Mihail Szaakasvili kijelentette, országa az adzsár konfliktus békés megoldásával bebizonyította „hatékony európai állami voltát”, ami után nehéz lesz „megfontolás nélkül visszautasítani azt a kívánságot, hogy Grúziát felvegyék a tagjelölt országok sorába”. A Der Spiegelnek adott interjúban emlegetett európaiságnak azonban a demokrácia fokán kívül némiképp ellentmond az a kioktató magatartás is, amit Tbiliszi az Európa Tanács főtitkárának grúziai különmegbízottjával szemben tanúsított. Plamen Nikolov a külügyminisztérium nyomására már el is hagyta Tbiliszit. Szaakasvili ezt azzal indokolta, hogy a politikus a „kritikus napokban az adzsár felet és Tbiliszit egyaránt hibáztatta a tárgyalások megszakadása miatt”. A bírálatot láthatóan nehezen elviselő grúz elnök ezt a kijelentést elfogadhatatlannak nevezte, s keményen támadta Walter Schwimmer főtitkárt is. Mint aláhúzta, „ez a magatartás nem európai politikusra, hanem egy jól fizetett csinovnyikra vall”. Mindehhez Batumiban a Soros György által pártfogolt és Amerikától támogatott Szaakasvili diákok előtt fölényeskedve még hozzátette, hogy „Schwimmer ne oktassa ki Grúziát”.
Nem felel meg a nemzetközi normáknak az sem, ha a győzelemittas Tbiliszi felszámolja az adzsár autonómiát. Az erre utaló jelek ugyanis napról napra szaporodnak. A grúz parlament a korábbi ígéretekkel ellentétben felülvizsgálja a tartomány státusának kérdését, s a minapi vitában meglehetősen hangsúlyosan merült fel az autonómia eltörlése. „Mi szüksége van erre Grúziának?” – vetették fel a kérdésről népszavazást javasló képviselők. Eközben megkezdődött az autonóm tartomány javainak öszszeírása is.
Szaakasvili lendülete azonban könnyen megtörhet, a „függetlenségét” a 90-es évek elején fegyverrel kiharcoló Abházia politikusai ugyanis a batumi események után azonnal közölték, hogy „nem kérnek a tbiliszi rózsákból”.

Elkezdődött az érettségi: mutatjuk, milyen feladatokat kaptak a diákok