Az ingusföldi akció csecsen vonatkozását az Észak-Kaukázusban lényegében mindenki egyértelműsíti. Legfeljebb néhány nyugati emberjogi harcos vár még mindig a hivatalos felelősségvállalásra, hátha ezúttal nem Baszajev és társai kezéhez tapad a több tucat ingus vére. Tipikus terrortámadásról van szó, átfogó katonai hadműveletre ugyanis már képtelen lenne az 500–1500 fősre becsült ellenállás. A lombos fák fedezékében a lakosság fogyatkozó, ám még érezhető támogatásával azonban nyaranta le-lecsapnak a hegyekből, majd, mint most is, visszahúzódnak „zöld várukba”.
A csecsen szálat elég egyértelműen erősíti az akció időpontjának kiválasztása is. Május 9., a győzelem napja után ismét szimbolikus, az orosz nép számára szent dátumot választottak, hiszen június 22-én a Szovjetunió megtámadásának 63. évfordulójára emlékezett az ország. Mindez alátámasztja azt a feltételezést is, hogy a szakadárok számolnak erődemonstrációik pszichológiai hatásával is.
A szeparatisták igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy az egy ideje már az amerikaiak terroristalistájára is felkerült Baszajevnek és Maszhadovnak nincs egymáshoz közük, s utóbbi nem más, mint egy meg nem értett békegalamb. Ezt azonban éppen az exelnök nyugati követe, Ahmed Zakajev cáfolta, aki közölte, hogy a harctéri parancsnokok június 14-i tanácskozásán szorították rá Maszhadovot a keményebb fellépésre, így a mostani látványos ingusföldi betörésre is. Ezek után persze aligha lehet reálisan arra számítani, hogy Moszkva leül tárgyalni Maszhadovval. Persze, lehet, hogy nem is ez a cél. Ez a taktika azonban Nyugaton sem mindenütt talál együttérzésre. Az amerikai külügyminisztérium vezető politikusai például már Kadirov meggyilkolása után feszegették Maszhadov felelősségét, elismerve, hogy ilyen körülmények között nincs esélye a tárgyalásoknak.
autós olvasnivaló
Úgy néz ki, mint a területi képviselő autója, de ez a Focus versenypályán van igazán elemében
