Sokak megdöbbenésére tegnap felmentő ítélettel zárták le azt a németországi gazdasági pert, amelynek vádlottjai a 2002-ben értékesített Mannesmann volt vezetői voltak. A féléves huzavona után a düsseldorfi bíróság nem találta megalapozottnak az ügyész vádpontjait (különösen nagy értékre elkövetett hűtlen kezelés, illetve abban való bűnsegédi részvétel), így felmentette a hat vádlottat.
A düsseldorfi per nemcsak ezért érdekes, de azért is, mert országos vitát kavart Németországban arról, hol húzódik az erkölcsileg még elfogadható határa a cégelnökök, menedzserek csillagászati fizetéseinek – ha egyáltalán van ilyen fogalom. A Mannesmann elnökeként Klaus Esser – többheti kemény alkudozás után – 2002 februárjában váratlanul áldását adta arra, hogy a német konszern (benne a legértékesebb „gyöngyszem”, a D2 mobiltelefon-társaság) a brit Vodafone tulajdonába kerüljön. Esser markát „elismerési prémium” gyanánt 15 millió euró ütötte – azon a 15 millión felül, amely a munkaszerződésében rögzített végkielégítés címén járt neki.
A per elsőrendű vádlottja, Josef Ackermann, a felügyelőbizottság akkori elnöke, főállásban a Deutsche Bank igazgatótanácsának az elnöke, e posztján tavaly 11 millió eurós jövedelmet húzott, ami szintén csinos összeg. A németországi vitában sokan megszólaltak már. Hans-Jochen Vogel, az SPD korábbi elnöke leszögezte: nem szabad általánosítani, nem minden menedzsert kell egy kalap alá venni. Felháborítónak nevezte viszont egyes cégek (köztük a Deutsche Bank) gyakorlatát, amelyeknél a menedzsment 50–140 százalékos fizetésemeléseket szavaz meg magának, miközben egy szuszra arról is dönt, hogy több ezer alkalmazottat elbocsátanak.
A német részvénytörvény kimondja: az igazgatótanács tagjainak a fizetése megfelelő arányban kell álljon a társaság helyzetével és az illető személyek feladatkörével.
origo.hu
Luxusnyaraló csak milliárdosoknak? – Így szálltak el az árak a Balatonnál
