Az aktatáska kódja

Antall József elviselhetetlennek tartotta volna, ha pártja a szövetségesét támadja, így indokolatlan az MDF jelenlegi vezetésének állandó hivatkozása az első szabadon választott magyar miniszterelnökre – nyilatkozta lapunknak Szűcs Ervin, a Magyar Piarista Diákszövetség örökös tiszteletbeli elnöke. A demokrata fórum II. kerületi frakcióvezetője szerint önsorsrontó politika az, amely egy teljesített EP-választás után éppen a legsikeresebb szervezetek alapszabály-ellenes szétverésére irányul.

2004. 07. 23. 15:42
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szűcs Ervin a Magyar Piarista Diákszövetség alapító tagja, s egészen ez év tavaszáig az elnöki posztot töltötte be a rendszerváltozás előtt, 1989-ben alapított szervezetben. Beszélgetésünk tárgya eredetileg éppen az Antall József által életre hívott szövetségben kifejtett több mint másfél évtizedes tevékenysége lett volna, ám a történelem „közbeszólt”, s a Magyar Demokrata Fórum belső fejleményeiről kérdeztük. Pedig a piarista diákszövetség élén eltöltött nyolc év sem volt éppen eredménytelen, és ezt bizonyítja az elismerések sora, többek közt a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje, és a Teleki Pál- és az Antall József-emlékérem. Tekintettel kellett lennünk azonban arra, hogy Szűcs Ervin a II. kerületi önkormányzati testület helyi MDF-es képviselője, s tagja volt a kerületi MDF-szervezetnek. Annak a nagyon sikeres, mindig MDF-es egyéni parlamenti képviselőket adó szervezetnek, amelyet a fórum vezetősége közvetlenül az európai parlamenti választás után feloszlatott.
A Magyar Piarista Diákszövetség örökös tiszteletbeli elnökének megválasztott ős-MDF-es politikus elöljáróban hangsúlyozza: éppen az előzmények miatt döbbentették meg a demokrata fórumban lezajlott események, mivel úgy véli: mesterségesen generálták, szították a polgári oldalon az ellentéteket. Az MDF és a Fidesz harmonikusan működött együtt a közös kormányzás évei alatt, s 2002-ben parlamenti ellenzékbe kerülve, illetve az őszi önkormányzati választásoktól is jó példát nyújtott arra, miként kell hatékonyan képviselni két különálló párt keretein belül is a közös értékrendet. Jól illusztrálja mindezt, hogy a kerületi Fidesz hozzájárult ahhoz, hogy a háromtagú MDF-frakció adja – Porkoláb Mátyás személyében – az alpolgármestert is 2002 őszétől.
Szerinte semmi jel nem mutatott arra, hogy a két ellenzéki párt között konfliktus húzódik, egészen az idei EU-választást megelőző kampányidőszak kezdetéig. Először csak érthetetlennek tűnt Szűcs Ervin számára, hogy a fórum vezetése a rengeteg kínálkozó kampánytéma közül miért ragad ki erőltetett módon egy olyan könyvet, amelyet egy közismerten baloldali újságírópáros írt, s amely azt taglalja, hogy a két legnagyobb párt, az MSZP és a Fidesz miként osztozkodik 70–30 százalékos arányban úgymond a koncon, a rablott holmin. Aztán maga is hallotta Dávid Ibolya pártelnöktől különböző összejöveteleken a baloldali újságíródíjakkal kitüntetett fantazmagóriát, de igazán akkor döbbent meg, amikor a Hír TV-ben egy stúdióbeszélgetésen rákérdeztek az elnök asszonyra, mi minderre a bizonyíték. A válasz ugyanis úgy hangzott: semmi. Márpedig az MDF második kerületi frakcióvezetője úgy gondolta, tragikomédiába illő naivitás egy jogvégzett embertől, volt igazságügy-minisztertől, hogy abszurd újságírói állításoknak mindennemű bizonyíték nélkül hitelt adjon. Szűcs Ervint az ennél is nagyobb meglepetés akkor érte, amikor megvásárolta a könyvet, hogy saját maga alkothasson értékítéletet róla. Ott ugyanis az ominózus 70–30 százalékos állítás előtt közvetlenül a következő mondatot olvasta: „Politikai körökben van egy legenda.” A citált szövegrész után pedig ez áll: „Erre vonatkozóan egyébként semmiféle tárgyi bizonyíték nincsen.”
Arra a kérdésünkre, miért nem állt akkor a nyilvánosság elé fenntartásaival, az MDF-es politikus közölte: úgy gondolta, hogy a rendszerváltó párt belső ügyeinek kiteregetése nem lett volna célszerű. Ezért is választotta a diszkrétebb formát, így magánlevelet írt Dávid Ibolyának. Úgy vélte, ez a megoldás azért is lehet hatékonyabb, hiszen jó ismerősök, miután Szűcs Ervin – az elhunyt kormányfő volt gimnáziumi osztálytársaként – tagja volt annak a kilencfős emlékbizottságnak, amely Antall József halála tizedik évfordulójára alakult. A levélben leírta: nem érti, hogy jogvégzett emberként hogyan mondhat ilyeneket, s választ várt arra, milyen motivációk, tények alapján kelti rossz hírét az MDF elnöke legkomolyabb szövetségesének? Választ azóta sem kapott levelére, csupán annyit tapasztalt, hogy unos-untig ismétlik a különböző televíziós műsorokban Dávid Ibolyán kívül más fórumos politikusok is ezeket a bizonyítatlan lózungokat, majd egy hirdetés is megjelenik a tévében, amelyben nagy csomag pénzt csereberélnek egyes emberek egy olyan aktatáskában, amelynek beszédes a kódja: 70–30. De vajon biztosan eljutott-e a levél a címzetthez? – adódott a kérdés. A válasz: a titkárától megtudta, hogy megkapta az elnök asszony a levelet. Ekkor döntöttek úgy, három második kerületi MDF-es tagtársával, hogy – miután nem sikerült kontaktust teremteni a párt elnökével – megpróbálják etikai útra terelni a kérdést. Az etikai bizottság elnökéhez írt levelükben arra vártak választ, vajon mennyiben szabad egy pártvezetőnek felhasználnia politikai döntései során olyan olvasmányélményeit, amelyek jogilag egyáltalán nincsenek alátámasztva. Megtörtént az etikai vizsgálat, s Rubovszky András, a bizottság – azóta már lemondott – elnöke azzal hárította el megkeresésüket, hogy a levélben foglaltak nem etikai, hanem politikai kérdéseket vetnek föl, s majd a június 13-i európai parlamenti választás után térhetnek vissza rá.
Szűcs Ervin kérdésünkre elmondta: a lovagiasság szabályai szerint ezzel el is lett volna intézve a dolog, ám mielőtt nyugvópontra kerülhetett volna a kérdés, a II. kerületi küldöttgyűlésen megjelent Boross Péter volt miniszterelnök is, aki látványos kirohanást rendezett ellenük a felszólalásában. Azzal vádolta őket, hogy felháborító, amit csináltak, mivel a választás előtt tönkreteszik a párt esélyeit. Ekkor szót kért Szűcs Ervin is, s elmagyarázta: szó sincs erről, hiszen éppen az MDF érdekei szem előtt tartása miatt nem fordultak a nyilvánossághoz, s belső ügyként kezelték a kérdést. Arról viszont nem tehetnek, hogy mások indiszkrét módon kiszivárogtatták a hírt a sajtónak, illetve az MDF vezetőségéből a nyilvánosság elé tárták. Szűcs Ervin ma is időszerűnek tartja az általa akkor mondottakat. Szerinte ugyanis nonszensz, hogy egy volt igazságügy-miniszter minden bizonyíték nélkül, gyerekes módon támadja a volt, a jelenlegi, és – állítólag – a jövőbeni szövetségest, s mindeközben Antall Józsefre hivatkozik. A frakcióvezető szerint az elhunyt miniszterelnök ezt elviselhetetlennek tartotta volna, mert az ő értékrendjében a politikai korrektség mindennél előbbrevaló volt. A II. kerületi frakcióvezető lapunknak megerősítette: ma sem tud mást mondani, mint akkor, hiszen ha valaki megnézi Magyarország száz leggazdagabb emberének listáját, egyetlenegy a Fideszhez köthető embert sem talál. Ugyanígy hiába böngészi bárki a K&H-botrány kapcsán gyanúba került emberek jegyzékét, még lámpással sem lehet találni olyasvalakit, akire akár közvetett módon is a gyanú árnyéka vetülhetne a jobboldalon. Ha viszont egyesek vélt sértettségük okán támadják szövetségeseiket, ne „hátulról mellbe” tegyék, felhasználva a befolyásolható pártvezetőket.
A piarista diákszövetség volt elnöke az azóta eltelt időszak történéseit sajnálatosan logikusnak nevezte. Először Szurdoki János II. kerületi MDF-elnököt hívták vissza a párt országos választmányából, s ültették helyére azt a Porkoláb Mátyást, akit bár a Fidesz segített az alpolgármesteri székbe, hajlandó volt asszisztálni a vezetőség által kívánatosnak tartott autodaféhoz. Mint ismeretes, közvetlenül a június 13-i európai parlamenti választás után feloszlatták az MDF II. kerületi szervezetét. Szűcs Ervin hangsúlyozza, a vádak több mint nevetségesek voltak velük szemben. Azt mondták, a Fidesznek kampányoltak, miközben szívvel-lélekkel gyűjtötték a kopogtatócédulákat, s fő vádpontként fogalmazták meg, hogy aláírták a nemzeti petíciót. Ha viszont ez ilyen komoly bűn, miért nem léptek fel az alpolgármester ellen is, aki szintén aláírta azt? Másrészt miként lehetne a négy aláírót karriervággyal vádolni, amikor közülük hárman is (prof. Lovas István, Szurdoki János, Szűcs Ervin) elmúltak már hetvenévesek? Az MDF-es frakcióvezető kérdése: kiknek állhat érdekében az az önsorsrontó politika, amely egy éppenhogy teljesített EP-választás után pont a legsikeresebb szervezetek szétverésére irányul?
Szűcs Ervin leszögezte, a II. kerületi MDF-szervezetet alapszabály-ellenesen oszlatták fel – csupán közölték a tényt. Jogilag nemhogy nem támasztották alá a döntést, de az új szervezet megalakulásáról sem jelent meg hivatalos írás. Az állítólagos új vezetőség mindösszesen egy tájékoztató levelet küldött mások számára, amelyben úgy fogalmaznak, hogy az újjászervezett MDF-vezetőség tovább folytatja a fórum nemzeti, keresztény, konzervatív politikáját. Szűcs Ervin kérdése csupán annyi: ha eddig nem volt az, mit folytatnak? Ha viszont az volt, miért kell újjászervezni?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.