A Magvető Kiadó adta közre az 1959-es születésű, Marosvásárhelyen élő Kovács András Ferenc új verseinek gyűjteményét, a Fattyúdalokat. A szerző, akit irodalmi berkekben a neve kezdőbetűiből alkotott betűszóval csak KAF-ként emlegetnek – kétség nem férhet hozzá –, kortárs költészetünk egyik legmarkánsabb tehetsége. A kisujjában van mindaz, amit egy költőnek tudnia kell – hogy pontosabbak legyünk: tudnia kéne, hiszen nem divat manapság, még poéták esetében sem, a „költői mesterség” ismerete. Nos, KAF mindent tud, amit tudni lehet és érdemes, muzsikát meg metrumot, bolondozást és szólabirintust, tükörjátékot, aranymetszést és rákmenetet (folytathatnánk), az olvasó néha mégis kicsit tanácstalanul, kicsit becsapottan forgatja újabb munkáinak gyűjteményét.
Félreértések elkerülése végett nem a tehetsége hagyta cserben a költőt, hanem mintha ő hagyná néha cserben a tehetségét. Tisztesség ne essék szólván: odakeni a verset. Ilyen-olyan futó ötletet puffaszt fel „hosszabb művé”. A gesztus pedig, amely e munkamódszer mögött fel-felrémlik: „Jaj, de páratlan, utolérhetetlen, soha nem volt, istenadta, imádni való tehetség vagyok én!” Más szóval: „Amit én a papírra vetek, az mind remekmű!” Van tán a megállapításomban némi túlzás, hiszen Kovács András Ferenc akkor is költő, ha – ahogy mondani szokták – a firkantásait, a sajtpapírjait vagy a villanyszámláit adja közre. Mások megnyalhatnák mind a tíz ujjukat, ha ilyen szómuzsikákat és hangvarázslatokat tudnának teremteni. Költőnknek azonban tudnia kell: minél nagyobb talentum valaki, annál magasabb az elébe állított mérce. Nem szerencsés félmegoldásokkal megelégednie. Kocsmai poénok pufogtatásával és kabarészintű szófacsarásokkal. Visszhangokkal és visszfényekkel. Nem a komolykodást, a gyomorgörcsös nagyotmondást hiányolom a verseiből, a költészetnek az ilyesmi csak árt. De a bolondozás, a nyerítés, a pojácafintor mögött szeretném néha megérezni, hogy – „nem babra megy a játék”. Kitalálhat felőlem KAF hetvenhét alteregót, sosemvolt elődöt és kortársat, jóízű poétai játék az ilyesmi. Csak épp az ötlethalmaz mögött a költő ne pusztán moderátor legyen. Érezzem a teljes jelenlétét mindig, vagy ha mindig tán nem is, néha-néha, akár Rimbaud, Villon, akár Appolinaire, Eliot vagy Weöres nevében (és álarcában) írja dalait.
(Kovács András Ferenc: Fattyúdalok, Magvető Kiadó, Budapest, 2003. Ára: 1490 forint)
origo.hu
Jelentős változások lesznek az OTP-nél, ez mindenkit érint
