Újra összegyűlnek a hét végére az arab vezetők és külügyminisztereik Tuniszban, hogy befejezzék a március 28-án félbeszakadt Arab Liga-csúcsot. A téma ugyanaz, mint két hónappal ezelőtt: a politikai-gazdasági reformok az arab világban, az izraeli válság és az iraki háború. Nagy gondot okoz azonban, hogy a legtöbb vezető nem fog elutazni Tunéziába, csak külügyminiszterét küldi a csúcsra.
Két hónappal ezelőtt Tunézia egyoldalúan szakította félbe a találkozót, mondván a résztvevők nem tudnak megegyezni a követendő stratégiáról. A világ felé nyitottabb, reformokat szorgalmazó Maghreb-országok azzal vádolták meg az öböltérséget, hogy elzárkóznak a fejlődéstől. Az ideológia mentén kettészakadt Arab Liga a mostani eseményen egyesülhetne újra, ám a jelek szerint ez még várat magára. A témák azonban már régóta napirenden vannak. A modernizáció egyes vélemények szerint valóban elkerülhetetlen, főleg annak fényében, hogy napvilágot látott az Egyesült Államok – időközben módosításra visszavont – terve az „új Közel-Keletről”. Hogy kihúzzák az amerikai terv méregfogát, az Arab Liga saját szakállára próbálja meg egyesíteni erőit, s olyan térséggé változtatni a Közel-Keletet, amely válaszolni tud a kor kihívásaira, ám nem veszíti el az iszlám értékeket.
Az arabok uniója. Huszonkét ország alkotja jelenleg az Arab Ligát, amely a II. világháború után alakult az akkori világpolitikai helyzet felismerésekor. Az elmélet szerint a gyarmatosítók távozása, a zsidó állam létrehozása és a viszonylagos elmaradottság arra indította az arab országokat, hogy egyesítsék erőiket. Terveik között szerepel az arab világ teljes integrációja egy Európai Unió-szerű szervezetbe, amely politikai téren is hatékonyabb lehetne. (S. L. S.)
