Gazdaság az alsó zónában

A nyolcvankettedik életévében járó akadémikus több külföldi tudományos akadémia tiszteletbeli tagja, egyetemi tanár, a világ egyik legelismertebb kémiai analitikusa, a kémiatudomány kimagasló művelője, a Bay Zoltán Alapítvány létrehozója és első főigazgatója. A politika területére a rendszerváltáskor, 1990-ben tévedt, négy éven keresztül az Antall-kormány tárca nélküli miniszteri tisztségét töltötte be. Egy időben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökeként segítette elő a magyar tudomány megújulását. Azt vallotta, hogy a rendszerváltást nemcsak a politikában, hanem a műszaki fejlesztések, a tudományszervezés területén is végre kell hajtani, többek között az alapkutatás eredményeinek ipari alkalmazásával.

Stefka István
2005. 06. 17. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mi volt a feladata, amikor az első demokratikus kormány tagja lett?
– Azzal foglalkoztam, hogy a magyar tudományt európai szintre emeljem. Addig is voltak kiváló tudósaink, az alapkutatással nem volt gond, de a fejlesztési kutatással le voltunk maradva. Az volt a cél, hogy részévé váljunk az európai modellnek. A francia államfő és a német kancellár a nyolcvanas évek elején arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tudomány és a technológia területén olyan európai együttműködési szervezetet kell létrehozni, amelynek segítségével könnyebben fel lehet venni a versenyt az Egyesült Államokkal és Japánnal. Magyarország akkor még nem volt az Európai Kutatási Együttműködési Ügynökség, az Eureka tagja, így régi kívánságunk teljesült, amikor 1992-ben a finnországi ülésen felvett a soraiba. Tamperében Magyarország képviseletében elmondtam, hogy az Eureka program, tehát az együttműködés a fejlett Nyugat-Európával nagyon fontos számunkra. A közös munka során sokat tanulhatunk, és új piacokra is eljuthatunk. Egyébként Magyarország volt az első a régióban, amely tagja lett a szervezetnek. A műszaki fejlesztést új alapokra helyeztük, s már az első két évben elértük, hogy a Magyar Köztársaság csatlakozhatott az Európai Tudományos Alapítványhoz, a COST-programhoz, az EMBO-hoz, valamint tudományos együttműködési megállapodást írtunk alá az Európai Űrkutatási Hivatallal, valamint a Részecskefizikai Kutatások Európai Szervezetével. És még azt is el kellett érnünk, hogy Magyarországot töröljék a COCOM-listáról.
– Miért tartotta fontosnak, hogy az Eureka programhoz kapcsolódjunk?
– Azért, mert nekünk az alkalmazott kutatások területén kellett fejlesztenünk, nem csak az alapkutatásban. A magyar kutató- és fejlesztőcsoportok már a csatlakozásunk előtti évben hat Eureka-projektbe kapcsolódtak be.
– Ki hívta önt a kormányba?
– Antall József ismerte a munkásságomat, személyes barátság fűzött hozzá, és tudta, hogy nem voltam az előző rezsim híve. Ő kért fel.
– Mit talált a területén, amikor átvette miniszteri megbízását?
– Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság végeredményben ipari befizetésekre épült. A pénz harminc százaléka jutott az OMFB-hez, hetven százaléka pedig a különböző minisztériumokhoz. Első lépésként megegyeztem a parlamenti pártokkal abban, hogy az ipari befizetések száz százaléka kerüljön az OMFB-hez. Ebbe minden párt beleegyezett.
– Miért volt ez fontos?
– Azért, mert a kutatás és fejlesztés elmaradott infrastruktúráját európai szintre kellett hozni. A Kádár-rendszerben az ipari befizetések hetven százaléka szétszóródott, vadászházak, üdülők épültek belőle. Teljesen új rendszert hoztam létre, például az OMFB-hez összegyűlt pénzt csak pályázati alapon lehetett szétosztani. Megegyeztem Antall Józseffel, hogy a pályázati bizottságokba nevezzen ki tizenkét olyan kiemelkedő személyiséget, akik jól ismerik a területüket, s majd ők bírálják el a pályázatokat. Az új rendszerrel nagymértékben segítettük a kis-, de még a nagyipar fejlesztését is, az alkotni akaró kutatóintézetek munkáját.
– Hivatalba lépésekor mennyit tudott költeni a műszaki fejlesztésre?
– Az első két és fél évben huszonötmilliárd forintot fordítottunk rá. Jelentést írtam 1994-ben a miniszterelnöknek, beszámolva a munkánkról és a pénz elosztásáról. Addigra egyes intézmények már eredményt is hoztak. Egyébként a Magyarország fejlődéséért című könyvemben mindezt dokumentáltam. Amikor elkezdtük a munkát, kiderült, hogy akadnak olyan intézmények, ahonnan az okos és tenni vágyó emberek elmentek új cégeket alapítani. Az állami ipari intézményekben viszont többnyire olyan emberek maradtak, akik kevésbé értettek a fejlesztéshez. Ezért aztán vagy nem pályáztak, vagy olyan gyenge pályázati munkákat nyújtottak be, amelyeket el kellett vetni. Emiatt a kormányhoz fordultam, kértem, állítsunk fel egy olyan intézményt, amelyik az alkalmazott kutatásokat célozza meg. Így jött létre a Bay Zoltán Intézet. Létrehozását a kormány 1992-ben hagyta jóvá, és egy évre rá már működött a szegedi és a miskolci részlege.
– Ha jól tudom, 1994. március 31-ig több mint négyezer pályázat érkezett a kutatóintézetekből, egyetemekről és vállalkozóktól. Ebből kétezer pályázatot fogadtak el, és csaknem tízmilliárd forintot osztottak szét a pályázók között. Megtérült?
– Ennek az összegnek a többszörösét kapta vissza az ország. Már a Kádár-rezsimben is azért küzdöttem, hogy a tehetséges emberek kerüljenek ki nyugatra, majd az ott szerzett tudással térjenek vissza. A baj az volt, hogy a kádári politika sok kutatóintézet vezetői székébe ültetett alkalmatlan embereket, akik mellőzték vagy éppen üldözték a náluk okosabbakat. Tehát a külföldről visszatérő tehetséges emberek nem kaptak a tudásuknak megfelelő munkát. Ez sajnos ma is sok helyen így van, ettől az örökségtől nem tudtunk megszabadulni.
– A paksi atomerőmű felügyelete is önhöz tartozott. A csernobili katasztrófa emléke 1990-ben még közeli volt. Milyennek találta a magyar atomerőmű állapotát, az energiatermelést?
– Ezt is megvizsgáltuk. A világ négyszázhúsz reaktora közül az első tíz legjobb között volt a magyar. Teljesen biztonságos volt, és arra törekedtünk, hogy az is maradjon. Amikor épült, nem tudtuk megvásárolni a fejlett nyugati biztonsági technológiát, azonban a magyar tudomány emberei, a Műszaki Egyetem és a Központi Fizikai Kutatóintézet, a KFKI együttesen kifejlesztettek egy olyan biztonsági rendszert, amely tökéletesen működött, éppen úgy, mint az amerikai.
– Miért kellett leállítani két évvel ezelőtt az egyik reaktort?
– Azért, mert hozzá nem értő vezetők irányították az atomerőművet. Szerződést kötöttek egy olyan céggel, amelyik nem az előírásoknak megfelelően végezte el a munkát. Emiatt az egyik reaktor a kimelegedés következtében részben tönkrement.
– De senkit nem vontak felelősségre, sőt a volt vezérigazgatót feljebb buktatták, pedig ennek a hibának a következményei akár az egész országot veszélyeztethették volna. A politika, a kormány is felelős volt érte?
– Azért voltak felelősek, mert kineveztek olyan embereket, akik erre a feladatra nem voltak alkalmasak. Előzőleg Petz Ernő volt a paksi atomerőmű vezérigazgatója, de a kiváló tudóst leváltotta a Medgyessy-kormány. Ez lett a következménye a hozzá nem értésnek.
– Beszéljünk a rendszerváltó kormányról és a rendszerváltó miniszterelnökről! Milyen kapcsolatban állt Antall Józseffel?
– Egy házban laktunk évekig. Tisztességes, becsületes embernek ismertem. A kultúra iránt igen erősen el volt kötelezve, de a gazdaságot nem nagyon ismerte, és miniszterelnöksége idején sem tudta kézben tartani. A későbbi gazdasági bajok éppen ebből következtek.
– A Rendszerváltók sorozatban az eddigi megszólalók jelentős része Antall Józsefet okolja a rendszerváltás sikertelenségéért. Ön is így gondolja?
– Nagyon bonyolult kérdés ez. Bár a választások előtt megkötötték az MDF–SZDSZ paktumot, mégis kiújultak a pártok között a politikai harcok. A válságot mélyítette a taxissztrájk, amelynek politikai tartalma volt, ráadásul a miniszterelnök ezalatt kórházban volt, és hiába mondta el érveit híres pizsamás interjújában, a kormány meggyengült.
– Elkerülhetetlen volt a paktumkötés?
– Ki tudja megmondani? Olyan volt ez, mint a mohácsi vész. Azt is el lehetett volna kerülni.
– Az első szabadon választott parlament az Antall-kormány ideje alatt fogadta el a legtöbb fontos törvényt. Ezek segítették elő a demokratikus átalakulást…
– Igen, a diktatúrából demokratikus rendszerbe mentünk át. A miniszterelnöknek nagy fejtörést okozott, hogy kikkel dolgozzon együtt. Azok, akik Antall közvetlen környezetébe kerültek, korábban részben az MSZMP tagjai voltak, vagy éppen maga a párt küldte őket. A miniszterelnöknek nem volt könnyű kiválasztania a kádereit.
– Valóban nem volt elég képzett ember? Csak a régiekből tudott válogatni?
– Neveket nem mondanék, de Antall mellett tisztességtelen emberek is dolgoztak, akik két kapura játszottak. A másik nagy gond az volt, hogy Magyarországon negyven évre megszakadt a demokratikus fejlődés, és sok politikus nem látta át, hogy mi a teendő. Egy sereg ember átképzésére volt szükség, hogy az új követelményeknek megfeleljen. Ehhez is idő kellett. Antall jóindulatú, türelmes ember volt, jót akart, más kérdés, hogy ez mennyire sikerült neki.
– A kormányába történészeket, jogászokat hívott meg és olyan barátait, akikben megbízott. Ön is egyike volt a megbízható embereinek. Mit tudott elérni nála?
– Gazdasági területen a miniszterelnök úr nemigen akart tárgyalni. Ezen a téren sok gondunk volt. Az ország fejlődése viszont a gazdaságtól függött. Óriási gondot jelentett a betegsége, ami további akadályokat gördített a normális érintkezéshez.
– Csurka István azt nyilatkozta, hogy bár tisztelte Antallt, de a miniszterelnöknek le kellett volna mondania a betegsége miatt.
– Nekem pedig az a véleményem, hogy nem kellett volna lemondania. A rendszerváltás folyamatosságát nem Antall betegsége akadályozta, hanem az SZDSZ. Ennek a gazdaságpolitikai szemléletével volt a gond. Idejöttek a külföldi tanácsadók gazdasági ügyekben segíteni, nagyon nagy pénzekért. Egy-egy ilyen változásnál mindig akad olyan, akit nem érdekel más, csak a saját jóléte.
– Ez is akadálya volt a rendszerváltásnak?
– Nem tudom, hogy rendszerváltásnak nevezhető-e, vagy inkább csak átalakulásnak.
– Az SZDSZ-nek nem volt érdeke a nemzet felemelkedése?
– Dehogynem. Csak a saját eszközeivel és a saját érdekei érvényesítésével képzelte el a változást. Sok olyan elképzelés hatott egymás ellenében, aminek a végeredménye hozott valamennyi változást, de talán több elmaradást. Persze a Kádár-rendszer óriási adósságot hagyott az országra, azt fizetni kellett.
– Ilyen körülmények között jónak tartotta a bankkonszolidációt, amelyre az MDF-kormány több százmilliárd forintot fordított az utolsó évben?
– Ez mindig bántott, mert nem értettem, miért kell a bankoknak ennyi pénzt adni ahelyett, hogy gazdaságosan működtek volna. A kérdés itt az volt, és ma is az, hogy mennyi pénzt loptak el, és mire költötték az állam pénzét.
– Miért nem került vissza ez a pénz a lakossághoz például kedvezményes kamatozású hitel formájában?
– Ezt miért tőlem kérdezi?
– Mert ön is kormánytag volt.
– Én tudománypolitikával foglalkoztam, ahhoz értek.
– Miután a konzervatív koalíció 1994-ben választási vereséget szenvedett, ön lemondott az OMFB elnöki posztjáról. Mi indokolta döntését?
– Az, hogy Pál László szocialista ipari és kereskedelmi miniszter kezdeményezésére megszüntették az OMFB önállóságát, és a minisztérium alá rendelték. Az általam kidolgozott pályázati rendszert is átformálták. A műszaki fejlesztés, az infrastruktúra fejlesztése ismét háttérbe szorult.
– Ez a szemlélet odáig fajult, hogy az új gazdasági miniszter, Kóka János a haszonelv jegyében kétségbe vonta, hogy kell-e fejleszteni az alapkutatást. Hogyan vélekedik a mai kutatás-fejlesztés eredményeiről?
– Óriási a veszteség, ami Magyarországot érte. Kevés az új műszaki eredmények száma, alig van magyar szabadalom. Az iparban az innovációs fejlesztés minimálisra zsugorodott, pedig ha tovább folytathattam volna a megkezdett munkát, ma talán olyan magas szinten állnánk gazdaságilag, mint a finnek. Ezzel szemben az alsó zónába kerültünk, s ha ez így folytatódik tovább, akkor gazdaságunk kiszolgáló gazdasággá válik. A korábbi negyvenöt év legnagyobb kárát az emberi műveltség és az etika területén szenvedtük el. A munkásosztály állama végül is a segédmunkásosztály állama lett, amelyben felborult az értékrend. A rendszerváltás ezt az értékrendet akarta helyreállítani.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.