Igazságszolgáltatás kampánycélokra?

A résztvevőkön kívül szinte a teljes magyar bírói kart felháborító találkozóra került sor szocialista párti képviselők és az újonnan létrehozott táblabíróságok vezetői között Szegeden. A május 14-re titokban megszervezett megbeszélésen Medgyessy Péter miniszterelnök, Bárándy Péter igazságügy-miniszter és Vastagh Pál szocialista képviselő vett részt. Az igazságszolgáltatást Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, valamint – egyéb tekintetben még nem is működő (!) – táblabírósági elnökök és helyetteseik képviselték. Sokat és okosat így nemigen mondhattak egymásnak.
A találkozó tervéről, szervezéséről, annak céljáról és tematikájáról a magyar bírói kar semmit nem tudott. De nem tudott arról a bíróságok legfelsőbb igazgatási szerve, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács testülete és a bírósági igazgatás feladatának csaknem egészét elvégző – egyes lapok szerint többségében konzervatív beállítottságú – megyei bírósági elnöki kar sem. Pedig fontos személyek fontos kérdésekről beszélgettek. Minden előzetes egyeztetés, véleménykérés, előkészítés nélkül.
Olyanokról, mint a bírói eljárásokra vonatkozó törvények koncepciója, a bírói életpályamodell törvényi szintű kidolgozása, a volt Kúria épületének jövőbeni sorsa, vagy hogy a területi bírósági igazgatás központjai a megyei bíróságok vagy a táblabíróságok legyenek-e. És mindezt az érintettek véleményének ismerete, a szakemberek megkérdezése, előzetes hatástanulmányok, gazdaságossági számítások elvégzése nélkül. A felelős magyar miniszterelnök és az igazságügy-miniszter részvételével.
Sokan kérdezték: mi ez? Mi zajlik itt? Miért kellett ez a találkozó?
Talán mert a miniszterelnök éppen Szegeden járt? Vagy mert közeledik az EU-parlamenti választások időpontja, s néhányan felismerték, hogy az igazságszolgáltatásban dolgozók létszámához képest közvélemény-formáló erejük kiemelkedő? „Én nem tudom…”
De még sok mindent nem tudok.
Nem tudom, hogy miért kellett e találkozót szabadkőműves módszerekkel olyan titokban megszervezni, mintha a bíróságok illegalitásban működnének.
Nem tudom, hogy a résztvevői kört milyen szempontok alapján jelölték ki. Mert ha az ítélőtábla elnökhelyettesei azon részt vehettek, miért nem vehetett részt a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökhelyettese? Nem tudom, hogy a meghívottak köréből hogyan maradhattak ki az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjai, akik a fenti kérdésben leginkább rendelkeznek törvényben meghatározott kompetenciával.
És kinek nem jutott eszébe, hogy a magyar bírósági igazgatás túlnyomó részét végző megyei bírósági elnökök véleménye is fontos lehet olyan kérdésben, hogy az igazságügyi területi igazgatás központjai a megyehatárokhoz vagy az ítélőtáblák illetékességi területéhez igazodjanak-e?
Erős a gyanú, hogy egyszerű kampányfogásról van szó, amely a költségvetésnek anyagilag kiszolgáltatott bíróságokra nem vet jó fényt, de a kormányzati felelősség kérdését is felveti.

Papodi Éva
Budapest