(szükség van-e ellenzékre…)

Én nem tudom, hogy az a némelyekben szilárd hiedelem, mely szerint a szocialisták kormányzását, igazságtevési törekvéseit, árokbetemetési szándékát a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség szüntelen kapcáskodása és acsarkodása gátolja, valós tényeken alapul-e.
Egy biztos: nap nap után tapasztalhatjuk, hogy az MSZP kormányzati és egyéb nehézségeit visszamenőleg készségesen a Fidesz számlájára írja; kommunikációs stratégiája roppant egyszerű: ha valami keserű, az azért van, mert az Orbán-kormány megkeserítette, s a szocialisták hiába csepegtetnek mézet teljes elánnal, mindent mégsem tudtak megédesíteni. A baloldali szavazópolgár pedig, mint általában minden emberi lény, nem szívesen látja be, ha netán tévedett, kapva kap eme vaskos szalmaszál után: a Fidesz kútmérgező. Ha netán vita közben arra kéred a Medgyessy-kormányt mentegető és féltő delikvenst, hogy nevezzen meg akár egyetlen esetet, amikor a szocialisták valamely visszavetített vádja hitelt érdemlően bebizonyosodott, azt a választ kapod, hogy a Fidesz zűrös ügyei el sem jutnak a bíróság elé, mert teszem azt, Polt Péter derék sajtónk tényfeltárói és még derekabb rendőrségünk bűnfelderítő tevékenységét semmibe veszi, s keresztbe fekszik a vádemelő szándék előtt. A másik, szemérmesebb álláspont szerint a két nagy párt rájött, hogy nem érdemes egymást a törvény elé citálni, mert a törvény olyan, mint a nap, s ha sokaknak van vaj a fején, jobb a békesség. Mindkét variáció a jelenlegi kormány esetlegesen szembeötlő hibáit hivatott elkendőzni, az egyik kutya, másik eb kompromisszum alapján, vagy minden felelősséget az ellenzék múltbeli hatalmi ténykedésére s jelenlegi ármánykodására áthárítva.
Pedig tény, hogy az ország aktuális helyzetéért az aktuális kormány a felelős. Ez Magyarország esetében relatív felelősség, hiszen a rendszer folyamatos változásáról van szó, a múlt tehát jelenünkön is kétségkívül nyomot hagy, negyvenévnyi tömény szocializmust nem lehet egyik napról a másikra kiheverni. De ezzel együtt a különböző kormányok összteljesítménye mégiscsak mérhető. Annyi biztos, még a legfejlettebb és legtoleránsabb országokban sem az ellenzék kormányoz.
Kérdés az, vajon az ellenzéki (és netán) sajtókritika gátolhatja-e a kormány tevékenységét. A sajtókritikától a mi esetünkben akár el is tekinthetünk, mert kissé mulatságosan hangzana egy olyan állítás, miszerint Medgyessy beszéde például a Magyar Nemzet miatt akadozik.
Az ellenzék a demokráciák egyik legfontosabb eleme. Az egész rendszerváltozás alappillére volt, hogy létrejött az állampárt ellenzéke, amely többféle indíttatásból ugyan, de arra kényszerítette az MSZMP-t, hogy levedlett bőrét (egy M formájában) hátrahagyva ne akadályozza a társadalmi megújulást. Éppen az utódpárttal szemben az ellenzéknek nemcsak joga, hanem alapvető kötelessége is a bírálat, amit sajnos egy adott történelmi szituációban a magyar sajtó és az egyik erős ellenzéki csoportosulás, az SZDSZ is elmulasztott.
A többség általában nem igazán szereti a kisebbséget; éppenséggel a liberális demokráciák egyik legnagyobb értéke a kisebbségek iránti méltányosság s a mindenkori (természeténél fogva kisebbségben lévő) ellenzék kritikához való joga. Amikor Leninék létrehozták a bolsevik és mensevik antagonizmusát, s büszkén vállalták a bolsevik szerepet, éppen ezeket az értékeket vették semmibe.
Mit gondolnak, hol és mikor, kinek a szájából hangzottak el a következők? 1. „Az ellenzéknek az egész világ előtt szakítania kell (…) nézeteivel. Meg kell bélyegeznie elkövetett hibáit. Át kell adnia köreit, hogy maradék nélkül feloszlathassuk azokat (…) Az ellenzék tevékenységének következtében olyan helyzet alakult ki, hogy a közeljövőben növelni kell a börtönök népességét.” 2. „A párt nevében az embernek (…) arra (kell) kényszerítenie magát akár, hogy a fehéret is feketének lássa.” 3. „A Pártnak mindig igaza van.”
Nem a polgári körökről van szó. A második passzust nem Ron Werber fogalmazta meg egy kampánytréningen. Az idézetek a szovjet párt XV. kongresszusán hangzottak el: az első Sztálin, a második egy bűnbánó trockista, Pjatakov, a harmadik Trockij szájából.
Hogy a mostani helyzetben nekünk mi közünk ehhez, én nem tudom…