Farkas Zsolt (Budapest): Magyarországon is útjára indították a nácivadász akciót, amely kompenzációnak nevezett tízezer eurós (vér) díjat ígér hiteles információk szolgáltatásáért náci háborús bűnösök felkutatására. Az eljárás ugyan nem kecsegtet eredménnyel, mert egyrészt az elkövetők nagyobb részét már a háború utáni népbíráskodás felelősségre vonta, másrészt ma már igen kevesen lehetnek ilyen személyek, s ők is 90 éves korúak. Ráadásul az egész akció jogszerűtlen az adatvédelmi biztos szerint. De a hír alkalmas lehet párhuzamok megvonására is. Kinek ne jutna eszébe saját hazánk, ahol bántódás nélkül kínoztak halálra embereket magukból kivetkezett szadista gyilkosok az Andrássy út 60.-ban? Az elkövetők közül még többen vannak életben azok közül, akik ’56 után ügyködtek, s akik ellen a lefolytatott néhány bírósági eljárás sem juthatott el a megérdemelt büntetéshez „bizonyíthatatlanság” címén vagy idős- koruk miatt (ami őnáluk persze mentő körülmény). De elképzelhető-e az, hogy emigráns magyar szervezeteknek az ilyesfajta bosszúállás akár csak az eszükbe is jusson, hogy felhívást adjanak ki a volt szovjet utódállamokban, de főleg a Magyar Köztársaságban, s arról szabadon konferenciázzanak? Pedig lenne rá indítékuk.
n
Dull M. László (Kecskemét): Az egyik – nagyon balra tolódott – újságban megjelent egy cikk, melynek címe: Mi valósult meg az ígéretekből? A szöveg Mihalovits Endre, a Nyugdíjasok Országos Érdekképviselete elnökének nyilatkozatát rögzíti, szerinte „a 13 szakbizottság 600 tagja által gyűjtött vélekedések alapján a nyugdíjasok megelégedésére szolgál, hogy az előző kormányzati ciklushoz képest a társadalmi megbecsülésük, anyagi helyzetük és érdekvédelmi szervezeteik véleményének figyelembevételével javult – bár még koránt sem kielégítő”. Hazugságát azzal egészítette ki az érdekvédő, hogy a korábban elvett 52 milliárd forint visszaadásáról is ígéret született. Azután nagy csend lett, míg valaki ki nem találta, hogy a 13. havi nyugdíjígéret is négy évre szólt. Ami még visszataszító ebben az egész ügyben, hogy számtalan érdek-képviseleti szervezet bábáskodik a nyugdíjasok felett, de azon kívül, hogy a zsíros fizetéseket, s egyéb járandóságaikat felveszik, semmit nem tesznek az érdekünkben. Ezek a szervezetek – vagy vegyük éppen Mihalovits urat – egy hónapban többet költenek flancra és kávéra, mint az én havi 18 000 (tizennyolcezer) forintos nyugdíjam.
n
Rakáts Edit (Keszthely): Örömmel olvastam július 14-én írt cikküket, hogy Magyarországon is keresik azokat, akik tettükkel felelősek a zsidónak született honfi- és embertársaink haláláért. Egy ideje foglalkoztat több gondolat a holokauszttal kapcsolatban. Tisztelettel megkérdezem a mai nácivadászokat, miként fordulhatott elő, hogy a szövetségesek nem bombázták a haláltáborokhoz vezető vasútvonalakat, a vasútállomásaikat, majd a krematóriumokat és a gázkamrákat? A szerelvényeket föntről is látni lehetett, sőt ki lehetett volna számítani azt is, hogy hány kilométerrel előbb kell szétbombázni a síneket. A bombázásokat megelőzően légiriadók voltak. Az emberek általában ilyenkor elmenekültek a vasútállomások közeléből. Az emberi veszteség valószínűsége sokkal kisebb lett volna, mint a lakóházak bombázásakor. Kik és miért nem adtak ki erre vonatkozólag utasításokat? 1943-ban, de 1944-ben biztos, hogy nem voltak már olyan helyzetben a nácik, hogy sikeres bombázások után új halálgyárakat építsenek fel. Ez a nem cselekvés ugyanolyan súlyos felelősség az ártatlan emberéletek elvesztésében, mint egy-egy náci gyilkos őrjöngése!
origo.hu
Senki sincs felkészülve az előttünk álló időjárásra
