A világban ritkán fordul elő, hogy egy elfogadott költségvetési törvény hatályba lépése után két héttel megbukik; hogy miközben a régi pénzügyminiszter csomagol, az új százmilliárdos csomaggal érkezik, ennyivel zárolná a büdzsé kiadási tételét. Arra pedig aligha van példa, hogy valahol is a számvevőszéket kérnék fel arra, hogy adjon egy-két jó ötletet, hogyan lehet a büdzsében megtakarítani.
– A magyar ÁSZ történetében ilyenre még valóban nem volt példa. De természetesen segíteni akartunk. Annyit tudtunk tenni, hogy összegyűjtöttük a korábbi időszak számvevőszéki javaslatait. A tervezés metodikájának a korszerűsítését, a felsőoktatási reformfolyamat felgyorsítását, az egészségügyi nagy ellátórendszerek mielőbbi korszerűsítését javasoltuk. Felhívtuk a figyelmet arra: ha keveredik a köz- és magánfinanszírozás, az kockázatokkal jár. Kifogásoltuk az államháztartáson kívülre kerülő pénz ügyét, és javasoltuk, álljanak át utófinanszírozásra, mert az burkolt állami támogatás, ha egy összegben adják oda a pénzt. Elmondtuk, hogy az államkincstári rendszeren kellene keresztülvinni az állami cégek pénzeit is, és szabályozni kellene, hogy egy állami tulajdonú cég mibe fektetheti a közpénzt, s mibe nem. Néhány területen már történtek lépések, megindult a közalapítványi funkciók felmérése a racionalizálás érdekében, s a minisztériumi alapítású kht.-k, kft.-k hadának ritkítása is napirenden van.
– Ezek a K&H Equities-ügyből az ÁSZ által levont tanulságok. Az ÁSZ az elmúlt években számos nagy botrányos ügyben tett büntetőfeljelentést. Önök vizsgálták a K&H Equities-ügyet is, ám ez csendben zajlott.
– A K&H Equities-ügyben azért nem tettünk feljelentést, mert nem bukkantunk bűncselekmény nyomára, mert semmiféle szabály nem tiltotta azt az eljárási módszert, amit az Állami Autópálya Kezelőnél folytattak.
– A közpénznek tőzsdén való spekulációs megforgatását, kockáztatását nem tiltja törvény?
– Sajnos nem megfelelően. A költségvetési gazdálkodást folytató intézmények az elhíresült „Lupis-ügy” óta, éppen az ÁSZ akkori vizsgálatának kezdeményezésére, csak biztonságos befektetéseket kezdeményezhetnek. A társasági formában gazdálkodó állami szervezeteknél ugyanakkor nincsenek korlátok. Ennek az elfogadhatatlan helyzetnek a felszámolását kezdeményezte az ÁSZ a múlt évben. A konkrét esetben azonban nem keletkezett állami kár, mert a Betonút Rt.-nek a kárára az utolsó fillérig, sőt bizonyos többlethaszonnal a K&H Equities visszaadta a befektetett pénzt az Állami Autópálya Kezelő Rt.-nek. Engedjenek meg itt egy másik megjegyzést: az egyösszegű, előre átutalt pénz gyakorlatát már csak azért sem fogadhatjuk el, mert ez burkolt állami támogatásként, a gazdálkodó szervezetek közti versenybe való beavatkozásként, előnyadásként is felfogható.
– Vagyis jogosulatlan gazdasági előnyadásról van szó?
– Nem így fogalmaznék. A jogosulatlan gazdasági előny szerzésének kérdése inkább a közvetlen állami támogatások világában, elsősorban az önkormányzatokat érintő vizsgálatoknál jelentkezik. Lényegében arról van szó, hogy egy-egy támogatás megszerzése érdekében nem valóságos adatokat ad meg egy pályázó. Büntetőjogi megítélésünket segíti egy ügyészségi állásfoglalás. Eszerint abban az esetben, ha nincs kimutatható kár, ha a vizsgálat előtt vagy annak hatására visszafizetik ezt a pénzt, akkor csak abban az esetben van büntetőeljárásnak helye, ha a szándék tudatossága egyértelműen bizonyítható. Ha az illető vállalta, hogy tévedésből vagy a rendelkezésre álló források rossz megítéléséből elkövette az inkorrekt adatközlést, akkor a pénz költségvetésbe való visszafizetésével és belső fegyelmikkel az ügy lezárható, azt pedig bizonyítani, hogy ezt tudatosan csinálta, megtévesztési szándékkal…
– Miközben egyes állami cégeknek 16 milliárd forintnyi tőzsdei befektetésre is futja, az önkormányzatok nagy része forráshiánnyal küzd, ráadásul az állam újabb és újabb terheket ró rájuk.
– Ez igaz, de nem lehet általánosítani. Körülbelül 270 olyan önkormányzat van, amely gazdálkodik a vagyonával, és háromezer, amelyik csak pénzelosztásra képes. A tehetősebb önkormányzatok a vagyonukat élik fel azért, hogy a kötelező feladataikat, az állam által rájuk rótt működtetési kötelezettségeiket el tudják látni. A központi költségvetés körülbelül hetven százalékig finanszírozza a kötelező feladatok ellátását, a harminc százalékot a helyhatóságok vállalják. Tehát egy részük feléli a vagyonát, egy másik részük pedig halmozottan hátrányos helyzetbe kerül önhibáján kívül. Az önkormányzatok valóban alulfinanszírozottak, ebben egyetértünk. Az ÁSZ azokról a helyhatóságokról, amelyek nagyságrendjüknél fogva országos kockázatot hordoznak, átfogó jelentést készít. A kis önkormányzatokon, ha gazdaságilag nehéz helyzetbe kerülnek, néhány millió forint támogatással könnyen lehet segíteni, de egy nagyváros esetében ez a dolog nem így működik. Ezekről minden választási ciklusban készül egy átfogó jelentés. A fővárosról több szakaszban készül ilyen, a közeljövőben fogjuk publikálni a fővárosi beruházások vizsgálati tapasztalatait. Azt nem tudjuk minősíteni, hogy egy testületnek milyen a beruházáspolitikája, de azt igen, hogy ezt miként készíti elő, hogyan valósítja meg, megvannak-e a dokumentumok… A múlt héten ismertettük a X. kerületről szóló anyagot.
– És ismét a K&H Equities-ügynél vagyunk. Ez az önkormányzat bízott hárommilliárd forintot Kulcsár Attilára, és úgy tudjuk, egyelőre bottal üthetik a pénzük nyomát. Visszatérve a brókerbotrányra: még egy laza fegyelmit sem javasolt az ÁSZ?
– Ezekkel kapcsolatban belső fegyelmi vizsgálatok indultak már korábban, tőlünk függetlenül is.
– A közvélemény egyre türelmetlenebb a K&H-ügyben. Itt közpénz, milliárdok tűntek el. Ön azt mondja, hogy semmi sem tiltotta, hogy kihelyezze a pénzét az állami cég. De azt igen, hogy kockáztassa a közpénzt, márpedig kockáztatták.
– Az üzleti kockázat önmagában nem büntetőjogi kategória. A mérték, az esetleges veszteség a kérdés, s az, hogy mindez összefügg-e hanyagsággal, gondatlansággal, netán tudatossággal. Az államháztartás, a költségvetés támogatásainak kockázatos befektetését azonban – mint erre irányuló javaslatunkról már szóltam – meg kellene tiltani.
– A Tocsik-ügy után az ÁPV Rt.-t is a közbeszerzési törvény hatálya alá helyezték. Annak idején az ÁSZ is kifogásolta, hogy az önkormányzatok is közbeszerzési pályázat nélkül választották ki a saját tanácsadójukat. Itt is közbeszerzési pályázat nélkül választotta ki egy állami cég a K&H Equitiest, és bízott rá 16 milliárd forintot. Vagyis nem volt lehetőség a versenyre.
– Itt is sor került büntetőfeljelentésekre, tehát elvileg az eljárás zajlik. Nekünk ebben az ügyben az volt a dolgunk, hogy megvizsgáljuk, az állami pénzkihelyezés mechanizmusa tette-e ezt lehetővé. A válasz: igen. És mi ezt a mechanizmust kifogásoltuk. Azt is felmértük, hogy hasonló körülmények között önkormányzati területről és központi területről hány milliárd forint közpénz ment ki a múlt évben az államháztartáson kívüli területre. És az nem az ominózus húszmilliárd forint volt, hanem ennél sokkal több, 80-85 milliárd forint.
– Ugyancsak a K&H Equitiesbe?
– Van, ahol a K&H Equitiesbe, van, ahol nem.
– És ez a pénz is elúszott?
– Nem. Van, ahol volt belőle gond, van, ahol nem volt. Van, ahol a pénz fialt.
– A X. kerületben, úgy tűnik, nem fialt, a II. kerületi polgármesterrel meg némi konfliktusa támadt az ÁSZ-nak.
– A II. kerületi polgármesterrel hosszú vitánk volt ebben az ügyben. Ő vitatta az ÁSZ-nak az üggyel kapcsolatos álláspontját. Eltérő véleményét a jelentésben szerepeltettük, munkatársaim pedig személyesen is megbeszélték vele, hogy ők mi alapján tartották fenn észrevételüket.
– És más állami cég nem bukkant fel, amely ugyanúgy kockáztatta és forgatta a közpénzt a tőzsdén, mint az ÁAK?
– Az, hogy egy társasági formában gazdálkodó állami cég hová helyezi ki saját szabad forrásait, teljesen az ő akaratán múlik. Ha nem így lenne, akkor folyamatos hátrányba kerülne a magántulajdonú vállalkozásokkal szemben. Itt a felelős, a kockázatokat előrelátóan kezelő menedzselés követelménye a lényeg.
– Ezt értjük, de a kérdés arra irányult: olyan előfordult-e, hogy az előző költségvetési év végén került ki nagyobb összeg más állami céghez úgymond „előfinanszírozás” gyanánt?
– Erről készült jelentés, ez publikus. A kulturális tárca területén és másutt is előfordultak ilyen esetek. A költségvetési év vége sok helyütt a pénzmentéseknek az időszaka, tehát azt átutalással biztosítják, hogy meglegyen valamilyen célnak a forrása. Az egy érzékeny terület, amikor az államháztartás rendszeréből kikerül a pénz. Innentől kezdve egy olyan vállalkozási szabályrendszer vonatkozik rá, ami nem azonos a költségvetési intézményi gazdálkodásnak a szabályrendszerével. Egyre inkább az jellemző, politikai kurzustól függetlenül, hogy mivel a fejlesztésre kevesebb jut, megpróbálnak magánpénzt is bevonni, és ezt úgy feltüntetni, hogy ezek PPP-, tehát Public Privat Partnership-programok. Ezeknek egy része valójában burkolt hitelfelvétel lehet, nem valóságos a profitosztozkodás, és mintha nem lenne lényeges a közös haszon igazságos felosztása. Szabályrendszere eléggé elasztikus. Sokat is foglalkozunk vele, mi a legnagyobb kockázati tényezőnek most ezt érezzük. Ezért is szorgalmazzuk az állami érdekeket megfelelően közvetítő szabályozás kialakítását, amire fogadókészségét jelezte a kormányzat. Az én felfogásomban ez a privatizációnak egy újabb fordulata: valaki egy olyan közös társaságot hoz létre, amiben van állami és magánrészesedés. A magánrészesedésben nincsenek tisztázva a szerepek, a szabályok. Kicsit hasonlít a helyzet a privatizáció kezdetének az időszakához: nekifogunk valaminek, aminek nincs megteremtve a törvényes szabályrendszere. Egy sor szabály újragondolását veti fel ez a kérdés, ha ebbe az irányba mozog tovább a gazdaság. Én nem vagyok lelkes ettől, ezt be kell vallanom. De ennek a veszélyeire oda kell figyelni, ha már rákérdeztek a gazdaságpolitikára, ez annak egy meghatározó területe. Törvénnyel eldöntendő kérdés: az államháztartás milyen új területeket nyit meg a magántőke számára, a magántőkével való együttműködés során milyen lesz a profitosztozkodás, a szolgáltatás jobb lesz-e, az állampolgár jobban jár-e, megvannak-e azok a kritériumok, hogy ez így működjön vagy sem? Ez most kezd kilépni a kísérleti stádiumból, ez egy új helyzet.
– Miközben az olcsó állam jóságáról beszélnek a politikusaink, azt tapasztaljuk: egyre többet költ az állam magára, és most nem a nagyvonalú, milliárdokat felemésztő bútor- és mobiltelefon-beszerzésekre gondolunk. Nem csökken a minisztériumok száma, hanem osztódással szaporodnak, egyre több köztisztviselőt foglalkoztatnak.
– Közgazdasági szempontból az államigazgatás és az államszervezet is versenyez, az állami bürokrácia is egy nemzeti versenyképességi tényező lett. Nem mindegy, milyen a rugalmassága, gyorsasága, mérete, alkalmazkodási és szervezőkészsége stb. Talán első hallásra megdöbbentő, de maga az alkotmány is egy masszívan pénzügyi kérdés. Az alkotmány meghatározza az ország bürokráciájának működését. Az alkotmány újragondolásakor ezért számba kell vennünk, hogy az mennyibe kerül, illetve hogy milyen közigazgatási struktúrát, szerepet, milyen állampolgári jogokat garantál. Az első lépés az volna, hogy eldöntsük: mit vállal az állam? Ahhoz a funkcióhoz az a szervezeti forma szükséges-e, ami adott, vagy nem az? Milyen formában érdemes működtetni: vállalatként, közigazgatási intézményként, alapítványként? Ezt a munkát nem lehet megspórolni. A közigazgatási feladatokra létrehozott kft.-k, kht.-k vizsgálata során kiderült: a bürokráciát formálisan csökkentettem, de ez az égvilágon semmit nem hoz, sőt drágábbá válik az áfával. A korábbi években nagyon sok ilyen háttérintézmény alakult, most úgy tűnik, erős a szándék arra, hogy ebből visszalépjen az állam, és elinduljon egy értelmes felülvizsgálat.
– Elnök úr, hogy visszakanyarodjunk még egyszer és utoljára a brókerbotrányra, azt a hatmilliárd forintot, amit készpénzben vettek fel az Inter-Európa Bankban, ha azt nem készpénzben veszik fel, akkor annak a pénznek a további sorsa is az önök kompetenciájába tartozott volna, hiszen tovább követhették volna az állami eredetű pénz útját.
– Nem egészen így van. Ugyanis az teljesen mindegy, hogy valamit készpénzben vesznek fel, utalnak át vagy sem – bár előbbi enyhén szólva is furcsa –, hanem inkább arról van szó, hogy hatáskörünk csak – hangsúlyozom – bizonyíthatóan az állami pénzeszközök útjának követésére jogosít fel.
– Tavaly június elején, érthetetlen módon, a kormány és a jegybank elnöke eltolta a forintsáv közepét, ezzel leértékelte a forintot. Még mindig nem gondolja úgy, hogy az ország monetáris politikáját valakinek, konkrétan az ÁSZ-nak mégiscsak ellenőrizni vagy legalábbis szakvéleményeznie kellene?
– A mostani törvény ezt a dolgot precizírozza. Felmerült kormányoldalon is, hogy ebben az Állami Számvevőszéknek szélesebb feladatköre legyen. De olyan nemzetközi kritériumok vannak, ami miatt nem lehetne megcsinálni, sőt ez EU-jogharmonizációs szempontból is kizárt. Annyira kizárt, hogy a Járai Zsigmond úrral való egyetértésünk alapján, parlamenti döntésre vizsgálni akartuk a pénzemissziós tevékenységet, pontosabban annak technikai oldalát. De törölni kellett munkánkból, mert a jegybanki pénzkibocsátási tevékenységet sem vizsgálhatja a számvevőszék – úgy tudom – sehol a világon. Mert az emisszió már monetáris politikai eszköznek minősül. Tehát a válaszom az, hogy itthon van erre jogos igény, volna kormányoldalon és ellenzéki oldalon is, de tudomásul kell vennünk, a nemzetközi kapcsolódások miatt ez nem megy.
KOVÁCS ÁRPÁD a műszaki egyetem építőmérnöki, majd építészmérnöki karán szerzett mérnöki diplomát. 1971–75 között az Uvaterv autópálya-irodáján tervezőmérnök, majd a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban vezető köztisztviselő. A pártállami időszak legnagyobb ellenőrzési szervezeténél, a Központi Népi Ellenőrző Bizottságnál előbb szakértőként, majd főosztályvezetőként dolgozik. 1989-ben az USA számvevőszékénél tesz tanulmányutat. 1990–96 között az Állami Számvevőszék főcsoportfőnöke, majd igazgatója. Közben, 1993-ban az EU brüsszeli központjában gyakornok. 1996–97-ben az ÁPV Rt. igazgatótanácsának elnöke, 1997-től az Állami Számvevőszék elnöke. A Magyar Közgazdasági Társaság elnökségi tagja, az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében tanít.
