Amerikai szeizmológusok szerint a Délkelet-Ázsiában tavaly karácsonykor pusztító földrengés és az azt követő szökőár minden tekintetben világrekordnak számít – tudatta a CNN. Egy kisebb földmozgás kevesebb mint egy másodpercig, s egy közepes erejű is csak néhány másodpercig tart. Ezúttal azonban legalább tíz percig rázkódott a föld, és ezalatt egy száz gigatonnás bombáéval azonos nagyságú energia szabadult fel.
A rengés, amelynek epicentruma az Indiai-óceánban volt, a valaha látott legnagyobb sebet ejtette a tengerfenéken: hosszúsága megközelíti az 1300 kilométert. A vetődés teljes hosszúságában átlagosan ötméteres deformációt mutattak az egymásra torlódott kéreglemezek, de volt, ahol húszméteres eltolódást is tapasztaltak. A néhány éve használatos, digitális, széles sávú szeizmométerek, amelyek a legkisebb rezdülést is képesek érzékelni, azt is megmutatták, hogy az egész glóbuszt megrázta a félelmetes természeti erő, s az egész földkerekségen kimutatható a földkéreg legalább egy centiméteres elmozdulása.
A tudósok, akiket a több százezer halálos áldozatot követelő természeti csapás arra ösztönzött, hogy a hasonló katasztrófák megelőzése érdekében igyekezzenek minél többet megtudni a jelenségről, a szökőár hullámainak terjedését is tanulmányozzák annak a két műholdnak a jóvoltából, amelyek két órával a földrengés után érkeztek az Indiai-óceánban lévő epicentrum fölé, és felvették, amint a cunami hullámai elindultak déli és északi irányban a partok felé. Tudósok vizsgálódnak a tengerfenéken, a földmozgás epicentruma fölött is – adta hírül a BBC.
A huszonegy tagú nemzetközi tudóscsoport azt reméli, az expedícióval hozzájárulhat a félelmetes természeti jelenség jobb megértéséhez. A kutatási adatok alapján számítógép segítségével képsorozatot állítanak majd össze, amellyel megpróbálják a lehető legpontosabban szemléltetni a történteket, az első tenger alatti rengésektől egészen addig, amikor a szökőár elérte a partokat.
A helyszínt (azt a területet, ahol egymásra gyűrődtek az Indiai-óceán alatt húzódó tektonikus lemezek) a Performer nevű mélytengeri kutatóhajóval közelítették meg. A szeizmológusokból, geofizikusokból, biológusokból és víz alatti filmezés fortélyaiban járatos szakértőkből álló csapat a felszín alatt csaknem öt kilométeres mélységben gyűjti az adatokat.
A tizenhét naposra tervezett, május végén befejeződő kutatómunkáról kétórás dokumentumfilm is készül, „Utazás a szökőár középpontjába” címmel. Az indiai kormány is négy kutatóhajót irányított a nyílt vizekre, hogy a szakértők a szökőár hosszú távú hatásait tanulmányozzák.
Az AFP beszámolója szerint az indiai tudósok megállapították, hogy az Indonézia és Mianmar között nyolcszáz kilométer hoszszúságban elterülő szigetvilág földrajza megváltozott: nagyobb elmozdulásokat mutat. Az Andamán-szigetek egyes keleti részei három méterrel vándoroltak nyugatra, és sok helyütt kilencven centivel is megsüllyedtek. Egyelőre egyik folyamat sem állt meg, és Harsh Gupta szeizmológus arra figyelmeztetett: három évbe is beletelhet, amíg a szigetvilág geológiai szempontból stabillá válik.
Fuldokló korallok. A felmérések szerint az Andamán- és a Nicobar- szigetek korallzátonyait, amelyek 200 koralltípusnak és több ezer halfajtának adnak otthont, jelentős károk érték. Elsősorban a délnyugati területeiken nagyon sok korall fuldoklik a szökőár által felkavart tengeri üledéktől, s a legszerényebb becslés szerint is évekbe telik, hogy megtisztítsák őket. Sok kutató azonban attól tart, lehetetlen lesz felszámolni a károkat a szigetek korallvilágában, amelynek korábbi változatosságával és gazdagságával csak az ausztráliai Nagy-korallzátony vetekedhetett. A korallok között élő halak is megsínylették az életterüket sújtó csapást, csapatostul költöztek északabbra. Ezt abból lehet sejteni, hogy a felmérések szerint a legjobban károsodott korallzátonyok környékén az egy merítéssel kifogott halászzsákmány mennyisége a szökőár előttinek általában csak az egyötöde, a kevésbé sújtott, északabbra fekvő területeken azonban a korábbi tizenegyszerésére nőtt.
