Az utóbbi időben egyre több szó esik az 503/2003. sz., tavaly októberben elfogadott, új szlovák földtörvényről, mely két fő kérdéskörrel foglalkozik. Az egyik a kárpótlás, más nevén a restitúció. Restitúcióval azok az elkobzott földterületek igényelhetők vissza, amelyeket az 1948-as kommunista hatalomátvétel és 1989 között államosítottak. Ilyen, ún. „restitúciós” eljárást kizárólag szlovák állampolgárok kezdeményezhetnek.
A törvény másik célja, hogy rendezze a nevesítetlen földterületek sorsát. A jogszabály kimondja, hogy azok a földek, amelyekért tulajdonosuk 2005. szeptember elsejéig nem jelentkezik, az államra, majd az illetékes önkormányzatra szállnak, vagyis magántulajdoni jogviszonyuk megszűnik. Szlovákia mezőgazdasági területeinek mintegy egynegyede (tavaly decemberi adatok szerint mintegy 580 ezer hektár) nevesítetlen föld. Olyan földterületekről van szó, amelyeket sem Benes, sem a kommunisták nem államosítottak, így azok tulajdonjogi viszonya évtizedek óta megszakítatlan, folyamatos! A földnevesítési eljárás lényeges, hogy a tulajdonos egy új tulajdonlap kiállításával megerősíti tulajdonjogát földjére (ha az eredeti tulajdonos elhunyt, a folyamat egy hagyatéki eljárással bővül). Fatális tévedés azonban azt hinni, hogy a nevesítést az új szlovák földtörvény teszi lehetővé. Ez nem így van. Földnevesítési eljárást – vagyis egy új tulajdonlap kiállíttatását – korábban is bármikor lehetett kezdeményezni. A tavaly ősszel elfogadott jogszabály egyetlen vonatkozásban érinti a nevesítetlen földeket: akárcsak az 1995-ös meciari ihletésű jogszabály, a 2003-as törvény is szigorú időbeli korlátokat szab tulajdonjoguk rendezésének.
A nevesítéssel kapcsolatban a probléma elsősorban abból fakad, hogy a tulajdonosok túlnyomó része – döbbenetes módon – nem tud róla (10 éve marad el a megfelelő tájékoztatás), hogy jogos földtulajdona van, mely sohasem esett az államosítás áldozatául. S mivel ily módon folyamatos jogviszonyú, magánkézben lévő ingatlanokról van szó, szlovák vagy más állampolgárságú személy is jelentkezhet értük. Az 1945-ös kassai program kihirdetését követő retorziós politika következtében 39 ezer magyar menekült el Csehszlovákiából.
Egy több mint tíz éve elhallgatott vagy elhallgatni próbált ügyről van szó. A Fidesz gazdatagozatának, illetve a Tégy a Magyar Gazdáért Alapítványnak szerepvállalása ezért nemcsak dicséretre méltó, de bizonyos fokú optimizmusra is okot ad.
Sajtóvádak. Félrevezető kampányt indított a Fidesz, amikor a szlovákiai földek ügyében magyar állampolgároknak kínált jogsegélyt – írta tegnap a Pozsonyban megjelenő Sme. Marian Lesko, a liberális szlovák napilap hírmagyarázója arra emlékeztet, hogy a szlovák agrártárcát vezető, a Magyar Koalíció Pártjához (MKP) tartozó Simon Zsolt is „populista magyarországi kampánynak” nevezte a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség lépését. „Az MKP részéről először, ám indokoltan hangzott el ilyen elítélő nyilatkozat a partnerpárt címére” – írja Lesko, aki szerint nehéz megítélni, milyen befolyása van Orbán Viktor pártjának Bugár Béla pártjára. Az azonban biztosra vehető, hogy a szlovák kormányhoz tartozó MKP-nak semmilyen befolyása nincs a legerősebb magyar ellenzéki erőre. A lap kiemeli, hogy a nagy világhírügynökségek is megírták: Simon Zsolt szerint a Fidesz összekeveri a földügy vonatkozásait, amikor úgy értelmezi a szlovákiai jogszabályt, hogy a Benes-dekrétumok nyomán az 1945–48 közti időszakban, a szlovákiai magyarok jogfosztottságának évei alatt elkobzott csehszlovákiai (szlovákiai) földek viszszaszerzésére kínálkozik jogi lehetőség, jóllehet ez a lehetőség csak azokra a földekre vonatkozik, amelyeket a csehszlovák állam 1948 és 1990 között kobozott el. (MTI)
