Az ecséri templomrom

Révfülöp, Balatonrendes és Kővágóörs között, az ecséri szőlőhegy déli lábánál, tágas tisztás közepén áll az ország egyik legfestőibb fekvésű és formájú templomromja. A török időkben elpusztult, Szűz Mária tiszteletére felszentelt egykori plébániai egyházról 1353-ból maradt fenn a legrégebbi írott adat, bár Ecsér falu papját már 1332 és 1335 között említik a pápai dézsmajegyzékek. Az épület – alaprajza, szerkezete és részletei alapján – minden kétséget kizáróan még a XIII. században keletkezett.
A külső oldalán szabályos közökben támpillérekkel megerősített, kerítőfallal övezett, jókora területű és szokatlan alaprajzú templom háromhajós, keleti végén három lépcsővel megemelt, félköríves szentélyzáródással. A keskenyebb mellékhajók egyenes harántfalban végződnek, mellékoltárok tömbjeivel. Az apszishoz észak felől sekrestye és – a temetőből kihantolt régi csontok tárolására – osszárium csatlakozik. A nyugati homlokfal erődszerűen zárt, a bejárás a déli oldalon lévő előcsarnokon keresztül lehetséges. Az oromfal magasan álló tetején látható a leomlott torony első emelete, alapját az urasági karzat pillérpárja alkotja, a felvezető lépcső az északi mellékhajóból indul.
A templomrom régészeti kutatása és műemléki helyreállítása (1961–1963) során a három-három négyszögletű pillérpár közül a déli sorban állókat áthidaló ívekkel kötötték össze, ekképp rekonstruálva a román kori boltozat hosszanti hevedereit. Ugyancsak megmagasították a déli előteret, ahová másodlagosan elhelyezték az ásatáskor előkerült faragott köveket. A darabok között több római kori feliratos és emberalakos kőlap látható, sőt az északi sekrestyében egy eredeti római oltármenza figyelhető meg. A kerítőfal nyugati oldalától pár méterre további összefüggő épületrészeket tártak fel, minden bizonnyal a középkori plébánia maradványait. A romjaiban is tekintélyes Szűz Mária-egyház szemlátomást kiemelkedik a környék falvainak egyszerű plébániatemplomai sorából. Háromhajós mivolta szinte szerzetesi templom látszatát kelti, s megkülönböztetett rangját jelzi, hogy 1433-ban kegyura, Ecséri László – Zsigmond király altárnokmestere – búcsúengedélyt szerzett számára a pápától. Vélhetően ő építette a déli előcsarnokot és az északi sekrestyét.
A templom – a plébániaházzal és a faluval együtt – a törökök 1548. esztendei dunántúli hadjáratakor pusztult el. A hódoltság után visszatérő lakosok szerencsére találtak elegendő építőanyagot a kőben gazdag vidéken, ennek köszönhető, hogy viszonylag sok megmaradt e majd nyolc évszázados épületegyüttesből.
A Káli-medence jó féltucatnyi kisebb-nagyobb méretű templommaradéka között az ecséri rom olyan ünnepélyes, hogy méltán nevezhetnők a környék katedrálisának.