Érdeklődve olvastam Löffler Tibor politológus vitacikkét (Kis Jánosnak jönnie kell!, Magyar Nemzet, július 15.) lapjukban. Azt gondolom azonban, hogy Kis Jánosnak nem kellene jönnie. Nem mintha vitatnám rendszerváltó érdemeit. Azok valóban önmagukért beszélnek, és az utókor, remélem, majd elismerően szól róluk. Nem úgy a mai állapotokról. Az én bajom Kis és az SZDSZ liberálisokhoz méltatlan szerepfelfogása. Az ellenfél ellenséggé maszkírozása, jelesül: „Orbán” koncepciózus démonizálása. Az ellenfelet lehet szeretni és nem szeretni. Lehet ellene érvelni, lehet keményen fogalmazni és le lehet váltatni. Egyet mégsem szabad: elvitatni tőle a demokratikus felhatalmazás adta jogot és legitimációt arra, hogy részt vehessen a közéletben, hogy alakíthassa azt, s hogy adott esetben újra kormányfőjelölt vagy éppen miniszterelnök lehessen.
Kis és környezete ezt teszi. Orbánt nem létező képességekkel ruházza föl, és kimondja azt, amit egy valódi liberális soha nem ejtene ki a száján: lényegében bárki szóba jöhet, de Orbán nem térhet vissza a hatalomba. Ő nem. Majd következnek a hajdani „liberális koponya” szorongásos gondolatai – de nem érvei. Kis és környezetének hozzáállása antidemokratikus és antiliberális. Sajnos kirekesztő és intoleráns is egyben. Fegyelmezett és zárt, a másként vélekedőket ösztönösen megbélyegző. Kis és volt pártja, az SZDSZ olyanná vált, amilyen jelzőkkel illetni szokta ellenfeleit. Az évek alatt olyan sokszor hangoztatta másokat támadó nézeteit, hogy közben maga vált olyanná, mint nézetei. Kis tudja, nem egy törpepárt hangadó értelmisége, kizárólagos intellektuális joga megítélni azt, hogy kiből lehet miniszterelnök és kiből nem lehet többet Magyarországon. Mégis ennek szellemében nyilatkozik. Ezt a kérdést nem a pártelitek szabályozzák, hanem a választók döntik el négyévente. Bárkinek lehet bárkiről véleménye – de a demokratikus versengést akkor sem volna szabad ideológiai kényszerek hatására, diszkriminatív módon korlátozni. Kisék ezt teszik – most még csak szavakban.
A pártállami korszak visszafejlődő vezetőinek, illetve az egykori SZDSZ-nek a tartós, ciklusokat átívelő, antidemokratikus uralma – nos, ez a valóságos fenyegetés.
Vincze S. Tamás
gépészmérnök, Budapest
origo.hu
Medvét láttak Magyarországon
