Állampolgárság és anyagi érdek

Az első két napon háromezer résztvevő regisztrálta magát a XV. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor recepciós pultjainál Tusnádfürdőn. A kedd esti koncerten már kétszer ekkora tömeg bulizott a fantasztikus moldáv együttes, a Zdob si zdub koncertjén: a szervezők ugyanis az esti koncertekre mindenkit szívesen látnak, így a környékbeliek ingyen tekinthetik meg az európai színvonalú produkciókat. Az idei szabadegyetem nagy dobásai még csak ezután jönnek, így akár Budapestről is ideérhet az, aki szombaton szívesen megnézné Orbán Viktor Fidesz-elnök és Emil Constantinescu korábbi román elnök párbeszédét vagy az esti – szintén ingyenes – Ákos-koncertet.
Az idei tábor szervezői a programot beharangozó plakátokra rányomtatták, hogy: „Vigyázat, hamisítják!” Két héttel ezelőtt már szerveztek ugyanis egy tábort Tusnádfürdőn, ahol még Medgyessy Péter magyar miniszterelnök is tiszteletét tette (román kollégája, Adrian Nastase az előzetes beharangozó ellenére sem ment el). A jelentős baloldali politikus- és szakértő-ármádiát felvonultató ellentáborba a szervezők szerint „több mint háromszáz” diák regisztráltatta magát, de a miniszterelnöki előadást leszámítva az eseményről tudósító operatőrök nem tudtak olyan előadást filmezni, ahol húsznál több néző lett volna a sátor alatt. Az igazi Tusványoson már az első napon elfogytak a sátorhelyek, az autóforgalmat szabályozni kellett, és az előadókat több százan bombázzák a kérdésekkel.
Medgyessy Péter erdélyi látogatása jelentős értékekkel bővítette a székelyek anekdotagyűjteményét. A Hargita aljában élők nem felejtik el megjegyezni, hogy hozzájuk csak Ceausescu járt helikopterrel, igaz, ő medvére vadászni jött. Így a magyar kormányfő nem értesülhetett arról az erdélyi keserű törvényszerűségről, amely szerint Romániában ahol rosszak az utak, ott magyarok laknak, és ahol magyarok laknak, ott rosszak az utak. Az is a diktátor idejében volt divat, hogy a látogatás előtt lázas renoválások folynak – a tusnádi kempingben például a hírek szerint sok millió forintnyi közpénz jutott a mosdók és a vécék felújítására, de ezeket legalább a másik, vagyis a valódi tábor lakói is használhatják (míg a Ceausescu-látogatásoknál utólag beszedték a kirakatokba zsúfolt árukat). A gondos szervezők arra is ügyeltek, hogy Medgyessyt elrejtsék a helyi emberek elől. Míg a szabadegyetem utolsó napja mindenki számára nyitott, így aztán ezrek jönnek a környékről a korábbi miniszterelnököt meghallgatni, az RMDSZ és a magyar baloldal által szervezett táborba a jelentkezőket megszűrték, a csíkszeredai programot megelőzően pedig lezárták a város központját. A helyi polgármesterekkel való találkozóra a székelyudvarhelyi alpolgármester (aki RMDSZ-es) azért nem mehetett be, mert otthon felejtette a személyijét, a polgármestert pedig (aki jobboldali) meg sem hívták. Szász Jenő meghívta ugyan városába Medgyessyt, de a kormányfő nem élt a lehetőséggel. Szász nem érti, hogy mi a baja vele a jelenlegi kormánynak: ő még Horn Gyula idején is küldözgetett meghívókat a szocialista–liberális kormánytagoknak, de a miniszterek-államtitkárok csak az Orbán-kormány idején értek rá ellátogatni a székely anyavárosba. – Mi azokat fogadjuk, akik el is jönnek – mondja a városvezető, megemlítve, hogy a polgári kormány tagjainak beszédét több ezren szokták hallgatni Erdélyben, míg a szocialisták–liberálisok (ha arra járnak nagy ritkán) válogatott közönség előtt, szűk körben fejthetik ki mondanivalójukat (ha van nekik olyan a határon túli ügyekben egyáltalán).
Akik Medgyessy tusnádfürdői beszédétől remélték a napi szórakozást, azok nem csalódtak. A magyar kormányfő ugyanis briliáns eszmefuttatásban mondta el családja rövid történetét. „Hadd szóljak néhány szót arról a családról, amely az én szívemhez legközelebb áll, persze a saját családomról” – vezette fel. A szülei 1941-ben ismerkedtek meg, „abban az időszakban, amikor nagyon rövid időn belül Erdélynek azt a részét visszacsatolták, odacsatolták Magyarországhoz”. A videofelvételen jól látható a kormányfő riadalma a viszszacsatolták szó után, ezért javított gyorsan odacsatolásra – a mondat legnagyobb hibája mégsem ez, hiszen 1941-ben Erdélynek az a része már régen Magyarországhoz tartozott. A kiváló pénzügyi szakember hírében álló kormányfő hadilábon áll a számokkal és a történelmi tényekkel is…
A legjobban sikerült miniszterelnöki mondatot a család Magyarországra költözése kapcsán sikerült összehozni. A televíziókban gyaníthatóan komoly karriert befutó képsorban ugyanis szó szerint ez hangzik el: „Apámat meginvitálták, hogy költözzön Budapestre. Anyám – már velem terhesen – utánunk jött”. A kis Medgyessynek már 1941-ben sikerült az, amiről a bűvészek a high-tech korban is csak álmodni tudnak: önmagát várta a vasútállomáson, vagyis egyszerre volt két helyen.
A kapitális hibákon túl elhangzottak olyan mondatok is, amelyek éppen a világosan értelmezhető voltukban dermesztők. A kettős állampolgárság kapcsán ugyanis a Magyar Köztársaság miniszterelnöke tisztázni akarta, hogy az erdélyi magyarok számára miért van jelentősége a magyar állampolgárságnak. „Szeretem az őszinte beszédet, ezért hadd kérdezzek vissza – mondta –: mit várnak a magyar állampolgárságtól? Először ezt kell meghatározni. Pontosan kell tudni azt, hogy milyen célt szolgál? (…) Szavazati jogot szeretnének Magyarországon? Ezt nehéz elképzelni. Társadalombiztosítási jogokat szeretnének? Ezt is nehéz elképzelni. (…) Szándékosan keltett illúziók vannak. Mi az előnye, mit várnak tőle?”
A talán legfontosabb magyar közjogi méltóság tájékozatlansága megdöbbentő és sértő is egyben a határon túli magyarok számára. A KGB elleni harcban, a lobbizásban és a multinacionális érdekcsoportok kiszolgálásában megfáradt kormányfő nem tudja elképzelni, hogy a magyarsághoz tartozás vágya működhet kizárólag érzelmi alapon is, ő ebben is keresi a mutyit, a sunyiságot, a forintokban kifejezhető egyéni hasznot. Valószínűleg úgy gondolja, hogy az erdélyi magyarokat elsősorban a szocialisták elleni szavazási kedv készteti a kettős állampolgárságra, netán vakbélműtétek ezreit szeretnék a legendásan jó magyar egészségügygyel elvégeztetni, vagy a kék útlevél birtokában gondtalanul nyaralnának Mallorcán, finom koktélokat szopogatva. A felelős magyar kormány első embere nem hallott arról, hogy a határon túli magyarok a szülőföld elhagyása nélkül megszerezhető magyar állampolgárságot szeretnének, amely nem jár sem szavazati joggal, sem egészségügyi kiskapukkal. Nekik csak az fontos, hogy érzelmi kötődésüket, az anyaországhoz való tartozást Budapest elismerje – ezért volt fontos Antall József, majd Orbán Viktor kijelentése a tizenötmillió magyar miniszterelnökéről. Medgyessy nem tudja megérteni, hogy a határokon túl él több millió olyan ember, akiket (vagy szüleiket) megkérdezésük nélkül fosztottak meg magyar állampolgárságuktól, és nemzeti hovatarozásuk miatt folyamatos megaláztatásban, diszkriminációban volt részük. Megalázták őket, elvették egy élet munkájával összegyűjtött vagyonukat, másokat kitelepítettek, a jó tanulók nem mehettek egyetemre, az élsportolókat kihagyták a válogatottból – csak azért, mert magyarok. Ezeknek az embereknek – bármennyire hihetetlen is ez kommunistából kapitalistává lett fejjel – csak úgy, érdek és a profit reménye nélkül fontos a magyarsághoz tartozás érzése. A kettős állampolgárság biztonságot, lelki megnyugvást adna – míg a dolog jelenlegi állása szerint aki szeretne ily módon is magyarrá válni, annak el kell jönnie a szülőföldjéről, fel kell adnia otthon mindent, hogy új hazájában tartózkodási, munkavállalási engedélyt szerezve, székletmintát bevizsgáltatva, megalázó procedúrák tucatjain átesve végre megszerezze a magyar állampolgárságot. Ebből a helyzetből már ritkán van visszaút a szülőföldre – arról nem is beszélve, hogy ez az ember már szavaz az anyaországban, és vélhetőleg nem a szocialistákra. Ezzel szemben a szülőföld elhagyása nélkül megszerezhető magyar állampolgárság nem kényszeríti az egyént előző élete felszámolására.
Az, hogy Magyarország arca, a miniszterelnök nem jó szónok, még túlélhető – bár nem föltétlenül örömteli tény. De az, hogy tudatosan, józan fejjel mond bicskanyitogató dolgokat, már sokkal szomorúbb és elkeserítőbb. Ennél még az is jobb lenne, ha csendben maradna – így a Hargita lábainál dolgozó székelyeket sem zavarná a fölöttük repkedő helikopter, és Tusnádon sem költenének milliókat az új vécékre.