Hodorkovszkij hagyatéka

Vajon milyen hatással lesz Oroszországra Hodorkovszkij elítélése? – találgatja az ítélethirdetés után sok elemző. Kétségtelen tény, állapítják meg szinte egyöntetűen, hogy az ország nemzetközi megítélésének nem használt a politikai felhangoktól kísért per. Tévedés lenne ugyanakkor azt hinni, hogy a befektetőket túlságosan visszafogta volna az ügy. A világ vezető politikusai sem szórtak átkokat Putyin fejére. Az orosz társadalomban is inkább csak a liberális elit rökönyödött meg a történteken, s hiába igyekezett a sztálini koncepciós perekkel párhuzamba állítani Hodorkovszkij elítélését, a felmérések szerint mindössze a lakosság három százaléka követte aggódva a bírósági tárgyalást. Ellenben az oroszok 57 százaléka továbbra is Vlagyimir Putyinnak hisz a leginkább, míg a hiteltelenek listáját az oligarchák és az őket támogató liberális politikusok vezetik.
Ennek ellenére tény, hogy Hodorkovszkij politikai ambícióinak jót tett a per, és a Jukosz-vezér mindent megtett azért is, hogy erősítse a hatalomban lévő elit negatív vonásait, s Dugovics Tituszként rántsa magával a Putyin-rendszert. Sikerült is elérnie, hogy mára odáig fajult a helyzet, amit aligha akarhatott a Kreml. Túlságosan kidomborodott a jelenlegi hatalom szocializációjából adódó keménység. E helyzet kezelésében nagyon érződött, hogy a 90-es években ezek az emberek azt tanulták meg, hogy az erősebb győz, képletesen szólva az, aki gyorsabban rántja elő a pisztolyt. Érzékeli a problémákat az elnök is, néhány héttel ezelőtti évértékelő beszédében ugyanis egyfajta kurzusváltást hirdetett meg, aminek következtében saját csapatában is komoly változások várhatók. Mindezek eredménye pedig az lehet, hogy Putyin, kiigazítva a 2003 végére megbicsaklott politikai irányvonalat, nem a Hodorkovszkij-üggyel, hanem fájdalmas, de elkerülhetetlen reformjaival, az ország modernizálása terén tett haladással írja be nevét a történelemkönyvekbe.