek kialakulását – fűzi hozzá, majd elmondja: egy amerikai felmérés megállapította, hogy a televíziós műsorok 58 százaléka erőszakos, és 78 százalékban nem követi őket megfelelő kritika vagy büntetés. Sőt az esetek közel negyven százalékában az elítélendő cselekedetek a vonzó hőshöz köthetők.
Zsolt Péter kevésbé látja tragikusnak a helyzetet: nem igazán kell attól rettegnünk, hogy a televíziónak „szörnyű negatív” hatása lesz a következő generációkra, épp ellenkezőleg, a felnövekvő nemzedék egyre tudatosabban használja a médiát, és egyre nagyobb becsben tartja a közösségi tevékenységet. Nagyjából ezek a folyamatok mentek végbe egyébként a 60-as évek Amerikájában is, mint ami most nálunk fog – teszi hozzá.
– A csatornák napirend-meghatározó hatása nagyon erős, a sok tévénézés nagyon be tudja osztani az ember idejét. Újabban nem lehet délutáni énekkarokat tartani egyes középiskolákban, mert akkor van a Mónika-show – tájékoztat Németh Erzsébet, de Falussy Béla is hallott olyan esetről, amikor a szappanoperák kedvéért megváltoztatták az egyébként évtizedekig megszokott időpontban lezajlott tehénfejést. A KSH munkatársa úgy véli: szomorú, de az ilyen társadalmi csoportok bizonyos körülmények között önként vagy helyzetüknél fogva lemondanak a rendelkezésre álló idő nagy részének autonóm használatáról, és a sugárzott műsorfolyam kiszolgáltatottá, elszigeteltté teszik őket. Az anyagi lehetőségek befolyását a folyamatra jól jelzi a szociológus Az időfelhasználás metszetei című könyvében publikált azon több évtizedet felölelő elemzése is, mely a magyar és norvég népesség tévénézésre fordított idejét vizsgálta. Kiderült, hogy hazánk polgárai átlagosan kétszer annyit töltenek a képernyő előtt, mint a skandináv ország lakói, sőt a magyar nőknél a legmagasabb, hatvan százalék feletti a tévénézési ráta. A csatornák pedig, ezt kihasználva, sajnos az Anyacsavar szintű műsorokkal erőszakosan benyomulnak sokak életébe – teszi hozzá Falussy.
„Tevékenységünk középpontjában mindössze két kategória szerepel: az erkölcs és az etika” – olvasható az MTM-SBS konzorcium pályázatának eszenciája a Népszabadság ’97. augusztus 2-i számában. Pintér Dezső, a TV2 elnöke azonban továbbmegy: „magyar és európai értékeket őrző, polgári, családi televízió megteremtése a célunk” (Reform, ’97. augusztus 12.). A legmegnyugtatóbb kijelentést a társaság vezetője a Magyar Hírlap ’97. július 24-i interjújában teszi: „a közszolgálati feladatok ellátása és a mi pályázatunk szellemisége arra kötelez minket, hogy ez a televízió a magyar értékeket őrző és teremtő európai polgár televíziója legyen (…) nem csak szándékainkban valljuk a magyar és európai kultúra értékeinek hirdetését.”
Persze a Magyar RTL konzorcium képviselője, Pártos Ferenc sem pazarolta az időt, és már az indulás előtt nyilvánvalóvá tette: a kereskedelmi adónak „határozottan magyar jellege lesz”. (Népszabadság, ’97. július 3.) Sőt ugyanazon napon nem fukarkodott a jelzőkkel az Új Magyarországnak adott nyilatkozatában sem: „családi tévécsatornát tervezünk, mely a család minden tagjának értékes műsorral szolgál, (…) ezek mindegyike humán, emberi családi értékeket sugall és mutat fel. (…) Fontos, hogy olyan jó minőségű műsorok kerüljenek adásba, amelyek a család egyetlen tagja számára sem irritálóak.”
Ezek után puszta véletlen lehet, hogy az említett médiumok „erkölcsöt, etikát, családot és polgári értékeket” elkötelezetten hirdető vezetői éppen az erkölcsöt, etikát, családot és polgári értékeket mellőzték a dolgos hétköznapok során. Igaz, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. „Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) maga is aggasztónak tartja különböző médiumokban a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására alkalmas műsorszámok állandó jelenlétét” – áll a testület tavaly októberi közleményében. A kezdeti cél elérése, miszerint a kettős médiarendszer „elősegíti a demokratikus fejlődést, az állampolgárok tájékozódási szabadságának érvényesülését, a kultúra sokszínűségének, illetve a magyar és európai kulturális örökség és értékrend megismertetését”, egyre kétségesebbé válik.
A kereskedelmi televíziók felelőssége Zsolt Péter szerint inkább a rövid távú történésekben állapítható meg (például egy stúdióban nyilvánosság előtt megalázott ember otthon öngyilkos lesz). A hosszú távon megjelenő felelősség viszont – mint mondja – nem a médiáé, hanem a társadalomé.
Nem várható el az anyagilag érdekelt és a nézettségre hajtó kereskedelmi csatornáktól, hogy önmaguktól megváltozzanak – állítja Németh Erzsébet. A szociálpszichológus hozzáteszi: a különböző szakmai és civil szervezetek a kelleténél sokkal ritkábban hallatják a hangjukat, pedig a társadalmi kontroll erősítésével és hangsúlyos állásfoglalásokkal több eredményt lehetne elérni.
origo.hu
Brutális gázolás Tatán, mentőhelikopterrel szállították kórházba egy nőt
