Pert veszített a Vám- és Pénzügyőrség Közép-magyarországi Regionális Parancsnoksága a felperes Vialco Kft.-vel szemben a Fővárosi Bíróságon. A törvényszék döntése értelmében így a vállalkozásnak nem kell megfizetnie a vámhatóság által követelt hétmilliárd forintot. (Ebből 3,481 milliárd forint jövedéki adó, ugyanennyi adóbírság és tízezer forint mulasztási bírság.)
Vida Tibor, a győri székhelyű Vialco Kft. tulajdonos ügyvezető igazgatója elmondta: cége 1997 óta folytatott vegyipari tevékenységet, mely során alkoholterméket használtak fel a nyomdaiparban használatos termékek gyártásához. Ezek emberi fogyasztásra alkalmatlanok. Ahhoz, hogy cége a gyártás során adóköteles terméket adómentesen használhasson fel, termékeibe beépíthesse, keretengedéllyel kellett rendelkeznie. Ezt ők megkérték és meg is kapták a vámhatóságtól, s tevékenységüket a hatóság folyamatosan ellenőrizte.
Vida úgy érzi, koncepciós eljárás folyt ellenük, mert korrupció miatt egy komoly kapcsolatokkal rendelkező vámtiszt ellen tettek feljelentést a bíróságon. Az ügyvezető azt is kifogásolja, hogy miután a pénzügyőrt a bíróság jogerősen elmarasztalta, büntetést kapott, mégis a testületnél maradhatott.
Az ügyvezető által vesszőfutásnak aposztrofált történet évekkel korábban kezdődött: a tatabányai vámhivatal 2001. január közepe és július között adóellenőrzés alá vonta a cég 1998. január 1-jétől 2000. október 31-ig terjedő működési időszakát. Vida szerint azzal is szabálytalanságot követett el a vámhatóság, hogy először nem az adóhivatallal közösen végezték vizsgálatukat, holott lezárt időszakok revíziójánál mindig ekképpen kell eljárni. Miután ezt szóvá tette, bevonták a vizsgálatba az APEH-et is.
A cégvezető kifogásolta, hogy a nyugat-dunántúli regionális parancsnokság vizsgálatát kezdeményező megbízólevelet 2000 novemberében az a vámtiszt írta alá, akit ők korrupció miatt feljelentettek, s akit büntetőeljárás alá vontak a hatóságok, és jogerősen elítélték. Hozzátette: a jövedéki törvény szerint a pénzügyőr nem kezdeményezhetett volna adóvizsgálatot, mert első fokon mindig a megyeszékhely szerinti vámhivatalnak kell eljárnia. Vida jelzését követően az országos parancsnok azonnal kizárta a vizsgálatból a győri nyugat-dunántúli regionális parancsnokságot, s kijelölte a feladatra a tatabányai vámhivatalt. Utóbbi azonban nem volt hajlandó határozatot hozni ügyükben, s azt visszaadta Győrnek, a vizsgálatból kizárt hatóságnak. Győr sem tartotta be a törvény szabta határidőket, 2001. szeptember helyett csak a következő év márciusában hozta meg döntését, s állapította meg a hétmilliárdos fizetési kötelezettséget. Ám mire a dokumentumot kézbesítették volna, már vissza is vonta azt a vámhatóság. (A visszavonást elrendelő határozatot személyesen adták át Vidának még a postai úton kézbesített határozat megérkezése előtt). Az országos parancsnok ezt követően a feladatra a 18. számú vámhivatalt jelölte ki, amely végül 2002 nyarán hozta meg határozatát. Ebben öszszesen hétmilliárd forintot rótt ki a Vialcóra.
Vida Tibor szerint a vizsgálat során szinte naponta észleltek szabálytalanságokat: kifogásolható, hogy a vitatott termékek beazonosítását a vámhatóság középfokú szerve, a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete (VPVI) végezte, s nem egy független szerv. Ráadásul azonos mintáról két különböző, egymásnak ellentmondó állásfoglalást közölt az intézet. Végül a besorolás meghatározásában a parancsnokság azt az eredményt fogadta el, amelyben a vegyvizsgáló megállapította, adóköteles a termék, ezért visszamenőlegesen több milliárd forint fizetési kötelezettség keletkezett. Vida azt sem érti, ha már megbüntették, akkor a 3,4 milliárd forint jövedéki tartozás után miért nem számoltak fel neki közel hárommilliárd forint késedelmi kamatot. Vida végezetül megdöbbentőnek tartja, hogy a korrupcióban érintett vámostól jogerős elítélése után sem váltak meg a testületnél, holott más esetekben már a vizsgálat idejére felmentik az érintetteket. Vida elmondása szerint a Vialco mára már működésképtelen. Számítása szerint az erkölcsi káron túl cégét 320 millió forint veszteség érte. Ebből 130 milliót már peresítettek.
A vámhatóságnál lapunknak elmondták: visszautasítják a vállalkozó állítását, miszerint koncepciós eljárás zajlott ellene. Az ügy az általuk feltárt korábbi jövedéki jogsértéssel és az ahhoz kapcsolódó okirat-hamisítással kezdődött. Hozzátették: a vállalkozás képviselője több ízben tett feljelentést, panaszt – legtöbb esetben alaptalanul – az ügyével kapcsolatosan eljáró vámosok ellen. Azon pénzügyőrök, akiknek a büntetőjogi felelősségét jogerős bírósági ítélet megállapította, azóta már nem tagjai a testületnek, szolgálati jogviszonyukat megszüntették. Tekintettel arra, hogy a pénzügyőröket is megilleti az ártatlanság vélelme, így ők feladataikat továbbra is elláthatták. Illegális tevékenységüket pedig a belső ellenőrzés tárta fel. Az eljárás elhúzódásával kapcsolatban ismertették: az ügy elintézési határidejét lényegesen befolyásolta az eset összetettsége, ám végkifejletét a határidő-túllépések nem változtatták meg. A vegyvizsgáló ténykedésével kapcsolatban kifejtették: a minták szakértői vizsgálatát a jövedéki szakmai szabályok és az államigazgatási eljárás általános előírásai alapján a vegyvizsgáló intézet végzi. Ugyanakkor van lehetőség arra, hogy az ügyfél – a költségek előlegezése mellett – más szakértő kirendelését kezdeményezze.
A kártérítési igénnyel kapcsolatban aláhúzták: ha a vámhatóság pervesztesnek bizonyul, az ezzel járó pénzügyi kötelezettségének minden esetben eleget tesz. Jelen esetben a pervesztettség azonban nem jelenti automatikusan a kártérítési ügyben is a pervesztettséget, mert a bizonyítási kötelezettség a kártérítést kezdeményezőt terheli.
origo.hu
„Engem nem érdekel, hogy hol lesz király, csak itt ne, Pápán”
