A hungarikumok terén is felkészületlenül érte az országot az uniós csatlakozás. A belépés időpontjáig még azt sem sikerült tisztázniuk a szakembereknek, hogy valójában mit is takar ez a fogalom. Ma szinte bármi hungarikummá válhat hazánkban, amire rásütik ezt az elnevezést. Közelebbi meghatározás híján egy tömegtermékből is pillanatok alatt Magyarországot jelképező árucikk lehet. Pár esztendeje például a berlini agrárseregszemle, a Grüne Woche hozott ilyen meglepetést. Egy eldugott standon árulták a műanyag mackóba töltött hazai mézet. Lóghatott a közelben bármilyen paprikafüzér, illatozhatott a hamisítatlan magyar halászlé, a német főváros keleti feléből érkező látogatókat csak ez a tucattermék érdekelte. Nosztalgiát váltott ki belőlük, a régi trabantos, wartburgos balatoni nyaralások emlékét. A mézes mackó ott egyszeriben hungarikummá vált. Kereskedőink, látván a keresletet, gyorsan még egy nemzetiszín szalaggal is feldíszítették a figurát.
Mi is akkor a hungarikum? Van, aki szerint minden olyasmi, amiről a külföldi hazánkra ismer, míg egy másik értelmezés szerint minden ide tartozik, ami más országban nincs, csak nálunk lelhető fel. Hungarikumok lehetnek történelmi nagyjaink, költőink, íróink, tudósaink. Tavaink, folyóink, tájaink, természeti kincseink. A Kandó-mozdony vagy a Kodály-módszer. Vagy a bánáti bazsarózsa, amiért a zengői lokátor felállítását ellenzők küzdenek. A lista a végtelenségig bővíthető. Ha viszont azt mondjuk, hogy a hungarikumok meghatározása elsősorban gazdasági kérdés, hagyományos ipari és agrártermékeinkre szűkíthető a kör. Az uniós tagság ezek védelmét, netán újjáélesztését követelné meg. Különösen így van ez a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. E területeken a hungarikumok a kiugrás lehetőségét jelenthetik, a magyar vidék számára pedig a megélhetést segíthetik hosszú távon is.
A Magyar Tudományos Akadémia tavaly két kötetben közreadta mindazt, amit a magyar mezőgazdaságban a sajátos hazai fajtákról – a kertészetben és az állattenyésztésben – tudni érdemes. A Magyarország az ezredfordulón elnevezésű stratégiai kutatási program részeként 2001-ben Kovács Ferenc akadémikus vezetésével indult el a hungarikumok feltárásával és összegzésével kapcsolatos munka. Meghatározás is született: eszerint hungarikumnak tekinthető minden olyan növény, állat, továbbá ezekből készített élelmiszer-ipari termék, amelyik a magyar termelési kultúrához, tudáshoz, a generációk során kialakult hagyományokhoz kapcsolódik, és amit a hazánkban élő lakosság maga is magyarnak, a magyarságra jellemzőnek, közismertnek fogad el, illetve a külföld magyar sajátosságként ismerhet el. Az akadémikusok véleménye szerint az e körbe sorolható tájfajták és termékek azt a „váltóátállítást” segíthetik, aminek a magyar mezőgazdaságban az uniós csatlakozás közeledtével – most már persze bekövetkezte után – elkerülhetetlenül meg kell történnie.
A tudomány tehát feltárta és összegezte a magyar vidék jövőjét meghatározó nemzeti kincseket, ám a mindennapi gyakorlat még nem sokat hasznosíthatott belőle. Hiányzik a törvény, a szabályozás – emlegetik folyton az agrárpolitikában, amikor a hungarikumokra terelődik a szó. A minap is erről folyt a vita a parlamentben, amikor a honatyák – néhány nappal uniós csatlakozásunk előtt – országgyűlési határozatban nyilvánítottak nemzeti kinccsé mintegy hatvan őshonos magyar állatfajtát. A jogszabályt nem helyettesítő, inkább szimbolikus üzenetet hordozó döntést Simicskó István fideszes képviselő javaslatára, közös munkával „szülte meg” a T. Ház. Az eredeti tervezet kibővítésében Orosz Sándor és Farkas Sándor egyaránt részt vett, egyikük a szocialistáktól, másikuk a Fidesztől. Igaz, Simicskó István javaslatának megítélése és sorsa majd egy évig azonos volt a többi ellenzéki indítványéval. Napirendre vételét tizenkét alkalommal utasította el a kormánypárti többség. Tizenharmadszorra pedig azért tört meg a jég, mert a szabad demokraták belső ellenzékének elege lett abból, hogy történelmi állatfajtáink ügyében a kormány nem cselekszik érdemben.
Pászthy András, a parlament mezőgazdasági bizottságának MSZP-s alelnöke is úgy véli, a nemzeti kinccsé nyilvánításról szóló határozattal még nem pipálta ki a törvényhozás a hungarikumok kérdését. Védelmükről átfogó jogszabálynak kellene rendelkeznie, mert a sajátos magyar fajták tenyésztése és termesztése a magyar agrárium egyik kitörési esélye. Medgyasszay László, az MDF agrárpolitikusa arra emlékeztet, hogy tavaly márciusban agrárvitanapot kezdeményeztek a parlamentben, amikor is négy „pillérben” határozták meg a magyar mezőgazdaság uniós felkészítésével kapcsolatos teendőket. Az egyik ezek közül a hungarikumok összegyűjtése, védelme és megismertetése volt, amivel kapcsolatban a politikus szerint jóformán semmi nem történt az elmúlt egy esztendőben. A honatya ma már még égetőbbnek tartja a kérdést, a sajátos magyar termékeket segítő egységes védjegy bevezetését.
Nehéz eldönteni, mit ábrázoljon a hungarikumokat jelölő embléma, ugyanis uniós tagságunkból az is következik, hogy a termékeken a made in Hungary elnevezést – egyáltalán magyar szót – nem szabad feltüntetni. Következik ez abból, hogy az EU piaca egységes, így minden árucikk a közös Európából származik, nem pedig az egyes tagállamokból. Ez is mutatja, hogy nemzeti kincseink megkülönböztetésére és propagálására tagságunk előtt jóval nagyobb lehetőségünk nyílt volna, amit nem használtunk ki.
Az Orbán-kormány megbízatásának idején indult el a hungarikumok piaci védelmével kapcsolatos előkészítő munka. Ez a Matolcsy György vezette Gazdasági Minisztérium felügyelete alatt állt, s a Széchenyi-terv egyes pályázatai már ehhez a célkitűzéshez kapcsolódtak. Ugyanakkor Vonza András minisztersége alatt a földművelésügyi tárcához tartozó Agrármarketing Centrum Kht. (AMC) feladatául kapta a hungarikum védjegy bevezetésének előkészítését. A közhasznú társaság szakemberei tették meg azokat a lépéseket, melyekkel egy–három esztendő alatt – többek között közvélemény-kutatások elvégzése, bírálóbizottság felállítása, tanúsítási rendszer kidolgozása után – megkaphatták volna a szükséges védelmet a hungarikumok. A program végrehajtása azonban információink szerint el sem kezdődött, és a közeljövőben nem is várható.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a jelek szerint most megelégszik a hagyományos agrártermékek eredetvédelméről szóló uniós rendeletek átvételével. Az EU közös agrárpolitikája kezdetben a termelés mennyiségének növelésére helyezte a hangsúlyt, ami komoly feleslegekhez vezetett. Tizenkét évvel ezelőtt Brüsszelben alapvető reformok kezdődtek, melyek ma sem értek véget. A szakemberek rájöttek arra, hogy a tornyosuló gabona- és vajhegyek közül az egyedi termékek vezethetik ki az uniós agráriumot, azok, amelyek egyúttal az elmaradottabb térségek számára is biztosítják a megélhetést. A specialitásoknak azonban eredetvédelemre van szükségük, hogy a vásárlók egy-egy tájegységhez vagy hagyományos eljáráshoz köthessék őket, ugyanakkor a védett termékeket ne hamisíthassák.
A déli államok és Franciaország példájára 1992-ben életbe lépett az unióban érvényes rendszer. Az egyik rendelkezés a hagyományos és különleges tulajdonság tanúsításáról szól, a másik pedig az eredetjelölés és földrajzi jelzés védelméről. Az első kategóriában eddig mindössze tizenöt termék kapta meg az EU-ban a szükséges tanúsítást, míg a földrajzi eredet, tehát a megjelölése viszont nagy népszerűségnek örvend az uniós gazdák és feldolgozók körében. Ez a megoldás helyettesíti a csomagoláson az ország nevét, és megfelelő védelmet nyújt az azonos néven, de máshol, más minőségben gyártott „kalózáruk” ellen. Ebben a kategóriában már 650 termék került fel a közös európai listára.
*
A két EU-rendelet magyar változata már hat esztendeje él. A hagyományos, különleges minőség tanúsítását mostanáig az AMC intézte, ám 1998 óta mindössze egy termékcsoport, a magyar szikvíz kapta meg ezt a védelmet. A meglehetősen költséges és bonyolult földrajzi eredetvédelmi eljáráson pedig csupán hét hungarikum esett át, köztük a makói vöröshagymát, a budapesti és a szegedi téliszalámit, a kecskeméti barackpálinkát, a szatmári szilvapálinkát és a szabolcsi almapálinkát vette lajstromba a Magyar Szabadalmi Hivatal. Ezt a kört az agrártárca a közeljövőben az uniós listára is felterjeszti. Öt további ritkaság bírálata már régóta folyamatban van, közéjük tartozik a szegedi, a kalocsai fűszerpaprika, a zalaszentgróti csiga és a gönczi barackpálinka. Pálinkáinkkal egyébként más úton is révbe értünk, mert e termékek magyar voltát és védelmét csatlakozási szerződésünk rögzíti. A közeljövőben egyébként gyorsabban bővülhet a hazai lista, mert egy, a csatlakozás előtt tizenegy nappal életbe lépett kormányrendelet megkönnyítette az eredetvédelmi eljárást: adminisztrációs költségek csökkentéséhez március óta támogatást nyújt a földművelésügyi tárca.
A hozzáértők egybehangzóan úgy vélekednek, hogy a földrajzi védjegy az egyik legjárhatóbb út a nemzeti agrár- és élelmiszer-ipari örökség jogi védelméhez, de nem helyettesítheti az ország hírnevét is öregbítő hungarikum védjegy létrehozását.
Két sikeres AMC-program adhatná meg ehhez az alapot. Mindkettőben élen járunk a velünk együtt csatlakozókhoz képest. A nemzeti értékeikre és gasztronómiájukra híresen érzékeny franciáktól származik az egyik eljárás. A párizsi központú Kulináris Művészetek Nemzeti Tanácsa 890 agrártermékből, élelmiszerből, készételből állította össze a nemzeti gyűjteményt, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy a francia konyhát megóvja a gyorséttermek térhódításával szemben. Ehhez később az EU tizenkét alapító tagországa is csatlakozott. Az Európa vidékei elnevezésű közös program kereken négyezer védelemre érdemes terméket tartalmaz.
1998-ban francia mintára és segítséggel indult el nálunk a ma mintegy háromszáz hazai értéket felvonultató Hagyományok-Ízek-Régiók (HÍR) program. A pályázatokat huszonöt tagú nemzeti tanács bírálta el. A két vaskos kötetet megtöltő gyűjteménybe azok a mezőgazdasági termékek, élelmiszerek, készételek kerülhettek be, melyek valamely tájegységhez kötődnek és legalább ötvenesztendős múlttal rendelkeznek. A rendkívül gazdag örökséget felmutató program „legidősebb” szereplői egészen a középkor óta tartanak velünk. Csoma Zsigmond, az MTA doktora, aki a nemzeti tanács történeti szakbizottságát vezette, ide sorolja közismert magyar szürke marhánk, rackajuhunk mellett a kevéssé ismerős batulalmát, a nagymarosi gesztenyét, a besztercei szilvát… Kevesen tudják, hogy tizennyolcadik századinak tekinthető például a makói vöröshagyma és a tarhonya.
A törökök után betelepülő nemzetiségek gyarapították az országot többek között a vecsési káposztával és a fütyülős barackpálinkával. A tizenkilencedik század második felében erősödő polgárság ízlését tükrözik a HÍR-gyűjteményben szintén szereplő pezsgők, valamint a mecseki itóka, a konyakos meggy, a pemetefű-cukorka, a dobostorta, a zserbó, a pozsonyi kifli, a rigójancsi és még sok más, ma is nevezetes finomság. Hazánkra jellemző érdekesség, hogy az uniós tagországok hasonló programjaival összehasonlítva a miénkben szerepel a legtöbb zöldség-gyümölcs. A háromszáz HÍR-termékből százkettő ide tartozik. Az ugyanekkora gyűjteménnyel rendelkező Németország csupán huszonhét kertészeti produktumot mutathat fel. A számunkra is jelentős piaci konkurenciát jelentő Spanyolország 532 termékéből pedig csak nyolcvanegy a zöldség és a gyümölcs.
A piaci kihívások leküzdésében segít a rendkívül nagy érdeklődést kiváltó másik AMC-program, a kiváló magyar élelmiszer védjegy. Kovács Barnabás, a közhasznú társaság ügyvezető igazgatója nem titkolja, hogy az ábrát és az elnevezést szándékosan úgy választották ki, hogy arról a vásárlóknak az elmúlt évtizedekben sokat reklámozott „kiváló áruk fóruma” háromszög jusson az eszükbe. A H betűs védjegyet jelenleg 350 élelmiszerünk viseli, és nagy a sorban állás. A szigorú minőségi kritériumokat tartalmazó, hazai gyártást és alapanyagokat előíró feltételeknek a beadott igények közel negyven százaléka felel meg. A védjegyért a multik, külföldi tulajdonú hazai feldolgozók is indulhatnak. Az AMC vezetője a kiugró érdeklődést egyértelműen annak tulajdonítja, hogy a „kiváló magyar élelmiszer” minősítés ma már előnyt jelent a versengésben. A védjeggyel rendelkező termékek száma pedig elérte azt a „kritikus tömeget”, amire közös marketingakciók szervezhetők.
A belföldi piacra sem igaz már, hogy a vásárlókat csupán az ár érdekli. A külhoni élelmiszerbotrányok hírére a magyar fogyasztók is óvatosabbak lettek. Az AMC védjegye pedig az egészségre nézve is biztonságot kínál. Ez kiegészül a hazai munkahely és áru védelmével kapcsolatos vásárlói tudatossággal, ami az uniós csatlakozás közeledtével – Kovács Barnabás véleménye szerint – jelentős mértékben erősödött a magyar polgárokban. Az AMC vezetője ezzel kapcsolatban egy felmérést idéz. Arra a kérdésre, hogy ha csak tehetem, magyar terméket vásárlok-e, a hetes skálán 5,5 pontot értek el a hazai válaszadók. Ugyanez az adat a franciáknál 6,8 pont.
A változó hazai keresletre alapul az AMC harmadik programja, ami az ellenőrzött biotermékeket megkülönböztető védjegy bevezetését jelenti. Ez a munka jelenleg a logó kiválasztásánál tart. A védjegy megjelenését különösen indokolja, hogy az ökopiac robbanásszerűen növekszik. A magyar bioáruk kilencvenöt százaléka külföldre megy, de ezt a mennyiséget már holnaptól megháromszorozhatnánk. Ugyanakkor erre a termékcsoportra már itthon is jelentkezik a fizetőképes kereslet.
Égetően szükség van a bolti árutengerben a valóban hazai készítésű élelmiszerek megkülönböztetésére. Már uniós tagságunk első két hetében szemlátomást megnövekedett a szupermarketekben az import. A kereskedők a behozatal álcázásának egyre csalafintább módszereit alkalmazzák. Gyakori az olyan termék, amelynek a csomagolása magyar feliratokat tartalmaz, és csak hosszas keresés után lelhető fel az apró betűk között az élelmiszer származási helye, ami nemritkán Szlovákia vagy Lengyelország. Ezért is van szükség olyan közismert védjegyre, ami már messziről felismerhető, és egyértelműen megkülönbözteti a hazai árut az importtól. A „Kiváló magyar élelmiszer” felirat és jelzés alkalmas erre, de nem tudni, a bevezetett védjegyre milyen sors vár az unióban. Az agrártárca jelenleg az EU-szintű bevezetésen dolgozik, ám ennek ára várhatóan a magyar szó elvesztése lesz, amint azt a minisztérium közigazgatási államtitkára, Benedek Fülöp egy minapi konferencián jelezte. Szintén tőle tudjuk, hogy most, mikor a marketing a piacvédelem egyik leghatékonyabb eszközévé vált, az AMC költségvetését megkurtították. Az 1,6 milliárd forint csak az eredeti tervek felére elegendő, külföldi eladásösztönző akciók álltak le, hazai regionális programokat töröltek, és bezártak irodákat.
A rendszerváltás óta számos civil kezdeményezés született a magyar áruk védelmére, de ezek csak részben váltak be. Nem hallunk manapság a kereszténydemokraták H+H, azaz hazai termék, hazai munkahely programjáról, a Hajrá hazai! jelszó körül is csend honol. Nagyobb sikereket mondhat magáénak Usztics Mátyás színművész, hiszen a kizárólagosan hazai tulajdonú vállalkozások termékeit felkaroló Magor mozgalom kínálata rövid idő alatt nyolcvanféle árucikkre gyarapodott. A boltok száma eléri az ötvenet, és a hálózat ma már saját nagykereskedelmi elosztóval is dicsekedhet.
A sajátos magyar termékeket megkülönböztető védjegyet fontosnak tartják a Hungaricum Club tagjai is. A Herendi Porcelánmanufaktúra Rt., a Pick Szeged Rt., a Tokaj Kereskedőház Rt. és a Zwack Unicum Rt. még 1999-ben jutott arra a közös gondolatra, hogy olyan civil szerveződést hoz létre, amelynek tevékenysége az ország hírnevét öregbíti. A klub tagjai szerint hungarikumnak olyan hazai termékek nevezhetők, amelyek nagy hagyománnyal bírnak, kiemelkedő jelentőségűek, nemzetközileg is elismertek, valamint alkalmasak arra, hogy róluk egy külföldi Magyarországot azonosítsa.
A hangsúly ez utóbbin van, hiszen a piacon a vásárlók elsőként nem mindig azt nézik, hogy a portéka honnan származik, hanem a kiváló minőség a döntő, ami aztán elismertséget hozhat az adott országnak – mondja Kerényi Péter, a magyar asztali kultúra reprezentánsait összefogó klub szóvivője. A Hungaricum Club tagjainak termékeiből Taste of Hungary néven díszdobozos termék is készül évente ötezer példányban, amiből – elsősorban protokollra – az állami intézmények is vásárolnak. A termék hasznát a klub működésére fordítják. Az illusztris csoport tavaly a Halasi Csipke Alapítvánnyal bővült. A tagjelöltek között többen szerepelnek, köztük a határainkon túl jól ismert, a mozgássérült gyermekek gyógyításában jelentős sikereket elért Pető-módszer is.
origo.hu
Jelentős változások lesznek az OTP-nél, ez mindenkit érint
