A néhány hónappal ezelőtt lezajlott gazdatüntetés nyomán megállapodás jött létre a kormányzat és az agrárszektor szereplői között, ami azonban csak tünetileg és tűzoltó jelleggel kezeli az ágazat problémáit, mert továbbra sem szűnt meg a hosszú ideje húzódó sertés-, baromfi- és tejpiaci válság. A jelek szerint az agrárium készült fel a legkevésbé az uniós csatlakozásra, s a mezőgazdaságban várhatóan erőteljes és fájdalmas átrendeződés következik be az éleződő kihívások és kényszerek nyomán – áll a Budapest Analyses ágazati felmérésében.
Túlkínálat a piacokon
A mezőgazdaságban mutatkozó részpiaci válságok ugyanis különféle okokkal magyarázhatók. Az európai hús- és állati termékpiacokat az elmúlt két évben nagymértékben befolyásolta a távol-keleti és brazil exportcikkek által okozott verseny. A túlkínálattal küszködő piacokon – hol a kormányok, hol a szövetkezeti központok, hol a bankok támogatásával – a nagy termeltető csoportok általában „túlélésre” rendezkedtek be, vagyis arra, hogy a folyamatos veszteség finanszírozásával megőrizzék pozícióikat a majd ismételten kitisztuló piacon. Hasonló folyamat történt Magyarországon is, ahol az állam különböző termelési támogatásokkal pótolta a nemzeti érdekcsoportok piacon maradása érdekében előállt veszteségeket, és ezért a kínálat egyáltalán nem igazodott a szűkülő nemzetközi kereslethez.
A sertéságazatban – a 2002 eleje óta romló jövedelmezőség ellenére – az állami támogatások fenntartották a termelési kedvet, így annak ellenére nőtt a húsok és hústermékek kivitele, hogy az árszínvonal és a 2003 első felében erős forint gazdaságtalanná tette az exportot. A baromfihús-termelés a 2003. első félévi lanyhulás után újra megélénkült, a jövedelmezőségi gondokkal küszködő, túlélésre játszó termeltető feldolgozók igyekeztek minden európai piaci résbe betörni, hogy javítsák kapacitáskihasználtságukat, és hogy piaci pozíciót nyerjenek a baromfifeldolgozásban várhatóan bekövetkező csődök esetén. A sertés- és baromfitenyésztés jövedelmezőségét tovább rontották a tavalyi, az aszály következtében magasra szökött takarmányárak, s az emiatt is gyakran veszteséges termelés következtében általános bizonytalanság alakult ki a két szektorban. Nem volt jobb a helyzet a tejágazatban sem, mert a magas uniós tejkvóta elnyerése érdekében az agrárpolitika a hazai fogyasztást tizenöt százalékkal meghaladó szinten igyekezett tartani a tejtermelést. A tenyésztési munka és a telepfejlesztések arra irányultak, hogy a tejminőség és a hozamok javításával extra tejjel tudják kitölteni ezt a kvótát, viszont az e cél elérése érdekében vállalt ráfordítások jelentős hányadának megtérülését csak exporttámogatással lehetett biztosítani. Csakhogy az exporttámogatás 2004-ben csökkent, s ezért a megtermelt (plusz) tejmennyiség egészét nem lehet rentábilisan értékesíteni.
Megoldatlan gondok
A részletezett okok miatt – áll a tanulmányban – a tavalyi közel háromszázmilliárd forintnyi mezőgazdasági támogatás jelentős része e három ágazatba tartozó szereplők likviditásának fenntartását szolgálta. A szubvenciós rendszer leglátványosabb eleme a hitelelengedés, a kamattámogatás és garanciavállalás mellett az áru minőségéhez kötött árkiegészítő támogatás volt. Ám miközben jelentős források áramlottak a sertés-, a baromfi- és a tejágazatba, azok gondjainak tartós megoldásához nem sikerült közelebb kerülni. Sőt, a gazdálkodók elégedetlensége állandósult, és 2004-ben csúcsosodott ki.
A gazdatüntetések után megkötött megállapodás is csupán tüneti kezelést jelent, a szóban forgó ágazatok piaci, hatékonysági és strukturális problémáinak kezelését elodázták. A magyar agrárium e meghatározó területeire az uniós csatlakozás is nagy hatással lesz. Az EU-tagságra készülve az agrárágazat szereplői egyre jobban tudják, hogy az agrártámogatási rendszer uniós szisztéma szerinti átalakításával a szántóföldi növénytermelés (elsősorban a gabona- és olajosmag-termelés) jövedelembiztonsága nagy- mértékben erősödni fog. Ám az átlagnál gyengébben gazdálkodó magyar termelők számára, akik szép számmal vannak, a termelés veszteségessé válik, s ezért a baromfi- és a sertésfeldolgozó iparnak is meg kell újítania stratégiáját.
Az agrárágazat felkészültsége az uniós csatlakozásra más szempontból is komoly kérdéseket vet fel. A kormány Brüsszellel egyeztetve 2003-ban úgy döntött, hogy a következő három évben az egyszerűsített földalapú közvetlen támogatási rendszert vezeti be. Így ugyan kevésbé nő a gabona- és olajosmag-termelők támogatása, mint hogyha a közös agrárpolitika eredeti támogatási rendjét alkalmaznák, tovább élhet viszont a földalapú támogatások elmúlt években kialakult hazai rendszere. Ugyanakkor azokat a nemzeti támogatási formákat, amelyek a kellő földalap nélkül dolgozó állattartókat segítenék az uniós belépés után, általában nem lehet fenntartani, így az agrárpolitika csak közvetett eszközökkel tud segítséget nyújtani a hizlalás és a tejtermelés rendszerének átalakulásában. Az így felépülő támogatási rendszer a költségvetés számára kockázatot jelent: amennyiben nem sikerül a hazai nyilvántartási és döntéshozói rendszert 2004 közepéig akkreditáltatni, a magyar költségvetésnek nem lesz lehetősége megfizettetni az unióval a folyósítandó szubvenció EU-ra eső részét.
Az uniós agrárpolitika célkitűzései a mezőgazdaság két feladatát állítják előtérbe: a tájjal való felelős gazdálkodást és az igényes árutermelést. Mindkettő a mezőgazdasági szereplők erősebb koordinációját igényli, mint amilyen a hazai intézményi viszonyok között kialakult. Az előre látható gondok egyik köre a birtokviszonyok instabilitásából, azaz a könnyen változó bérleti rendszerből, a földjüket mással műveltető vállalkozások nagy számából, a szimbiózisban működő vállalkozási csoportokból és a földterület nélkül működő állattenyésztési telepek létéből fakad. Az uniós szabályozás ugyanis úgy tekint a mezőgazdaságra, mint amelyben a táj tartós birtokok, farmok hálózatára tagolódik. Az ehhez a képhez igazodó uniós szabályozási rendszerek azonban nehezen illeszthetők a magyar gazdálkodási viszonyokhoz. A támogatási rendszer átalakulása azt a veszélyt hordozza, hogy a földhasználati egyezségek eddigi rendszere felborul.
Nehéz az alkalmazkodás
Az előre látható gondok másik köre abból adódik, hogy – különösen a kertészeti termelésben – nem alakultak ki azok az együttműködési formák, amelyek biztosítják a megrendelő igényeihez igazodó, megfelelő minőségű, ütemezésű, kiszerelésű mezőgazdasági termékeket. A baromfi- és a sertéságazatban ugyan tudatosultak a minőségi követelmények, sőt az üzemi koncentrálódás is előre haladt, de hiányoznak azok a termelői együttműködési formák (szövetkezetek, országos és regionális termelői szövetségek), amelyek a piachoz való közös alkalmazkodást segítik elő, és a kockázatokat szétosztják. Szintén nehéz feladat lesz az új uniós jogrend megértetése és érvényesítése a gazdálkodókkal, valamint az élelmiszer-biztonsági előírások és ehhez kapcsoltan a termékek eredetének nyomon követésének biztosítása, a környezetvédelmi és az állatvédelmi előírások tudatosítása, és a zöldség- és gyümölcstermelés és -értékesítés biztonsága miatt kialakítandó termelői értékesítés rendszerének létrehozása.
A tanulmány szerint mindebből az a következtetés vonható le, hogy közvetlenül az uniós csatlakozás után a magyar agrárium súlyos szerkezeti, hatékonysági, intézményi problémákkal küszködik. Az ágazat felkészültsége nem megfelelő az uniós tagságból fakadó követelmények teljesítésére, illetve a lehetőségek kihasználására. A magyar gazdaságdiplomácia, valamint uniós érdekérvényesítés egyelőre nem látszik alkalmasnak arra, hogy a közös agrárpolitika 2006-ban várható átalakításakor következetesen képviselje érdekeinket.
origo.hu
Több embert dolgoztatott és tartott fogva egy testvérpár nógrádban
