(mire jó a bilincs…)

Én nem tudom, hogy meddig terjed az ember szabadsága. A liberalizmus tanai szerint addig, amíg mások szabadságába nem ütközik. Az emberi viselkedést törvények, szabályok, rendeletek révén a hatóságok hivatottak a helyes mederben tartani. Néha maguk a hatóságok lépnek ki ebből a mederből, enyhébb esetben az állampolgárok érdekeit és komfortját mellőzve alkotnak szabályokat.
A bilincs minden esetben a rabság jelképe, akkor is, ha nem az ember csuklójára, hanem kocsijának kerekére szerelik. A bilincs a mozgás és az ellenkezés korlátozására szolgál. A KRESZ a gépjármű-közlekedés rendjét szabályozza; elsősorban a balesetek megakadályozását, másodsorban pedig az optimális, akadálymentes haladást szorgalmazza. Evégből az álló kocsikra is vonatkozik, a parkolás rendjére, szabályai elsősorban azt szolgálják, hogy a gépjárművek ne gátolják egymás haladását, továbbá ne zavarják a gyalogosközlekedést. Túl ezen bizonyos rendelkezések magát a környezetet védik, itt bizonyos eltérés is lehet a KRESZ-től.
A közlekedés (és parkolás) rendjének megsértése bírsággal jár. Idetartozik, hogy a bírsággal a hatóságok általában mint költségvetési tényezővel eleve számolnak, ha mindenki mindig betartaná a szabályokat, az netán kínosan érintené a bírság behajtására szakosodott szerveket. Egy rosszindulatú feltevés motoszkál bennem: minél kevesebb pénz áll például egy önkormányzat rendelkezésére, annál nagyvonalúbban és erőszakosabban él bírságolási jogával. A bírságot persze nem könnyű behajtani. Ezért előfordul, hogy a hatóság bizonyos tőle független profitorientált cégeket bíz meg a büntetések kiszabásával és behajtásukkal. Ezek a professzionális cégek természetesen kíméletlenek. A lényegre térve: a Barát és Szövetség utca környékén (Erzsébetváros) az utóbbi időben elterjedt a kerékbilincselés szokása. Maga a bilincs feltétele eleve azt jelenti, hogy a kiszemelt kocsi nem akadályozza a közlekedést. A bilincselőket a legnyilvánvalóbb módon a pénzbehajtás vágya, nem a közrend védelme vezérli. Konkrétan: április 1-jén Natasa kutyámat orvostól hoztam haza a Barát utcába, kissé feldúlt és szomorú voltam. A Szövetség utcában a házunkkal szemben álltam meg a kocsival, úgyhogy két kerék épphogy a körülbelül két méter széles járda szegélyén volt. Felvittem Natasát, s mire leértem, a kocsimon volt a kerékbilincs. Fontos dolgom volt, rohannom kellett volna a szerkesztőségbe. A szélvédőn találtam egy csekket 15 ezer forintról, amellyel, miután befizettem a postán, jelentkeznem kellett a Rózsa utca 20. szám alatt. A kerékbilincset a KRESZ 40. §. 8. bek. C. pontja alapján helyezték fel.
Elkutyagoltam a két kilométerre lévő postára, aztán az egy kilométerre lévő Rózsa utca 20.-ba, majd visszatértem a kocsimhoz. A kezdettől több mint másfél óra telt el, mire levették a kerékbilincset. A bilincselők az Erzsébetvárosi Polg. Mest. Hivatal úgynevezett városüzemeltetési és közrendvédelmi irodájának nevében járnak el.
1. A tortúra miatt kifejezetten fontos dolgot késtem le. 2. Olyan undort és szorongást éreztem, mintha megerőszakoltak volna. 3. A büntetés befizetését követő 40 perces várakozás porig alázott.
4. Tisztában vagyok azzal, hogy semmiféle bűnt nem követtem el, hasonlóan azokhoz, akiket azonos szituációban hasonló retorzió ért. 5. Mindennap minimum öt lebilincselt autót látni ezen a környéken. Az üzlet szépen fial tehát. Azóta megszólítom a lebilincselt autók mellett topogókat: egy fiatalasszony nem tudott a bölcsődébe elmenni a kisfiáért. Egy vidékinél nem volt 15 ezer forint; egy másik a Szövetség utcai utógondozóban öt percre ugrott fel az édesanyjához, és a kocsija orra belógott a cukrászda előtti mintegy négyméteres járdára. Konklúzió: a szocialista vezetésű kerület, mivel az országot eladósító szocialista kormányzattól nem kap elegendő támogatást, saját lakosait és az oda tévedőket sújtja különadóval. Hogy ez nem emlékeztet-e a legpitibb zsarnokságra, én nem tudom…