Sokat beszélnek ma a fenntartható fejlődésről, amely három területet fog át: a környezetvédelmet, a szociális és a gazdasági fejlődést. Ezeket egy irányító szervnek, amikor környezetvédelmi kérdésekben döntést hoz, figyelembe kellene vennie. A termékdíj kapcsán úgy tűnik, ma Magyarországon csak a környezetvédelmet veszik figyelembe, s ez súlyos hiba, hiszen egy környezetvédelmi döntésnél mérlegelni kell, hogy mibe kerül, mi a haszna és milyen társadalmi hatásai vannak – nyilatkozta lapunknak Boródi Attila, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (Éfosz) ügyvezető elnöke.
A fő vita az egyutas és többutas termékek, elsősorban az italok ürügyén folyik. Valójában arról van szó, hogy a környezetvédelmi kormányzat adót kíván kivetni bizonyos termékek csomagolására. Ennek fejében azonban várhatóan nem teremtődik érdemi környezeti előny, ráadásul az elvárások sem teljesülnek, mert a jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyutas csomagolások akár lényegesen drágábbak is lehetnek, mint a többutasok, a fogyasztó még ezért az árelőnyért sem hajlandó a kényelmét feláldozni. Ezt a környezetvédelmi minisztériumban nem veszik figyelembe, de meggyőződésem, hogy az elképzelésük nem fog működni, mert pusztán az árakkal nagyon nehéz a vásárlók döntését befolyásolni – mondta Boródi Attila.
Szokatlan módszer
A termékdíj Európában teljesen szokatlan módszer – folytatta –, arra épít, hogy az állam adót szed be a gyártóktól, s beavatkozik a csomagolás vagy más hulladék hasznosításába, ami koncepcionálisan rossz irány. Nyugat-Európában ezt a kérdést úgy oldják meg, hogy meghatározzák, hogy a csomagolási hulladéknak hány százalékát kell öszszességében és anyagfajtánként összegyűjteni, amit az üzleti szférának kell a legolcsóbb módon megoldania. Magyarországon azonban az állam beleavatkozik ebbe, ami drágítja, s nem oldja meg a feladatot, viszont versenyképességi hátrányokat okoz, különösen a kis- és középvállalkozások számára. Nem értünk egyet azzal, hogy különböző termékekre hivatalosan előírjanak újratöltési arányokat. Ebben a kérdésben nem is nagyon tudunk a kormányzat segítségére lenni, mert minden a piactól függ: egyszerűen nem lehet prognosztizálni, hogy a jövőben az egy- vagy többutas csomagolás tekintetében mi lesz a helyzet. Az Éfosz ügyvezetője hozzáfűzte: készült egy, az ipar számára elfogadhatatlan minisztériumi tanulmány is a kérdésről, amelynek van egy nagyon fontos megállapítása, amely szerint nem lehet olyan nagy adót kivetni a csomagolásokra, hogy az a fogyasztót arra ösztönözze, hogy a visszaváltós palackokat részesítse előnyben. A tanulmány is azt mondja, hogy a tudati nevelés mindennél fontosabb. Ezt mondjuk mi is, de a minisztérium nem – húzta alá Boródi Attila.
Gondot okoz, hogy nincs országos viszszaváltó rendszer, ráadásul a rendelkezés a – hamarosan nagy tömegben, de – más országokból döntően egyutas csomagolásban érkező termékekkel szemben diszkriminatív. Ám az a hazai gyártókkal szemben is, mert egyes kereskedelmi láncok jelenleg, s valószínűleg a jövőben is, csak a saját maguk által kibocsátott termékeket váltják
vissza, a más láncban vásároltat nem. Emiatt sok hálózat egyutas termékeket forgalmaz – közölte Boródi Attila, aki szerint valószínű, hogy a termékdíjat az Európai Bizottság jóváhagyja, azt az előírást azonban, amely meghatározná, hogy mekkora készleteket kell a kereskedelemben tartani a többutas termékekből – ennek aránya lehet 70-80 százalék is –, megtámadja, mert ez akadályozza az áruk szabad mozgását. Ezért ha a törvénykezés stádiumában nem, akkor a végrehajtás fázisában az Európai Unió biztosan kifogást emel a rendelkezés ellen.
Rossz irányt vett a tárca
Mi a szelektív gyűjtést szorgalmazzuk a kezdetektől, de nem akartunk egyoldalúan ténykedni a kérdésben. Azt mondtuk, készüljön egy szektorsemleges javaslat, amely csak az országos érdekeket veszi figyelembe, s lehetőséget nyújt arra, hogy 2005 végére érjük el az ötvenszázalékos újrahasznosítási arányt, amit az EU előírt. Ennek alapfeltétele a szelektív gyűjtés növelése, méghozzá éves szinten legalább 70-80 ezer tonna. Ha viszont koordinálatlan intézkedéseket hoznak az újrahasznosításban, akkor 2005 végére az ország nem tudja teljesíteni ezt a kötelezettségét. Magyarországon 800 ezer tonna hulladék keletkezik évente, abból 400 ezer tonnát össze kell(ene) gyűjteni, s ebből a 400 ezer tonnából 70-80 ezer tonna szelektív hulladéknak kellene hogy legyen ahhoz, hogy teljesítsük az uniós normákat – hangsúlyozta a szakember. Az újratöltéssel kapcsolatos intézkedések azonban 2010-ig legfeljebb 15 ezer tonna hulladék megtakarítást jelentenek, szemben a megkövetelt 70-80 ezer tonnával. Ez mutatja, hogy a környezetvédelmi kormányzat rossz irányba kíván menni, miközben jelentős terhet, évi 4-6 milliárd forintnyi adót ró a vállalatokra a termékdíjon keresztül. Érdekes az is, hogy a vita nem is igazán a 70 ezer tonnányi italcsomagoláson, hanem az ezen belül 25 ezer tonna, és fő ellenségnek kikiáltott műanyag-csomagolás miatt folyik, miközben a szelektív gyűjtésnél 70-80 ezer tonna kérdését kellene azonnal megoldani – figyelmeztetett Boródi Attila.
El kell ismerni azt is, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium sokat tett azért, hogy 2005 végére 70-80 ezer tonna hulladék szelektíven összegyűljön, például sok konténert kihelyeztek. Csak egy a probléma, nem gyűjtik össze a kellő gyakorisággal a szétválogatott hulladékot, ezért nincs mindig kellő számú üres konténer. Ezt a munkát jobban kell koordinálni. Mi jeleztük, hajlandók vagyunk konténerek létesítésébe is beruházni, de annak fejében hulladékot is kérünk a konténerekbe. Vállaltuk, hogy összegyűjtjük azt a hulladékmennyiséget, ami a nemzeti teljesítésekhez szükséges, csak a termékdíjat ne szedjék be, s a kormányzat járuljon hozzá, hogy ezt az öszszeget konténerfejlesztésre fordíthassuk. Pluszba mellé tennénk még kétmilliárd forintot, a termékdíjjal együtt összesen 4,5 milliárdot, hogy gondoskodjunk a 70 ezer tonna hulladék szelektív összegyűjtéséről. (A termékdíj összege két évre 2004-re és 2005-re 2,5 milliárd forint.) A tárca ezt az ajánlatunkat is visszautasította – mondta Boródi Attila.
Túlzott követelmények
Emellett, miközben az EU azt mondja, hogy az összes csomagolási hulladék ötven százalékát kell újrahasznosítani, van még egy trükk az egész termékdíjrendszerben. Időközben ugyanis elfogadtak a témában egy új európai direktívát, ami az európai uniós országok számára a korábbinál magasabb, hatvanszázalékos újrahasznosítási arányokat ír elő. Ez Magyarország számára csak 2012-től lesz érvényes, addig derogációt kapunk. A környezetvédelmi tárca mégis azt szeretné, hogy egyes jó hulladékhasznosító cégek vállalják az új környezetvédelmi előírás teljesítését, mondván, biztos lesznek olyan vállalkozások is, amelyek nem teljesítik kötelezettségeiket. Ez azt jelenti, hogy a kormány azt a követelményt kívánja 2005-ben érvényesíteni, ami 2012-ben lesz csak kötelező. Ehhez a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium hozzátette még, ha a vállalkozások elérik a hatvanszázalékos teljesítést, akkor termékdíj-mentességet kaphatnak. Ez érdekes logika, mert a hatvan százalékot egyes szervezetek még el is tudják érni, de a nemzeti célok mégsem teljesülnek. Ugyanis nem lesz több hulladék összegyűjtve, csak az osztozkodás aránya változik meg. Emellett itthon további, az uniós előírásoknál szigorúbb követelményeket is támasztanak, mert előírják, hogy a szelektív gyűjtés hány százalék legyen a teljes hulladékhasznosításon belül. Erre különböző számok vannak, 2004-re nyolc százalék, aztán 14, 16, majd 20 százalékra nő ez az arány évente. Ezek a számok a hulladékmérleg alapján egyszerűen nem érhetők el, s ha nem érjük el ezeket, akkor az országnak még büntetéseket is kell majd az EU-nak fizetnie. Mindez mutatja, hogy óriási káosz van a termékdíj-szabályozásban – mondta Boródi Attila, hangsúlyozva, hogy a legjobb megoldás a szelektív hulladékgyűjtés lenne, amit az ipar javasolt.
origo.hu
Ukrajna EU-s tagságáról szóló szavazásra buzdít a kormány – videó
