Relikviagyűjtők és kincsvadászok valósággal szétszedték a Titanicot, félő, hogy a hajó rövidesen darabjaira hull – nyilatkozta tegnap Robert Ballard geológus-geofizikus, aki 1985-ben, hosszú kutatás után megtalálta az óceánjáró roncsait. A világ legnagyobb személyszállító hajója, a Southhamptonból New Yorkba tartó Titanic 1912. április 14-én az Atlanti-óceánon jéghegynek ütközött, és elsüllyedt. A 2207 utas közül több mint ezerötszázan vesztek a tengerbe.
Meggyalázták, kifosztották, feldúlták, a Titanic a szerencsevadászok prédájává lett – panaszolta a The Timesnak adott interjújában Ballard. Elmondta: a hajó belsejéből minden mozdíthatót magukkal vittek a kincskeresők, turisták, kutatók, filmesek. A tenger is megtette a magáét, hiszen a hullámzás és a sós víz szinte szétmarta és lemezzé vékonyította a hajótest fémvázát. A hajóból körülbelül hatezer igen értékes tárgynak lába kelt, ezeket 1986-ban, legutóbbi lemerülésekor még láthatta – tette hozzá a szakember, aki szerint eltűnt például az a díszes lámpa is, amely valamikor a hajó főárbocáról világított, de a hajóhíd is összeomlott a számtalan, rajta kikötő tengeralattjáró súlya alatt. Ballard szerint a kár tetemes részét 2002-ben egy kalandorokból álló csoport okozta, amely gyémántok után kutatva az összes első osztályú kabinba megpróbált bejutni.
Csaknem húsz évvel a roncs megtalálása után a szakember újabb kutatócsoportot szervez azért, hogy felmérjék a hajó állapotát és károsodását. A csapat, amelyben mikrobiológusok és igazságügyi orvos szakértők is szerepelnek, három kamerával felszerelt robotot is magával visz, amelyek alaposabb információval szolgálhatnak a négyezer méteres mélységben nyugvó hajóroncs állapotáról.
A Hunyadi-sorozatról is tanácskoznak a Tokaji Írótáborban
