Privatizált hazugsággyár

Rózsaszínben jelent meg minap a Népszabadság. A címlapon a hajtás fölött annyi volt olvasható: Köszöntünk, Magyarország! Fejcsóválva hitetlenkedem: ez már a vágyott szociáldemokrata stílusváltás volna, amikor az otromba vérvörös szolid rózsaszínre vált? Lehet, hogy időközben már a főszerkesztő sem Vörös T., hanem Rózsa T.? Aztán kihajtom az újságot, és látom, hogy ez egy sima telefonos hirdetés – olyan, amilyet más lapok is közöltek, természetesen valahol belül. A mostanra műfajmegjelölés nélküli napilap viszont az első oldalt adta el kilóra, nyilván tetemes felárért. A telefonos cég nevet és színeket váltott, utóbbiakat pinkre és magentára – ezt reklamírozzák mindenütt. (Ha esetleg önök nem tudnák, milyenek a szóban forgó árnyalatok, figyeljék meg a közszolgálati híradó topmenedzseri fizetést húzó moderátorának szerelését: ő, nyilvánvalóan merő véletlenségből, olykor ebben a divatszín-összeállításban pompázik a képernyőn.)
Megadóan tovább lapozok, s kisvártatva egy másik kolumnás hirdetés ötlik a szemembe. Beszédes maffiabetűkkel a Fidesz hazugsággyáráról közölnek közérdekűnek szánt sértegetéseket. Sőt, az állítólagos hazugsággyárosokat keresetlenül meg is nevezik, miközben a legtehetségesebb magyar europolitikust, Szájer Józsefet diszkriminálják. Szándékosan? Vagy homokszem került a demagógiagépezetbe? Elképedek. Mi lesz most a „durák” KGB-t lóvá tevő miniszterelnök legendás szavahihetőségével? Két évig papolt nemzeti összefogásról, árokbetemetésről, aztán itt van: ebből a hirdetésből fogják a jövendő politológus nemzedékeknek tanítani, milyen a negatív kampány, sőt a politikai gyűlöletbeszéd. Ráadásul a stílus! Hazugsággyár: hogyan hangzik ez? Netán a Fidesz munkás tagozata ihlette? Vagy ügyetlen tükörfordítás héberből? Nem hiszem, hogy ez Werber-formula volna: maga az arzénos idea talán igen, de a szóalkotás hamisítatlan hazai lelemény, valahonnan a nyugdíjas Horn-fórumok tájékáról, ahonnan az árulkodó sajtót rendszeresen eltanácsolják. A becsületsértő hirdetés forrása felől nem hagynak kétséget: „Kiadja az MSZP”. Úgy, szóval lehet, hogy a pártonkívüli Medgyessy nem is tud róla? Talán nem is a brüsszeli helyekért, hanem az ő utódlásáért folyik az igazi kampány? De hát ha megkerülték volna, akkor nem állna a Fideszt lehazugozó ócska verbális kampány élére…
Lehetne persze ezt a példátlan politikai mélyrepülést is a derűsebb oldaláról nézni: elvégre tehették volna e kiváló (hazugságügyben a Teller-levél, illetve a Kósa-hamisítvány óta különösképpen kompetens) orgánumok ezt az ordenáré hirdetést a címoldalra is – pink és magenta helyett vérvörössel nyomva. Vitathatatlan önkorlátozás, hogy mind a Népszabadság, mind a Népszava tartózkodott ettől. (Egyelőre.) Talán nem bírta kipengetni a párt a tetemes felárat? De hát szeretném én látni azt a számlát, amikor a Köztársaság tér akár egy árva petákot is fizet e szubeurópai förmedvények közreadásáért. (Az egyik helyen csak a főszerkesztőt delegálják, a másikon náluk van a vastüdő kulcsa is.)
Jegyezzük meg a formulát: „Kiadja az MSZP”. A Népszabadságot és a Népszavát tehát – eltekintve az áttételektől – lényegében az MSZP adja ki. Nem a terméket, hanem a szellemiséget. E szellemiség képlékeny: mióta megbukott a piacon a kommunizmus márkanév, mindig azt kínálja, amit a vásárló hallani akar. Most épp az a feladat: befürödtünk a kormányzással, mondjuk tehát, hogy az ezt a tényt regisztráló ellenzékünk hazudik. És mondják. Kiáll a színre a két kiszolgált bolsevik, Horn és Kovács, akik a tudatlan baloldali szavazóknak most éppen azt hazudják a szocialista lista élén, hogy Brüsszelbe mennek, pedig dehogyis – s nem átallják szájukra venni a tízparancsolatot. Ha már hazugsággyár: vajon kinek van ebben a mechanizmusban igazán tapasztalata? Ki éltette, vezényelte évtizedeken át a marxizmus-leninizmus velejéig hazug manufaktúráját? Miért feledkezhet meg erről oly könnyedén a gázárszakértő Kovács? S miként értette a veterán pufajkás, hogy ha a Fidesszel nem megy a nemzeti összefogás, majd menni fog mással? Talán a legyűrhetetlen egypártrendszeri rutin már ki is jelölte a jövendő kriptofideszeseit?
Hogy épp Gyurcsány hazudozik Orbán Viktorról szólván, az lehet egyszerű ifjúkommunista szorongás is: talán hiába volt a sok áldozat, éjt nappallá tevő privatizáció és szerelmi házasság, mégis kiéneklik a sajtot a szájából. Azt mondani Orbánról, hogy populista, aztán elmenni a kispesti kindertojás-fesztiválra, s ostoba társasjátékot bemutatni a munkátlan Burány miniszterrel – árulkodó infantilizmus. Míg azonban a Gyurcsány–Burány duó egyszerűen csak nevetséges, a Kovács–Horn páros borzongatóan tragikomikus. Ők a kommunizmusnak azt a nemzedékét képviselik, amely látszólag letette ugyan a Kalasnyikovot, de ugyanazzal a lendülettel privatizálta is ama régi hazugsággyárat. Azokét, akiknek a mosolya még ma is képes ráfagyasztani a mosolyt mások ajkára.
Olvastam, hogy nem illik kommunistázni, de hát mit tegyek: a mostani kampányban a régi elvtársak szemérmetlenül megidézték a régi időket. Kísértet járja be az Európai Uniót: a kommunizmus nélküli kommunisták kísértete. Kuncze elnök nyilván nem olvasta a kommunistázó tilalmat: ő a nemzeti petícióban vélt kommunista programot felfedezni, miközben elkerülte szakadatlan adócsökkentésben megfáradt figyelmét, hogy immár a második ciklusban kormányoz együtt a maguk fizikai valóságában is a kommunistákkal. Mivel a kommunista jelzőt a jelek szerint a hazai politikai palettán hiányzó baloldal feladatait mindinkább felvállaló Fideszre próbálja aggatni, jómagam a szocialista jelző helyett kénytelen leszek visszatérni a sokkal kifejezőbb bolsevik jelzőhöz. Értelemszerűen a liberális jelzőt bitorló kunczeisták lesznek a mensevikek. S lám, az óbolsevik Horn–(id.) Kovács és az ifjúbolsevik Gyurcsány–Burány duó mellett itt a mensevik álompáros is: az infominiszter (ifj.) Kovács meg az anti-Klebelsberg Magyar a pedagógusnapon kampányszerűen beindították az iskolai digitális forradalmat. A digitális zsúrkocsik prototípusa azonban sajnálatos módon bedöglött, ám erről a közszolgálati híradóból nem lehetett értesülni, a Hír TV-t meg óvatlanul elfelejtették kitiltani a „belső munkamegbeszélésről”, mint ahogy az óbolsevik Horn szokta. A digitális zsúrfiúk mindenesetre csak néztek leforrázva, mint akinek szülni akar a csaja, de váratlan technikai problémák merültek fel.
A bolsevik hazugsághajón, amit a szövetségi demonstrációhoz navigáltak a Dunán, már tömködik a lékeket – ám hogy elsüllyed-e, csak a választások után derülhet ki. Kovács szerint Fidesz-győzelem esetén nem lesz nyugalom az országban. (Számára semmi esetre sem.) Kérdés, milyen színben nyomják a lojális kormánylapokat, ha ezúttal nem Orbánt éri a hidegzuhany, mint a Műegyetem előtt.