Szelepzavarban

Negyven távolsági autóbusz kerekét eresztették le vasárnapról hétfőre virradóra ismeretlen tettesek Pest, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyében, egy délelőttre megbénítva a járatokat. A Volánnál hírzárlat van. A jelek belső elkövetőre utalnak, de a buszvezetők visszautasítják azt a feltételezést, hogy alacsony bérezésük miatti szabotázsakcióról van szó.

Van engedélyük, hogy fotózzanak? – a gödöllői Volán-pályaudvaron kérdi ezt egy ötven év körüli úr. Próbáljuk elmagyarázni, hogy csak a munkánkat végezzük, a pályaudvar amúgy mindenkié, dehogyis kell külön engedély a ki-be álló buszok fotografálásához; az úriember (mint kiderül, forgalomirányító) viszont ragaszkodik hozzá, hogy szerezzünk engedélyt. Természetesen nem nyilatkozhat, az itt mindenkinek szigorúan tilos, az üzemvezető pedig nincs itt. Fölmegyünk a forgalmi irodára, engedélyt kérni a fotózáshoz; nem adhatnak, azzal is várjuk meg az üzemvezetőt. Hát megvárjuk. Amikor megérkezik, megkér, várjunk még; meg kell kérdeznie a vezérigazgatót, nyilatkozhat-e. Aztán jön a telefon: nem, nem nyilatkozhat. A forgalomirányító szerint érthetetlen ez az egész. Nem tudja, ki lehetett az az őrült. Leeresztgetni a buszok kerekét! Ráadásul egyetlen éjszaka, és ennyit! És egymástól ilyen távolságra! Érthetetlen.
– Ha én mondjuk utálnám magát, és betartanám a lábam, hogy hasra essen, aztán röhögnék, az érthető lenne, nem? – kérdezi.
– Tökéletesen érthető lenne – mondom.
– De ez nem érthető – csóválja a fejét. – Hacsak nem akart a saját kollégáival kiszúrni…
– Kollégáival?
– Merthogy azt rebesgetik…, de nem igaz. Volánosnak nem lehetett érdeke. Meg a buszvezetőknek sem, akik most nem tudják, megkapják-e arra az időre a pénzüket, míg álltak, mentésre várva.
Négy buszvezető ül egy félreállított buszon az utastérben, lehúztak néhány ablakot, beszélgetnek, cigarettáznak. Azok a kollégáik, akik a szabotázsakció áldozatául estek, valószínűleg csakugyan elesnek aznap délelőtti bérük ötven százalékától. Ugyanis csak a menetidőt fizetik, az állás idejére fél bérüket kapják.
A forgalomirányító hajnalban kapta az első jelzést, hogy defektes az egyik busz. Aztán a másodikat, majd még többtucatnyit, egymástól távol eső helyszínekről. Ebből arra lehet következtetni, hogy több résztvevős, összehangolt akció történt vasárnapról hétfőre virradóra – ha egyedül volt az elkövető, a Pest, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyei helyszínekig több száz kilométert kellett bejárnia. Aznap délelőttre lebénultak a járatok, el sem indultak a buszok.
– Indulás előtt mindig körbejárjuk a kocsit, megnézzük, minden rendben van-e; ha az egyik első kerék defektes, a busz megrogy, használhatatlanná válik. Egy középső kerék defektje esetén még lehet vele közlekedni. Tudnia kellett a csínytevőnek, hol van az autóbuszok gyenge pontja.
A negyven buszvezető egész délelőtt kénytelen volt mentésre várni. A buszok többtonnásak, csak speciális felszereléssel lehet őket megemelni. Egyiküknek sem volt pótkereke, azt csak a nagy távolságra közlekedő autóbuszok visznek magukkal. A tettes ezt valószínűleg tudta.
Meg azt is, hol találhatók vasárnap éjjel a buszok. A sofőrök általában hazaviszik a kocsikat éjszakára, leparkolnak vele a házuk előtt. Ki tudhatta ilyen pontosan, melyik sofőr hol éjszakáztatja a járművét? A buszvezetők elmondják azt is: az elkövető nem vette ki a szelepet, nyilván tudta, hogy a buszkerékből olyankor hangosan süvítve távozik a levegő, a zajra pedig felfigyeltek volna környéken.
– Talán bosszúból történt az akció. Nem küldtek el valakit mostanában, aki…
– Kedves uram, innen hetente küldenek el embereket!
A belső akcióra utaló jelek ellenére a sofőrök tiltakoznak a feltételezés ellen, miszerint buszvezetők szabotázsakciója történt, amivel alacsony bérezésükre akarják felhívni a figyelmet.
– Nem őrültem meg, hogy kibabráljak magammal – mondja egyikük –, nekünk csak az jó, ha dolgozunk. A várakozás unalmas is, drága is.
A Volánbusznál átlagosan – pótlékokkal együtt – hatvanöt-hetvenezer forintot keresnek havonta a buszvezetők. Napi tizenöt órát dolgoznak, hetente három alkalommal. Nemcsak vezetik, de takarítják és karban is tartják a buszt. Egy osztrák buszvezető fizetése az övéknek körülbelül a tízszerese, pedig ott a takarítás feladatát – ami nem kis munka – külön személyzet végzi. Tavaly sztrájkkal demonstráltak a Volánbusz dolgozói. Mint a sofőrök állítják: számottevő eredmény nélkül.
– Tessék már megírni, hogy ne minket hibáztassanak még a tetejébe, mindenért! – szól utánam egyikük.
A gödöllői Volán-pályaudvar üzemvezetője adott egy telefonszámot, amelyen – mint mondta – nyilatkozattételre jogosult illetékest találhatunk. A szám a Volán sajtóosztályáé, ahol megtudtuk: senki nem nyilatkozik, mert nem tudnak semmit. A rendőrség nyomoz, de egyelőre nincs gyanúsított.