Homokország gyöngyszeme

Homokország, ahol az aranyszömű homok mögtermi a pipacsot, a búzavirágot és a pipitért – írta a Homokhát vidékéről a tájék nagy szerelmese, Móra Ferenc. A jelenlegi Mórahalom „centruma” 1892-ben Szeged-Alsóközpont néven lett a sűrűn lakott alsó-szegedi tanyavilág központja. 1950-ben választották le hivatalosan Szegedről, s lett önálló település. A hetvenes évekre már nagyközség, városi jogot 1989-ben kapott. Aki az előző évtizedben nem járt az 5600 lakosú Mórahalmon, vagy talán még sohasem fordult meg ebben a városban, s vannak fogalmai a Dél-Alföld egy-egy településének sanyarú anyagi helyzetéről, egy rövid sétával is meglepő tapasztalatokat szerezhet. Mintha egy nyugat-európai kistelepülésen járna: minden út aszfaltozott, több kilométer kerékpárút épült, a közművesítés százszázalékos, s új vagy felújított középületek, rendezett zöld területek és gondozott parkok látványa fogadja a látogatót, aki kellemes környezetben pihenhet a Millenniumi sétány padjain. S ez az első benyomás korántsem csalóka. A csongrádi városka valóban a dél-alföldi régió egyik legdinamikusabban fejlődő kisvárosa, aminek elismeréseként az idén áprilisban – Szeged és Hódmezővásárhely után a megyében harmadikként – Mórahalom elnyerte a Magyar Urbanisztikai Társaság Hild János építészmesterről elnevezett díját.

Cél a tanyavilág fejlesztése is

A fejlesztésekről és a város lehetőségeiről Nógrádi Zoltánnal, a település polgármesterével beszélgettünk. A Fidesz megyei elnöki tisztét is ellátó városvezető egymás után háromszor is elnyerte a polgárok bizalmát: 1994 óta áll Mórahalom élén. Mint mondja, a város igyekezett a szerves fejlődés útján haladni, s a tradíciókat kiegészíteni az új kor kihívásaira adott válaszokkal. A tanyavilág megtartása, fejlesztése, a mezőgazdaság támogatása tehát éppúgy hozzátartozik Mórahalom fejlődéséhez, mint az oktatás fejlesztése: ez utóbbihoz kapcsolódik a mezőgazdasági szakiskola elindítása. Az itt élők megélhetését is nagyrészt a mezőgazdaság biztosítja, hiszen ez a terület ideális a zöldségtermelésre és gyümölcstermesztésre – mondja Nógrádi, majd hozzáteszi: igyekeznek a térség erőfeszítéseit az itt élők érdekében a lehető legteljesebb mértékben kiaknázni.
Ezt mutatja többek között a virágzó, négymilliárd forintos árbevételt felmutató Mórakert Szövetkezet példája, hisz e bel- és külföldi piac számára egyaránt termelő vállalkozás sikerében hatszáz tulajdonos és kétezer beszállító érdekelt. Ugyancsak a lehetőségek kiaknázására hivatott a Homokhát térségén élő negyvenötezer embert kiszolgáló ipari park, amely logisztikai, élelmiszer-ipari és könnyűipari központot foglal magában. Ez segítséget jelenthet azoknak, akik a többségtől eltérően nem a mezőgazdaságban képzelik el boldogulásukat. A húsz hektáron elterülő beruházás egyébként évente 30-40 új munkahelyet teremt Mórahalmon. Túlmutat a város határain a – dél-alföldi régió termelési és értékesítési szövetkezeteire alapozott – mórahalmi központtal létrehozott Datész Rt. is. A cég tizennyolc tész-t tömörít ötezer termelővel a háttérben, s jelentős a szerepe abban, hogy a külföldi piacra is eljuthatnak termékeikkel a gazdák.

Informatikai központ

A szlogenként sokszor hangoztatott tudásalapú társadalomban kulcsfontosságú az oktatás szerepe – ez azonban a vidék Magyarországára is érvényes kell hogy legyen. A legkorábbi tanyasi iskolák – országosan is az elsők között – az 1850-es években jöttek létre e vidéken, majd az iskolaépítés gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minisztersége idején kapott újabb lendületet. A nagy szegedi egyetemépítő – aki a város képviselője is volt a nemzetgyűlésben – vallotta: „Nem népiskola vagy egyetem, hanem népiskola és egyetem.” Az országosan ötezer népiskola építéséből természetesen Mórahalom és környéke sem maradhatott ki. Nem véletlen, hogy az utókor megkésett hálája jeléül Klebelsberg Kalmár Márton alkotta mellszobra is helyet kapott Mórahalom központjában. A mórahalmi iskolafejlesztés harmadik fénykora érkezett el a múlt évtizedben, a városvezetés ugyanis kiemelt hangsúlyt fektet az oktatásra. A klebelsbergi szellemnek megfelelően iskolát építenek és újítanak fel, fejlesztik a belterületi iskolát, és beindították a mezőgazdasági szakképzést. Emellett informatikai és élelmiszer-biztonsági innovációs központot is létrehoztak.
Nagyon fontos szerepet szán a polgármester a turizmus fejlesztésének is. A 70-es években létrehozott tisztasági fürdő több ütemben megvalósuló fejlesztése, bővítése révén valódi kis fürdővároska válik Mórahalomból. A jól felszerelt létesítményben élményfürdő is helyet kapott, s júniusban újabb 1500 négyzetméteres akvaterápiás központtal gazdagodik az eszközellátásban is európai nívójú fürdő, ahol a fitnesz- és wellness-szolgáltatás mellett a gyógyulni vágyókat is várják. Ezzel összhangban középfokú fizioterápiás szakasszisztensképzés is indul a városban, s a Szegedi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Karán tanuló gyógytornászhallgatók is letölthetik itt gyakorlatuk egy részét. A fürdő- és gyógyturizmus a tanyasi turizmus mellett jelentős pluszbevételt hozhat a településnek, s új munkahelyeket is teremt. A fürdőberuházásra – különböző forrásokból – csak az utóbbi három évben 550 millió forintot fordítottak.
A polgármester nyitni szándékozik az „anyaváros”, Szeged polgárai felé. A szegedi családokat a nyárra ingyenes fürdőzésre hívta meg. Mint mondja: a kölcsönös egymásrautaltság miatt szükség van a két város lakosságának közeledésére, arra, hogy a jelenleg meglévő, karnyújtásnyi távolság kéznyújtásnyira csökkenjen. Bár a Mórahalom iránt érdeklődő turistákat inkább az említett idegenforgalmi szempontok győzhetik meg arról, érdemes eljönni a városba, a helyieknek legalább ekkora jelentőséggel bírhat a térségi Aranyszöm Rendezvényház. Mint Magyar Istvánné – ahogy magát nevezi, Rozi, „a város mindenese” – elmondta, a rendezvényházra az Országgyűlés 350 millió forintos címzett támogatást adott, amelyet a város 40 millió forintos önrésszel egészített ki.

Kistelepülési televízió adása

Az igazi lokálpatrióta hölgy büszkén vezet körbe az épületen: feltárul a hatalmas bálterem, a 310 fő befogadására alkalmas színházterem, a hetvenfős házasságkötő terem, a heti tizenkét órában sugárzó, városszerte fogható helyi televízió stúdiója. Az épület mellett kicsiny harang látható 1906-ból, mellette egy csíkszeredai mester által készített, kitűnően megmunkált, fából készült korabeli feszület, rajta corpus. A ház falán pedig a tábla: „A rendezvényházat átadta Orbán Viktor, a polgári kormány miniszterelnöke”. Mint Nógrádi Zoltán mondja, a politikai megosztottság a településre egyáltalán nem jellemző, mindenki a városért dolgozik, s nem hatalmi ambíciók hajtják. A polgármester maga is csak eszköznek s nem célnak tekinti a politikát azért, hogy a térségben élők érdekeit képviselje az Országgyűlésben és a Csongrád Megyei Közgyűlésben is. S már sorolja a terveket: az alapellátás fejlesztése éppúgy fontos, mint a szakellátás magasabb szintre emelése. Pedig Mórahalom a hasonló lélekszámú településekhez képest így is előnyös helyzetben van: saját rendőrséggel, mentő- és tűzoltóállomással bír. S a turistákat vonzó programokból sincs hiány. Ezek közül is kiemelkedik a július elején sorra kerülő, másfél héten át tartó, kulturális rendezvényekkel, népművészeti bemutatóval, mezőgazdasági kiállítással, aratóünneppel egybekötött Homokháti sokadalom rendezvénysorozat. Annak, aki tehát az előző másfél évtizedben nem járt erre, vagy netán még sohasem fordult meg Mórahalmon, mindenképp érdemes ellátogatnia a dél-alföldi régió egyik legdinamikusabban fejlődő településére.