Az eltűnt közalkalmazotti béremelés

A kormánnyal szembeni súlyos bizalomvesztés és nyomásgyakorlás lehet a következménye, ha a kabinet nem tartja be a közszféra részére hatszázalékos béremelést rögzítő megállapodást – fogalmazott lapunknak adott interjújában Szabó Endre.

Tavaly óta húzódik a kormány és a szakszervezetek közötti bérvita. Megállapodásuk szerint az idén hatszázalékos béremelést kell végrehajtani ahhoz, hogy a közszférában ne csökkenjen a keresetek reálértéke.
– Azt a kormány se vitatja, hogy a közalkalmazotti munkahelyek nagy részén nem valósult meg a tervezett béremelés. Különösen nagy az elmaradás az egészségügy, az oktatás, a kutatás, a szociális intézmények területén. Egyedül a rendvédelmi területről született döntés. Itt központi forrásból biztosítják a béremelés fedezetét. A vita a béremeléshez szükséges jogi és pénzügyi garanciákról folyik. A kormány szerint ugyanis az önkormányzatoknál 7,8 százalékos tervezett forrás van a béremelésre. A kormány álláspontja szerint a felsőoktatásban is van fedezete az emelésnek. Az önkormányzatok és a felsőoktatás képviselői viszont ennek ellenkezőjét állítják. A köztisztviselők esetében a kormány semmiféle intézkedést nem tervez, mivel szerinte a tavaly júliusban végrehajtott szorzóemelés áthúzódó hatása az idén öt–hat százalék közé esik. Az infláció azonban várhatóan meghaladja a tervezettet, így a reálbérek megőrzése céljából mindenképpen kompenzációra lesz szükség. Másrészt elkerülhetetlen, hogy az évek óta változatlan köztisztviselői illetményalap jövőre emelkedjen.
– A rendvédelmieket leszámítva akkor mégis miben hoztak áttörést a fél éve folyó tárgyalások?
– A kormány most úgy akarja ösztönözni az önkormányzatokat, hogy ha megvalósítják a hatszázalékos béremelést, akkor egy százalékot kifizetne ebből. Más területeken is csekély mértékű beavatkozásra nyílna lehetőség. A kormány összesen 12,4 milliárd forintot ajánlott a bérrendezésre, ebben benne van a rendvédelmieknek és az önkormányzatoknak szánt öszszeg is. Ezt azonban az önkormányzatok és a szakszervezetek is elfogadhatatlannak tartják. Lényegében tehát nem történt előrelépés. Ezért visszatértünk azon álláspontunkra, hogy egyedül a közalkalmazotti illetménytábla módosítása és az ajánlottnál nagyobb mértékű pénzügyi forrás jelenthet garanciát a bérek emelésére. A közalkalmazotti szféra egészére vonatkozóan a hatszázalékos béremeléshez bruttó nyolcvan-, nettó értéken csaknem negyvenmilliárd forint szükséges. A legszerényebb számítások szerint is még legalább harmincmilliárd forintot kell előteremteni.
– A számok közötti különbségek nem sok reménnyel kecsegtetnek. Pedig 2002 szeptemberében a kormány nagyon gyorsan intézkedett a bértáblában is átvezetett, átlagosan ötvenszázalékos emelésről. Persze akkor önkormányzati választások előtt álltunk.
– Tapasztaljuk, a kabinet élénken emlékszik az átlagosan ötvenszázalékos emelésre. Természetesen mi is emlékszünk rá. Az akkori intézkedés kiváltotta elismerést nem kérdőjelezi meg a jelenlegi helyzet. Csakhogy a bizalom, ami akkor megjelent a kormány felé, nem tart örökké. Sőt ma már inkább fogy.
– A jelenlegi helyzet azért mégiscsak levon valamit a két évvel ezelőtti emelés értékéből. Egyes számítások szerint úgy tíz-tizenkét százalékot.
– Ha nem valósul meg a megállapodás, akkor valóban tíz százalékot is meghaladó reálbércsökkenés következik be. Sőt elmondható, hogy a közalkalmazottak körében bizonyos mértékű reálbércsökkenés már megtörtént. Az infláció dolgozik, sőt a legújabb adatok szerint magasabb is lesz a vártnál. Ezért nem tudunk eltekinteni a hatszázalékos béremelés végrehajtásától, ami ha jóindulatúak vagyunk, mindössze a bérek reálértékének megőrzését jelenti. A tárgyalások most újabb két hetet csúsznak, amit egyfajta türelmi időnek tekintünk. Ezt követően viszont már nem lehet tovább húzni az ügyet. Persze a kormány most is állítja, hogy tartja a szavát, csak erre egyelőre se pénzügyi, se jogi garancia nincs.
– Újra hallani a közszférában várható létszámcsökkentésekről. Korábban éppen attól tartottak, hogy az önkormányzatok csak leépítésekkel, intézménybezárásokkal, -összevonásokkal tudják kigazdálkodni a béremeléshez szükséges pénzt. A tárgyalások során felvetődött-e a létszámkérdés?
– Ha feladatok szűnnek meg, ha egyszerűsíteni kell bizonyos szervezeteket, akkor lehet erről a kérdésről tárgyalni. Azt viszont sosem fogadtuk-fogadjuk el, hogy kizárólag béremelés okán, pénzhiány miatt kerüljön sor létszámcsökkentésre.
– Az országos közszolgálati sztrájkbizottság nem oszlatta fel magát, hanem a tárgyalások idejére felfüggesztette tevékenységét. Szükség esetén készek a nyomásgyakorlásra?
– Három következménye lehet, ha valóban nem teljesül a megállapodás. Az egyik, hogy bekövetkezik egy nagyon erőteljes bizalomvesztés a kormány közszolgálati politikáját és az itt dolgozókkal szembeni magatartását illetően. Azt gondolom, ez nagyon súlyos következmény lenne. Másrészt szó van különféle középtávú megállapodások megkötéséről. Ha ez a megállapodás nem teljesül, akkor teljesen hiteltelenné válik minden olyan kezdeményezés, amely újabb egyezségek megkötését célozza. Ez a bérek kérdésén túl a szociális párbeszédre, az érdekegyeztetésre is rányomná a bélyegét. Végül a sztrájkbizottságnak nyilvánvalóan aktivizálnia kell magát, és döntenie kell arról, milyen módszerekkel fejezze ki elégedetlenségét, illetve hogy a nyomásgyakorlás milyen formáját alkalmazza.
– A 2002-es választások kimenetelében jelentős szerepet játszott a közszférának tett, ötvenszázalékos béremelésre vonatkozó ígéret. Mit gondol, a közszféra bizalomvesztése már tükröződött az uniós választások eredményében?
– Nincs erre vonatkozó felmérésünk, de ha az egyéni véleményemet kérdezi, akkor nem tartom kizártnak, hogy a közszféra dolgozóinak egy része nem ment el szavazni. Nem szavaztak másra, de nem is mentek el. Persze azt sem lehet kizárni, hogy voltak olyan csoportok, amelyek elpártoltak a jelenlegi kormánytól.