Magasiskola

k ö n y v e s h á z

Mészöly Miklós annyira jó író, hogy inkább őt olvassuk, mint róla. Olvassunk Mészölyt, s hamar kiderül, hogy önmaga állított örökbecsű emléket magának, nem volt, nincs szüksége arra, hogy fogják a kezét, hogy magyarázgassák. Mert például aki ismeri a Jelentés öt egérről című torokszorító novellát, az Ablakmosót, a burleszk-tragédiát vagy éppen a Magasiskolát, annak édes mindegy, hogy a szerzőt okkal bélyegezték-e meg egzisztencializmussal vagy sem; nem érdekli, hogy különbséget tesz-e a különféle hatalmak között, még azon sem meditál, hogy miért kiáltották ki őt „a sznobok írójának”.
Sok-sok okos és okoskodó ember írt, mondott okosakat Mészölyről, függetlenül attól, hogy az író akarta-e, jól tűrte-e, hogy elemezgessék. Főként, hogy szívesen beszélt a mesterségéről. Elmondta, hogy esze ágában sem volt megváltani a világot, az írás nála „lelki higiénia” kérdése. A lényeg pedig, hogy „az irodalom nem arra való, hogy aszerint éljünk. A művészet semmiféle megváltást nem biztosíthat. Túl van a hatáskörén. Csak csábíthat, megvilágíthat. Utána tisztább a levegő. Nem tiszta, csak tisztább”.
Ilyen egyszerű. Volt. Mészöly Miklósnak.
A különféle elemzések, kritikák, levelek hál’ istennek nem segítenek megérteni sem Mészölyt, sem a műveit, inkább kortünetek, mint magyarázatok. És újabb bizonyítékai annak, hogy Mészöly Miklós talán a legtöbbet tudta: ő maga döntötte el, mennyi ismerhető meg belőle.
A műveiből, csakis azokból.
Vagy éppen arcaiból, tárgyaiból, tájaiból. De ez már másik könyv. Képes – Mészöly Miklós és özvegye, Polcz Alaine szövegeivel magyarázva. A hitelesség tehát nem lehet kérdéses. És a hűség sem. Ez volt az író – mondhatnánk a fotókat nézegetve, de inkább ne mondjuk. Legföljebb csak magunkban, magunknak, nehogy Arany Jánossal förmedjen ránk a túlvilágról, hogy: „Gondolta a fene…!”
„A gyermekkor, a kamaszkor helye, azt hiszem, egy kicsit mindig kétértelmű hely marad. Még ha olyannak tudna is megmaradni, amilyen volt, akkor is megszűnik. A mi távozásunkkal szűnik meg… Akkor jöttem el, amikor a nagy történelem is átcsörtetett rajta, így hát kétszeresen távoli dolgok ezek. A szekszárdi Hármas-híd, mondjuk, ahogy az ember ücsörög alatta, s egy pillanatra csakugyan meglátta a negyedik dimenziót. Meg effélék. Egy gálicos hordó a holdfényben. Egy szurdik lejtője. Távoli dolgok, de ettől még érvényesebbek – vall szülővárosáról, hozzátéve: – Azért túlzás meg igazságtalan volna mindent Szekszárd nyakába varrni, jót, rosszat. A legtöbbet mégis azoknak az éveknek köszönhetek…”
Tiszta. Világos. Nem kell hozzá (bele)magyarázgatás.
Magyarán: olvassunk Mészölyt!
(Magasiskola. In memoriam Mészöly Miklós. Válogatta, szerkesztette, összeállította: Fogarassy Miklós. Nap Kiadó, 2004. Ára: 2490 forint. Móser Zoltán: Mészöly Miklós arcai, tárgyai, tájai. Babits Kiadó, Szekszárd, 2003. Ára: 2150 forint)