Szent Kamill meg a csodasó

Bossányi Szerafin (1713–1785) minorita szerzetes nevével manapság legföljebb néhány elszánt kutató találkozik, olyanok, akik a XVIII. század hazai prédikáció- és katekézistörténetével foglalkoznak. De ne gondoljuk, hogy valami teljesen életidegen, obskurus dolog volna a különös nevű szerzetes műveinek tanulmányozása. Amikor XX. századi rendtársa, Monay Ferenc 1953-ban Rómában magyar minoriták életrajzgyűjteményét jelentette meg, a Bossányi Szerafinnal foglalkozó szócikknél többek között azt is megjegyezte, hogy szentbeszédeit a mai hitszónokok is haszonnal forgathatják.
Ez így is van, akadályt legföljebb az jelenthet, hogy az elmúlt fél évszázad alatt a lelkipásztorok rohamos gyorsasággal felejtettek el latinul megtanulni, legalábbis olyan szinten, ahogyan a XIX. században vagy a XX. század első felében még tudtak. Márpedig páter Szerafin elsősorban latinul írt. Ez volt a legcélravezetőbb útja annak, hogy a soknemzetiségű Magyarországon minél többen elolvashassák és haszonnal forgathassák műveit. Később lefordították egyik-másik munkáját magyarra és szlovákra, de nem mindent.
Ő maga tanult ember, teológiai doktor volt, az eperjesi stúdium generale professzora, majd elöljárói a rendi növendékek képzésével is megbízták. E sokféle tevékenység mellett nem volt ideje, talán szándéka sem, hogy munkáit nyomtatásban is megjelentesse, és irodalmi tevékenysége csak élete második felében kerülhetett ki sajtó alól, amikor már kéziratban egyházmegyeszerte terjedtek jól használható szentbeszédvázlatai. Azt is mondhatjuk, hogy mintegy „melléktermékként”, a hétköznapi lelkipásztori munkája mellett jelentette meg – a segítés szándékával – írásait.
Az imádságokat, elmélkedéseket tartalmazó „Stellulae catholicae” 1767-ben látott napvilágot az egri püspökség nyomdájában, Eszterházy Károly püspök engedélyével. Ebben az esztendőben a nyomda kiadványai közül talán Bossányi munkája a leginkább érdekes, Horváth János metafizika-, fizika-, logikatankönyvének sokadik kiadását, valamint Huszti István jogi kézikönyvét leszámítva csupa vizsgatézis látott csak napvilágot Egerben. Bossányi kötetéből sok ismert példány van országszerte, de érthető módon a ma fellelhetők jelentős része valaha minorita szerzetesek tulajdonában volt. Így az egyik ismert kötetben ez olvasható például: „P. Bartholomaeus Sándor Ord. Minor S. F. C. 1810”. Ez a kötet tehát Sándor Bertalan minoritáé volt, legalábbis 1810-ben. Ő sem jelentéktelen tagja a rendnek, hittanár, miskolci gimnáziumi igazgató volt, később nyírbátori házfőnök. 1831. december 28-án halt meg, évtizedekkel az után, hogy a könyvbe egy Szent Kamill közbenjárását kérő fohászt és egy receptet jegyzett föl. Már ha ő volt a „tettes”, ugyanis e két érdekes bejegyzés kicsit később születhetett, jobb minőségű tintával készült, és némileg az írásképe is más.
De akárki jegyezte is fel, a két rövid kis szöveg árulkodó kordokumentum. Csaknem biztosra vehető, hogy valamilyen járvány idején vetették oda Bossányi Szerafin könyvének elejére a szent irgalmas közbenjárását kérő sorokat. Lellisi Kamill ugyanis népszerű gyógyító szent a XIX–XX. században, pártfogója a szenvedőknek és haldoklóknak. A XVI. században élt katona viharos ifjúság és vagyona elkártyázása után tért meg, kapucinus szerzetes szeretett volna lenni, de folyton kiújuló lábsebe miatt elbocsátották a rendből. Ekkor döbbent rá, hogy hivatása új szerzetesrend alapítására szól. Rómában pappá szentelték, és néhány követőjével együtt a Szentlélek Kórházban gondozta a társadalom elesettjeit. Minden betegben Krisztust látta, ezért a betegellátás után leborult az ápoltak előtt, és a bocsánatukat kérte. Kamill életszentségének híre hamar elterjedt, rendje pedig 1586-ban kapta meg az első pápai jóváhagyást. A legpusztítóbb járványok idején ők jelentettek egyedül menedéket, és a kikerülhetetlen vég idején a kamillánusok tették lehetővé az emberhez méltó halált. Ezért is ábrázolják gyakran Szent Kamillt halálfejjel.
Bossányi Szerafin könyvének használója az imádságon kívül egy receptet is feljegyzett: „R. Sal Mirab. Hung. / Absynthiae. / Tartari / Nitri aa gr 10 M. f. dos 6 d u.” Vagyis a csodás hatású elegy alighanem üröm, valamilyen káliumvegyület – pl. kálium-szulfát, esetleg kálium-karbonát (ez a Sal tartari) és vélhetőleg salétrom – keveréke volt, melyeket egyenlő mennyiségben, ana partes elegyítettek. Sajnos azt már nem jegyezte fel a könyv használója, hogy mire való ez a készítmény. A bejegyzés nyilván magánhasználatra készült, nem nekünk, a kíváncsiskodó utókornak.